Street Racer STR motoros kesztyű a MotoZemtől

"Kötelező" társkeresés, avagy hogyan megy el az ember kedve

Szűkebb környezetemben - is - egyre inkább tapasztalom azt, hogy az emberek szinte menetrendszerűen, és a legkülönbözőbb módszerekkel – ki hátulról szervezve, ki fésztufész - próbálják az ellenkező nemű felhozatalt a delikvens orra elé terelni, hogy: na válassz, elvégre kell Neked valaki már végre!<o></o>
Ezzel azt érik el, hogy az illető előbb, vagy utóbb, de kiakad a rajta lévő baráti, vagy rosszabb esetben családi nyomástól, hogy márpedig neki igenis kötelező párt találni, mert a szülők babázni szeretnének, a nagyszülők unokázni, a barátok meg mittomén… talán lagziba menni. <o></o>
Ok, ez nagyon sarkos volt, valószínűleg a segítő szándék vezérli Őket alapból, de a sokadik ilyen eset után felmerül emberünkben, hogy mire fel ez nagy felhajtás, mit erőltetik?<o></o>
Amikor nem mehet el az ember úgy egy családi mítingre, hogy ne kérdezné meg a legtávolabbi rokon is, hogy ugyan mikor várható esküvő?<o></o>
Amikor nem mehet el úgy az ember egy baráti társaságba, hogy ne legyen „véletlenül” egy-két szingli, aki a többiek szerint „potenciális jelölt” lehet. De mire is? <o></o>
Értem én, amikor jószándékkal nekiállnak az emberek kerítősdit játszani, de ne mindenáron, és ne bárkit-bárkivel… mert így több ember is keserű szájízzel gondol arra, hogy Ő már ennyire el van késve, hogy mindenki neki vadászik párt…<o></o>
Igen, valóban rossz egyedül, de nem kell ezt azzal tetézni, hogy sajnálkozó pillantást vetnek az emberre, majd különböző módszerekkel megpróbálják boldog-boldogtalannak összeboronálni… aztán az illető vagy megadja magát, vagy nem.<o></o>
Érdemes a társadalom, a család, és a barátok nyomása miatt rágörcsölni a párkeresésre?<o></o>
Érdemes elsősorban ezért belemenni egy olyan kapcsolatba, ami nem tesz boldoggá, csakhogy a család arcán mosoly derengjen fel, hogy na, végre, jöhet az esküvő…<o></o>
Sokan bevállalják ezt… megfelelni a családnak, esetleg idő előtt szorosabbra fűzni a kapcsolatot, vagy az alapján választani, hogy elég pedigrés legyen a jelölt a családnak, vagy dobni egy olyan társat, aki nem felel meg a „családi előírásoknak” teljesen.<o></o>
Senki nem kevesebb attól, mert nincs párja. Nem kell azon sopánkodni, hogy már elég sok nő nem szül gyereket fiatalon, vagy egyáltalán… nem kell azért savanyú arcot vágni, mert valakinek nem sikerül a „csoda”, és még nem találta meg a párját. Attól nem lesz kevesebb…
A kedvencem az, amikor azzal jönnek, hogy ilyen korban már… miért? Ez kortól függ? Van egy korhatár, amikor már kötelező párkapcsolatban élni, függetlenül annak minőségétől? Mert néha így állítják be a dolgot… mindegy, csak legyen valakid, mert ilyenkor már illik…<o></o>
Véleményem szerint inkább éljen az ember egyedül ki hosszabb, ki rövidebb ideig, olyan is akad, aki örökre, minthogy éljen egy már alapból rosszul működő kapcsolatban csak azért, hogy legyen valakije…<o></o>
Különböző okok miatt nem jönnek létre párkapcsolatok. Van aki nem akar, van aki nem találja, van aki egyéb okok miatt nem tud/akar párkapcsolatot kialakítani. Az agydokik órák hosszat tudják ezt a problémát elemezni, és a legkülönbözőbb gyökerekig képesek visszavezetni.<o></o>
Tény, nagyon rossz tud lenni a magány… de még rosszabb az a kapcsolat, ami egy csapdával ér fel, melyből nincs kiút – akár anyagiak, akár félelem miatt - , és mindkét felet, valamint előbb-utóbb a járulékos elemeket – barátok, rokonok – is boldogtalanná teszi…. Mindez azért, mert valamely fél anno meg akart felelni valakinek…<o></o>
Pl. amikor a szülők erőltetik a fiatal párnál, hogy mikor lesz már unoka… és amikor ott az unoka végre, amire vágytak, akkor felé sem néznek… vagy a lányzó, amikor addig erőlteti az esküvőt, amíg az meg nem történik, de utána csak egyre boldogtalanabb lesz… a megfelelési kényszer boldogtalanságot szült. <o></o>
És így kialakulnak a látszatkapcsolatok… kívülről minden jónak néz ki, de ha belelátsz, már más a helyzet… és ez nem jó… nagyon nem.<o></o>
Mérlegelni kell, hogy az ember valóban párt akar-e, valóban azt a párt akarja-e… mindenáron. Mert illik… mert másnak is van… mert ne legyen egyedül.<o></o>

Hozzászólások

Én azt vettem észre, manapság azt jobban elfogadják, hogy valaki elvált-akár gyerekkel is, mintha valaki csak "egyszál magában" éldegél...Hogy ennek mi értelme, nem tudom...Talán az, hogy az illető már felmutatott valamit (valakit) és az már elég a családnak, ismerősöknek...:(
 
sztem ez az egész annyira gyerekes dolog! én is láttam már olyat, amikor erőltetik, hogy két ember összejöjjön.. :fujj
mi ilyet általánosban csináltunk, hogy az egyik fél nevében írtunk a másiknak levelet :D
nem kell ezt erőltetni, mert még azt is elérhetik vele sztem, hogy a két ember meggyűlöli egymást és lehet, hogy amúgy meg tök jó barátiviszonyt tudnának kialakítani!
 
Lizi, azért fogadják el jobban, mert már végigcsinálta ugyanazt a szopást mint ők. Sorstárs a szarosbiliben, nyakában egy halom hasonló problémával. És nem kell irigykedni tudat alatt, hogy nahát, ennek volt annyi bátorsága meg kitartása, hogy kivárja a megfelelőt és ne a megfelelni vágyások által meghatározott megalkuvások irányítsák az életét. Tehát a jelenlétével, az önállóságban képes boldogságával nem dörgöli önkéntelenül is az orruk alá a saját hibáikat. Nem szembesíti őket a saját hibás döntéseikkel. Ezért tud nagyon meghatározó lenni a baráti/családi környezet. Mert rosszabb esetben képesek lehúzni maguk mellé a sárba ha kényszeresen meg akarunk felelni olyannak akinek nem biztos, hogy kéne néhány szeretetmorzsának tűnő valamiért.
 
Már reggel is szerettem volna hozzászólni, csak annyira büfé vagyok számikóból ...
De ehhez még azt tenném hozzá, amikor a család elvárja, hogy a hasonlókorú uncsitesódnak segíts valami hozzávaló hímnemű felkutatásában. Amikor kerek-perec nemet mondasz, akkor annyira sáros leszel a szemükben, hogy több vödör hypoval sem tudnád magad még halványszürkévé sem varázsolni.
Ha rájössz a megoldásra, hogyan lehet velük megértetni, mekkora marhaság amit csinálnak, lécci passzold át a receptet, mert nekem eddig nem sikerült !
 
Sajnos a saját bőrömön tapasztaltam, hogy jobb egyedül, mint egy borzalmasan rossz kapcsolatban élni!:(

Én 29 éves leszek novemberben... de ha nekem a családban valaki, vagy akár csak ismerős meg meri kérdezni, hogy mikor lesz már gyerek, akkor minidig begurulok:morog:.....mert ez tényleg olyan, mintha erőltetnék a dolgot. És amit erőltetnek, az soha nem belülről jön, akkor amikor kell neki... :(
 
BoncaDóri, én egyszer bepipultam és az alábbit találtam mondani: szerintem először oldd meg a saját családi problémáidat, és aztán kotorásszál majd az enyémben. Azóta nincs piszka, bár jött visszajelzés hogy mekkora bunkó tudok lenni... :D
 
Yama750;bt8626 írta:
BoncaDóri, én egyszer bepipultam és az alábbit találtam mondani: szerintem először oldd meg a saját családi problémáidat, és aztán kotorásszál majd az enyémben. Azóta nincs piszka, bár jött visszajelzés hogy mekkora bunkó tudok lenni... :D

Igazad van és ez egyáltalán nem bunkóság...:)
 
Kapásból az a jelenet jutott eszembe, amikor megismerkedtünk a párommal és talán másodszorra lehettem náluk. Kettesben néztük a tv-t és bejött az édesanyja és eleinte összefüggéstelenül beszélt, aztán sírva kitört belőle, hogy az a baja, hogy a nagyobbik fiának még sosem volt csaja és hogy ez milyen szörnyű, aztán a végén gyakorlatilag szemrehányást tett, hogy mert bezzeg a kisebbiknek van és ez mennyire igazságtalan és segítsünk neki stbstb. A mai napig ő a család szeme fénye, az elsőszülött stb, na ezt innentől kezdve nem irígylem, mert marha nagy nyomás lehet rajta az, hogy mindig többet és többet várnak tőle-de ez most nem is fontos. A melóhelyen aztán megismerkedett 25 évesen egy 8 évvel idősebb nővel, átesett a ló túloldalára-a familia nem győzte lebeszélni róla, egyébként joggal. Szerintem sem összeillő páros, a csaj pikk-pakk teherbe esett, pocakkal megvolt az esküvő gyorsban, aztán a rózsaszín köd felszálltával jöttek a gondok, iszonyat nagy cirkuszok otthon, de amúgy egyikük sem egy könnyű természet, tehát nem biztos, hogy ez a kapcsolatuk romlásának tudható be. De azért most anyósék félnek a válástól, mert időnként eléggé eldurvulnak...és hát ott van az az édes kislány, nem akarják, hogy csonka családban nőjön fel...Már megint valaki boldogságát akarják...amivel mindenki boldogtalanságát okozhatják...a gyerek nem hülye, ösztönlény, jobban átlát rajtunk, mint bárki, de ez megint más tészta. Nem szabad senkit piszkálni, majd jönni fog, aminek jönnie kell, az ember nem azért nincs senkivel, mert nem akarja, miért kell bűntudatot kelteni, mintha ő állna saját boldogsága útjában? Ebből csak baj lehet.
 
nem tudom ki látta a Minden végzet nehéz c. filmet. Diane Keaton és Jack Nicholson meg ott van még Keanu Reves és Amande Peet mellékszereplőnek. az a film tök jól bemutatja, h van olyan ember, aki 60 felet lesz életében először szerelmes és akkor is lehet még életre szóló kapcsolatot kötni. mindenkinek ajánlom, nagyon jó színészi játék, jó poénok és még mondanivaló is van!
 
Hát amikor tőlem megkérdezik hogy mikor? meg úgy kéne unoka! hát megmondom, hogy majd ha fagy! :D
meg úgy mennének lagziba is, hát mondom oda én is mert kajás vagyok! :D
 

Blogbejegyzés információ

Szerző
Gyöngyusz
Olvasás
588
Hozzászólások
26
Utolsó frissítés

Motoros blogok további bejegyzései

Gyöngyusz további bejegyzései

Oszd meg ezt a bejegyzést

CsamShop kendők

Back
Oldal tetejére