Az úgy volt, hogy elkezdtem írni egy hozzászólást Yama blogjához, az ott elhangzott hozzászólásokból kiindulva, aztán olyan hosszú lett, hogy gondoltam, nem rondítok bele.
...és pont ezért nem tartom hitelesnek ezt a bemutatót. Na jó, ez így kicsit erősen hangzik, maradjunk abban, hogy némileg szkeptikus vagyok. A legelső hírekben még egy chopperszerű V2-es, Hyosung Aquila-szerű képződmény volt a látványterveken, a tavalyi, vagy tavalyelőtti Devils Motorshow-n már egy T5-szerű retro makett, egyhengeres blokkal, most meg itt van egy kicsit café racer, kicsit supermoto, kicsit dirt track gép. Közben volt egy már meg nem mondom, milyen, ipari kiállítás, ahol egy ipari formatervező cég standján volt egy tank+váz makett, ami állítólag már a prototípus váz makettje volt, akár el is ment volna a T5-szerű retro gép vázaként, a vonalvezetése erősen hasonlított az egyhengeres Pannoniákéhoz. A fickó neve, aki a prototípus formatervét alkotta, emlékeim szerint eddig még soha nem hangzott el egyik korábbi híradásban sem. Summázva, ez számomra nem egy majd egyszer gyártásba kerülő gép konstruktőri-tervezői csapatának a kiépülését mutatja, hanem valami olyasmit, hogy az emberek kihátrálnak a fő mágus mögül, és folyamatosan újakat kell keresnie. Még ha a blokkfejlesztést ki is vesszük a kosárból, akkor is együtt kellene futnia a formatervnek a konstrukciós tervezéssel, hogy amit kitalálnak papíron, egységes, és megvalósítható is legyen.<O
Másfelől, ha a háttérben ténylegesen dolgozik néhány komoly tervezőiroda, komoly szakemberekkel, és 3 éve folyamatos a munka, akkor a kapott 15 millió igen karcsú költségvetés, ha a terveket és a rájuk fordított időt is ki kell fizetni. Ha viszont "maroknyi lelkes szakember dolgozik egy hajdanvolt dicső márka feltámasztásán", szakmai presztízsből, nosztalgiából, lelkesedésből, majdani haszon reményéből, "társadalmi munkában" az amúgy meglévő munkáik mellett, akkor meg sok.<O
Most, 3 év után, ott tartanak, hogy elkészült egy egyedi prototípus, még szó sem volt típusengedélyezésről, bevizsgálásról, hivatalos hercehurcáról, gyakorlatilag van egy 1:1 méretarányú, műhelykörülmények között készült, működőképes modelljük a majdani termékről, "exkluzív, 55 darabos szériáról" beszélnek az eddigi sorozatgyártás helyett, 15 embernek munkát adó üzemről a többszáz fős gyártósorok helyett. Mindez a várpalotai önkormányzat támogatásából, plusz még ki tudja, honnan összeszedett pénzekből.<O</O
Namost: 15 millából itthon gyakorlatilag bármelyik motorépítő műhely fullos, egyedi vázas Harley-t épít, nem olcsó alkatrészekből, nem kókányolva, nem 3 év, hanem 3 hónap alatt, és nem olyan motor alapjait felhasználva, ami ma, 2010-ben, újonnan 1,5M-ért megvehető bármelyik Suzuki kereskedésben.<O
Szerintem, ha valaki vállalkozásba fog, és abból eredményt is akar látni, akkor azzal kezdi, hogy megnézi, van-e egyáltalán létjogosultsága annak a tevékenységnek, amit végezni akar. Magyarul, piackutatást végez, és költségeket számol. Jelen esetben, a Pannoniánál, már az elején számolni kellett volna azzal, hogy hiába exportáltak belőle 40-50 évvel ezelőtt néhányat Angliába és az USA-ba, a fő felvevőpiac a “keleti blokk” volt, ahol nem a presztízzsel, hanem az olcsósággal hódítottak. És mivel 30 éve megszűnt a gyártás, ezen a területen is szinte csak az emlékszik a Csepel, Danuvia, Pannonia névre, akinek volt belőle, vagy rémlik neki, hogy a nagyfaternál volt a sufniban valami nagy fekete vas… Persze a magyarokon kívül, bár a nyakamat rá merném tenni, hogy a feltörekvő, még éppen robogózó motoros nemzedék jó részének is kb. annyit mondanak ezek a nevek, mintha Horex-et, FN-t emlegetnék… Lényeg, hogy hiába a patinás márkanév, nem lehet rá alapozni, mert nincs meg rá a felvevőpiac. Gyakorlatilag, főleg nemzetközi szinten, semmivel sincs előrébb, mintha Kárpát, Turul, vagy Balaton név alatt követné el ugyanezt. Ha az ötletgazda mögött, az állítottaknak megfelelően, már az elejétől vannak komoly műszaki szakemberek, akkor nem illik 3 év után szembesülni azzal a ténnyel, hogy drága egy motorblokk megtervezése és kifejlesztése, hanem eleve donor blokkban gondolkodik, mert van, aki megmondja neki, hogy így gazdaságos. Ugyanúgy, ahogy pl. a Sachs-nak sem derogált beépíteni a Roadster-be a DR650 blokkját, vagy a BMW-nek a Rotaxtól venni az első F650-esekbe. Vagy a Cagivának a Raptorokba az SV650 és TL1000-ét, ha már exkluzívabb márkák… Ha ezeket józanul egymás mellé teszi, rögtön kijön, hogy elsőre nem nagy szériában kell gondolkodni, és gyártócsarnokot, meg több száz-ezer darabot emlegetni, hanem manufakturális szinten, kis szériás összeszerelést, minősített beszállítóktól vett, jó minőségű alkatrészekkel. A Gaia-ról olvastam annak idején, ahol már végigjárták ugyanezt, hogy gyakorlatilag minden, típusspecifikus alkatrészt külön bevizsgáltatni, engedélyeztetni kellett volna (E szabványos világítótestek, bevizsgált váz, blokk, benzintank, kormány, fék…), ami olyan horror pénz lett volna, hogy nem tudták bevállalni. Ezért vették végül ők is külsősöktől az alkatrészek jelentős részét. Tény, hogy az engedélyezés bürokratikus, hosszadalmas, drága, de mindaddig el se lehet (és el se szabad) indítani, amíg véglegesen össze nem állt a gyártásra indítandó termék. De ezt, ha valaki komolyan gondolja, hogy gyártani akar, tudni kell előre látni, és a már meglévő tapasztalatok alapján eleve bele se kellene menni a zsákutcákba. Másrészt, ha belevágott, akkor megint ott vagyunk, hogy kevés hozzá a 15 millió, de a csarnok felhúzása, felszerszámozása se „néhány 100 millió”, ahogy a polgármester úr említette, hanem milliárdos tétel. Főleg, ha a város üres telket ad, és nem megüresedett gyártelepet.<O
Szóval, a fentiek miatt nem tudok teljes lelkesedéssel, kitárt szívvel, derűs arccal, és boldogságtól csillogó tekintettel figyelni Mázló Imre és csapata tevékenységére, mert se átgondoltságot, se következetességet, se komoly szakmai tudást és elkötelezettséget nem látok mögötte. És még mindig azt mondom, hogy se nekem, se sok más embernek ne legyen igaza, legyen gyár Várpalotán, legyen benne Pannonia gyártás, és legyen meg a két bemutatóterem Pesten és Várpalotán. Ígérem, elzarándokolok, és megnézem mindkettőt.
Ancsipancsi;bt11757 írta:
<OAncsipancsi;bt11757 írta:De eredetileg szó sem volt ilyen külsejű motorról. Ezért gyanús, hogy ők sem ezt akarták, de ezt az utat kellett választaniuk.<O
...<O
...és pont ezért nem tartom hitelesnek ezt a bemutatót. Na jó, ez így kicsit erősen hangzik, maradjunk abban, hogy némileg szkeptikus vagyok. A legelső hírekben még egy chopperszerű V2-es, Hyosung Aquila-szerű képződmény volt a látványterveken, a tavalyi, vagy tavalyelőtti Devils Motorshow-n már egy T5-szerű retro makett, egyhengeres blokkal, most meg itt van egy kicsit café racer, kicsit supermoto, kicsit dirt track gép. Közben volt egy már meg nem mondom, milyen, ipari kiállítás, ahol egy ipari formatervező cég standján volt egy tank+váz makett, ami állítólag már a prototípus váz makettje volt, akár el is ment volna a T5-szerű retro gép vázaként, a vonalvezetése erősen hasonlított az egyhengeres Pannoniákéhoz. A fickó neve, aki a prototípus formatervét alkotta, emlékeim szerint eddig még soha nem hangzott el egyik korábbi híradásban sem. Summázva, ez számomra nem egy majd egyszer gyártásba kerülő gép konstruktőri-tervezői csapatának a kiépülését mutatja, hanem valami olyasmit, hogy az emberek kihátrálnak a fő mágus mögül, és folyamatosan újakat kell keresnie. Még ha a blokkfejlesztést ki is vesszük a kosárból, akkor is együtt kellene futnia a formatervnek a konstrukciós tervezéssel, hogy amit kitalálnak papíron, egységes, és megvalósítható is legyen.<O
Másfelől, ha a háttérben ténylegesen dolgozik néhány komoly tervezőiroda, komoly szakemberekkel, és 3 éve folyamatos a munka, akkor a kapott 15 millió igen karcsú költségvetés, ha a terveket és a rájuk fordított időt is ki kell fizetni. Ha viszont "maroknyi lelkes szakember dolgozik egy hajdanvolt dicső márka feltámasztásán", szakmai presztízsből, nosztalgiából, lelkesedésből, majdani haszon reményéből, "társadalmi munkában" az amúgy meglévő munkáik mellett, akkor meg sok.<O
Most, 3 év után, ott tartanak, hogy elkészült egy egyedi prototípus, még szó sem volt típusengedélyezésről, bevizsgálásról, hivatalos hercehurcáról, gyakorlatilag van egy 1:1 méretarányú, műhelykörülmények között készült, működőképes modelljük a majdani termékről, "exkluzív, 55 darabos szériáról" beszélnek az eddigi sorozatgyártás helyett, 15 embernek munkát adó üzemről a többszáz fős gyártósorok helyett. Mindez a várpalotai önkormányzat támogatásából, plusz még ki tudja, honnan összeszedett pénzekből.<O
</ONamost: 15 millából itthon gyakorlatilag bármelyik motorépítő műhely fullos, egyedi vázas Harley-t épít, nem olcsó alkatrészekből, nem kókányolva, nem 3 év, hanem 3 hónap alatt, és nem olyan motor alapjait felhasználva, ami ma, 2010-ben, újonnan 1,5M-ért megvehető bármelyik Suzuki kereskedésben.<O
Szerintem, ha valaki vállalkozásba fog, és abból eredményt is akar látni, akkor azzal kezdi, hogy megnézi, van-e egyáltalán létjogosultsága annak a tevékenységnek, amit végezni akar. Magyarul, piackutatást végez, és költségeket számol. Jelen esetben, a Pannoniánál, már az elején számolni kellett volna azzal, hogy hiába exportáltak belőle 40-50 évvel ezelőtt néhányat Angliába és az USA-ba, a fő felvevőpiac a “keleti blokk” volt, ahol nem a presztízzsel, hanem az olcsósággal hódítottak. És mivel 30 éve megszűnt a gyártás, ezen a területen is szinte csak az emlékszik a Csepel, Danuvia, Pannonia névre, akinek volt belőle, vagy rémlik neki, hogy a nagyfaternál volt a sufniban valami nagy fekete vas… Persze a magyarokon kívül, bár a nyakamat rá merném tenni, hogy a feltörekvő, még éppen robogózó motoros nemzedék jó részének is kb. annyit mondanak ezek a nevek, mintha Horex-et, FN-t emlegetnék… Lényeg, hogy hiába a patinás márkanév, nem lehet rá alapozni, mert nincs meg rá a felvevőpiac. Gyakorlatilag, főleg nemzetközi szinten, semmivel sincs előrébb, mintha Kárpát, Turul, vagy Balaton név alatt követné el ugyanezt. Ha az ötletgazda mögött, az állítottaknak megfelelően, már az elejétől vannak komoly műszaki szakemberek, akkor nem illik 3 év után szembesülni azzal a ténnyel, hogy drága egy motorblokk megtervezése és kifejlesztése, hanem eleve donor blokkban gondolkodik, mert van, aki megmondja neki, hogy így gazdaságos. Ugyanúgy, ahogy pl. a Sachs-nak sem derogált beépíteni a Roadster-be a DR650 blokkját, vagy a BMW-nek a Rotaxtól venni az első F650-esekbe. Vagy a Cagivának a Raptorokba az SV650 és TL1000-ét, ha már exkluzívabb márkák… Ha ezeket józanul egymás mellé teszi, rögtön kijön, hogy elsőre nem nagy szériában kell gondolkodni, és gyártócsarnokot, meg több száz-ezer darabot emlegetni, hanem manufakturális szinten, kis szériás összeszerelést, minősített beszállítóktól vett, jó minőségű alkatrészekkel. A Gaia-ról olvastam annak idején, ahol már végigjárták ugyanezt, hogy gyakorlatilag minden, típusspecifikus alkatrészt külön bevizsgáltatni, engedélyeztetni kellett volna (E szabványos világítótestek, bevizsgált váz, blokk, benzintank, kormány, fék…), ami olyan horror pénz lett volna, hogy nem tudták bevállalni. Ezért vették végül ők is külsősöktől az alkatrészek jelentős részét. Tény, hogy az engedélyezés bürokratikus, hosszadalmas, drága, de mindaddig el se lehet (és el se szabad) indítani, amíg véglegesen össze nem állt a gyártásra indítandó termék. De ezt, ha valaki komolyan gondolja, hogy gyártani akar, tudni kell előre látni, és a már meglévő tapasztalatok alapján eleve bele se kellene menni a zsákutcákba. Másrészt, ha belevágott, akkor megint ott vagyunk, hogy kevés hozzá a 15 millió, de a csarnok felhúzása, felszerszámozása se „néhány 100 millió”, ahogy a polgármester úr említette, hanem milliárdos tétel. Főleg, ha a város üres telket ad, és nem megüresedett gyártelepet.<O
Szóval, a fentiek miatt nem tudok teljes lelkesedéssel, kitárt szívvel, derűs arccal, és boldogságtól csillogó tekintettel figyelni Mázló Imre és csapata tevékenységére, mert se átgondoltságot, se következetességet, se komoly szakmai tudást és elkötelezettséget nem látok mögötte. És még mindig azt mondom, hogy se nekem, se sok más embernek ne legyen igaza, legyen gyár Várpalotán, legyen benne Pannonia gyártás, és legyen meg a két bemutatóterem Pesten és Várpalotán. Ígérem, elzarándokolok, és megnézem mindkettőt.
