Picsányi életterek

Akárki akármit is mond, az, hogy ki mekkora területen éli az életét igenis befolyásolja a világhoz való viszonyulását. Aki kb 20 négyzetkilométeren éli az életét a munka-otthon-kocsma/bodyterem háromszögben, igenis jó eséllyel szűk látókörű, különösen gyanakszom, ha hangosan óbégatja, hogy bezzeg a más országban...

Minden alkalommal, amikor kiszabadulok kishazámból, szembejön a világ hol szebb, hol kevésbé szebb oldala. Minél több helyre jutok el, annál jobban látom, hogy a mi kis országunk igenis fasza hely, és az emberek se olyan gázok. Igen, vannak kis gyűjtőpontjai a világnak ahol jobban mennek a dolgok, magasabb szintű a technológia, a humán értékrend és ki tudja mi, de vegyük észre, hogy gettó a nagy amerikai álomban is létezik (lásd a hirhedt Bronx, Brooklin, Chicago, mostanában már Denver is), csövesek Párizsban is vannak meg import koldusok a világ számtalan helyén, számtalan helyről. Az emberiség nagy része törekszik arra, hogy minél kevesebb munkával tartsa el magát, és csupán a töredéke, pár százalék az, aki új ötletekkel nyúzza magát, küzd és mondjuk a Marsra kolonizálna, vagy valami hasonló.
Jó dolog kimozdulni és távolról rálátni az életünkre, az országunkra, megcsodálni, hogy nahát, az ember mindenütt csak ember...
Kilépni a picsányi élettérből.
Élvezni, hogy máshol másként de valahogy mégis ugyanúgy csinálják...