Street Racer STR motoros kesztyű a MotoZemtől

Nyugdíj-e vagy nyögdíj - meló életfogytig

Szóval olvasgatok ezt-azt időnként, és némi összefüggéseket is találok ebben-abban. Megdöbbentő adat évtizedek óta: az átlagos várható életkor csökken Európában. Megdöbbentő mindez olyan körülmények között, hogy az orvosi ellátás mindenki számára elérhető, és az élelmezés megoldott, valamint van nyugdíjrendszer, egész jó szociális háló, stb. Valami mégse jó! A kötelezően előírt életprogram szar.

Legutóbbi összeolvasásom eredményei: pillanatnyilag a legnagyobb várható átlagéletkor ott van, ahol nincs kötelező nyugdíjkorhatár, Szingapúrban. Most már Japánt is lenyomták ebben a tekintetben (ott is elkezdett fogyni a várható élettartam, mióta a nyugati rendszerek kezdenek működni náluk). Ezt ilyen szépen fogalmazták meg a mi európai szájunk ízének, egyébként azt jelenti, hogy nincs nyugdíjazás, nincs nyugdíjrendszer, és mindenki addig melózik amíg bír, vagy amikor a család úgy dönt, hogy ezek után eltartja. Az ország népességét megkérdezve a nagy átlagéletkorról, a helyiek úgy nyilatkoztak, hogy őket a munka tartja életben, a mahjongozás és a jó kaják, az egészséges ételek, valamint a család. Szóval másfajta életszemléletük van: a munkában és a családjukban örömüket lelik, jókat esznek és van idejük játszani is. Aztán egy másik helyen azt olvastam, hogy a mahjongozás a szellemi frissességet tartja karban, innentől kezdve ha fejben rendben vagy, a többi megy maga utján...

Aztán most filózgatom a mi "igen kulturált", "korszerű", " szociálisan biztonságot nyújtó" európai rendszerünkön... ami épp kezd felborulni, mert kezdik már látni, hogy gyakorlatilag nem működik, mert valójában életidegen és kegyetlen rendszer.

A társadalmunk nagy részét kb a 20-tól nagyjából 60 éves korosztályban élők tartják el (kivéve a segélyből élőket, ez egy másik tészta). Ez a 40 évnyi kereső tevékenység az, ami eltartja az államot, a nagy bürökratikus rendszert a politikusokkal, fenntartja a szociális hálót (a többi nem keresőt eteti, iskoláztatja a dedeket, orvosolja a mindenkit, stb.). Ez a negyven év viszont űberkeccsöléssel megy el az aktív keresők részéről, mert olyan elvonások és nyomás éri a nyomorultat mind az állam, mind a munkaadók, mind a család részéről, valamint a fogyasztói kultúra részéről, hogy mire letelik a 40 év aktív kereső korszak, már csak emberi roncsok maradnak a végére. A kizsigerelt emberi roncs meg hirtelen ott áll a semmittevés közepén, és ha még nem rokkant le teljesen fizikailag, akkor szellemileg fog rövid időn belül megnyekkenni (nem egyet láttam ilyet a környezetemben), az "én már nem kellek sehol, vén szar vagyok" érzés teljes bizodalmában. Ejj de intelligens a mi rendszerünk ugye, a bevált jó öregeket elküldeni a büdös picsába, ahelyett, hogy tőlük tanulna a feltörekvő nemzedék, és az évtizedes tudásukat akár más generációk is hasznosítanák... Garantált a hosszútávú mókuskerék amiben mindenki ugyanazt csinálja...és a végén megrokkan.

Nos, akkor számoljunk. Ejrópába aszonnyák kb 70-75 év az átlagéletkor (ffiak-nők). Okés, vonjuk le az első 20 évet, 40 a meló, és még mindig marad jó esetben 10-20 aktívabb év ahol az ember nyugdíjas, és élvezi jó esetben az addig megtermelt javait. Vagyis inkább nem, és ettől fogy igazán a népesség.
Elnézve a városi nyugdíjasokat amint harcolnak a csirkefarhátért és az ülőhelyért a villamoson, valamint tudatában lévén annak is, hogy az ő nyugdíjuk kb ennyire elég meg az Izaura és más brazil agyhalott programok bámulására, háááát.... jobban belegondolva a magam mentalitását ismerve kb fél éven belül megzakkannék, ha így kéne élnemvárhatóan ezek után évtizedeken át. Mert ez egyszerűen embertelen. Hogy évtizedeken keresztül hajtva, aztán kucoroghatsz a kis lukadban, és még vegetálhatsz pár évtizedet, mert a korod miatt nem kellesz sehol - miközben egyébként aktív lehetnél..... na nem, köszönöm szépen, nem kell az alamizsna!

Inkább akkor a szingapúri rendszer, és kösz, nem kérek nyögdíjat. Ne legyen a mérhetetlen elvonás 40 évig, csak minimális, és megoldom majd én magam az öregkorom. Hogy legyen időm játszani (mahjongozni), látni a családom, jókat enni, élvezni a melót, csak örömmel élni. Majd beosztom én az időt, hogy mettől meddig dolgozzak. Nem akarok 40 évet a pokolban gürizni, hogy aztán kifacsart rongyként kidobjanak.
Majd csinálom én úgy, ahogy magamnak jólesik.

Jobb az, ha örömemet lelem a melóban, akár életfogytig. Bár lehet megint én vagyok a repülő. De sokáig akarok repülni!
:D

Hozzászólások

Hát, ez jól hangzik Mina. Csak a gyakorlat eltér az utópiától. A helyzet jelenleg, hogy dolgozz rabszolgaként és fizess. Mindegy, milyen címen, fizess, fizess, fizess, fizess... Ja, és mit kapsz cserébe? Hát semmit! Nyugdíjat aztán biztosan nem, meg egészségügyi ellátást sem (na jó, egy nyomókötést rád tesznek, hogy ne vérezz el, de már gyógyszert, kötszert, nővért, uram bocsá' pelenkát, műtétet csak akkor, ha kifizeted!), meg lassan már oktatást sem. Már publikus pld. a nyugdíjtörvény, de nem tudom, hány 40-60 év közötti sorstársnak jutott el a tudatáig, hogy max. 40.000 Ft nyugdíjat fog kapni, ha megéli, és ha nem csökken addig a befizetések összege. És azt, hogy az oktatási és egészségügyi intézményekben mi van, azt csak az tudja, aki mostanában belülről megnézett egyet-egyet. Szóval melózz, és gondoskodj magadról, de mindenek előtt FIZESS BE!
 
Igazad van, de ennek is több aspektusa van...

Pl. mostanában nem egy embert látok, akit nem érdekel semmi. Ezt értsd szó szerint. Tök meg van elégedve azzal, hogy otthon bámulja a szappanoperát, esetleg du. elmegy a plázába aztán ott bámulja az embereket vagy a kirakatokat, közben saját bevallása szerint is unatkozik, és közben szenved és tanácstalan, hogy mi lesz vele... Nem jön rá, hogy csak ő az, aki megteheti az első lépést...

Persze rá lehet fogni mindent a mostani rendszerre, meg az előző rendszerre, de azért lássuk be, valami felelőssége az egyénnek is van!

A motorozás pl. lehet egy kiút.
 
Brigó, ennyire politikai hangvételűre nem akartam megírni, de hát igen.
A védelmi pénz kurva magas, hogy békén hagyjanak.
 
Igen Nana, épp ezt mondom! Hogy mindenki csinálja magának a dolgait, és ne a rendszer tálalja az izaurákat és plázakirakatokat, cserébe a rabszolgasorsért.
 
Épp akartam írni, hogy mi a szingapúri rendszerből csak azt a részt vesszük át, hogy nincs nyugdíj, az elvonások maradnak...
 
Azért szerintem tőlünk kicsit nyugatabbra talán működik a dolog. Gondolok itt osztrák és német honfitárainkra. De lehet, hogy rosszul gondolom, mert példám nincs, nem élek ott, csak nyitott szemmel jártam arrafelé. Ismerik azt a szót, hogy öngondoskodás és leszarják a nyugdíjkorhatárt, mert kicsi koruk óta beléjük van nevelve, hogy félre kell tenni. És amikor megvan az a vagyon amit úgy gondolnak, hogy elegendő (többnyire többszörösen is) akkor kiszállnak a mókuskerékből és felkerekednek a nagyvilágnak, de legalábbis Európának a lakókocsijukkal :D Kicsit sarkosítva. Vagy idejönnek Hévízre pár hétre, rendbe rakatják a protkót és kipihenik a fáradalmakat a tóban. Én ezt látom. Meg azt, hogy osztrákiában, ahol ott a sok milkatehén élnek a természet adta lehetőségekkel. Összeállnak családok, közösen megveszik a gépeket és mindenki műveli a saját kis földjét. A gyerek az iskolából hazamegy és tehenet fej, vagy enni ad a lovaknak, vagy traktoron szórja a trágyát. Mindenki kiveszi a részét. És még főiskola is van pár falunak közösen, ahol mi mást lehet tanulni, mint mezőgazdaságot. És ott a napelem minden ház vagy pajta tetején. Szerintem...
 
Tegyük még hozzá, hogy ha elkezded számolgatni az ország népességét és megnézed ki a kereső korú, abból kik aktív ill. passzív munkanélküliek (utóbbiakat ott verném agyon szívlapáttal...) illetve a valóban aktív és kereső emberek számát, akik a hátukon cipelik a maradékot kb 3,5 millió körül mozog a valóban kereső emberek száma, ami azért eléggé megdöbbentő. Ezért is fizetek már én is SZJA-t a nyamvadt kis diákmunkám után (és nem, nem Mari néni nyugdíját tolják belőle sajnos).
És bár nem illik ezen az oldalon elmenni politikai irányba de: a segélyeken lehetne ám igazán spórolni (lásd. pl. a Nana által linkelt http://megelhetesiszules.blogspot.hu/ -t), de a fenti passzívak száma kishazánkban igencsak magas, és hát az X-et ők is tehetik négyévente... bárhova ...
Én egyébként nem hiszek a nyugdíjban, mármint olyan értelmben nem, hogy nekem lesz olyanom valaha is :D
 
Tudjátok kicsikéim, félig igazatok is van. Mármint abban, hogy öngondoskodás szükségeltetik. Csakhogy ez az érme nem is kettő, de több oldalú ám. Mikor kb. 20 éve elkezdték mondogatni, hogy jóemberek, el kéne tenni pénzecskéket, kutya sem figyelt oda, hiszen évtizedek óta abban éltek, hogy dolgozik, aztán majd kap nyugdíjat. Meg özvegyi nyugdíjat meg nem tudom miket. Az a pár ember, aki riadtan felrezzent erre meg azt tapasztalta, hogy eltenne szívesen, de havi 5-10 ezernél többet akkor sem tud félretenni, ha vért pisil.Azzal az évi 120 ezer megtakarítással meg nem sokra megy. De azért elkezdte szépen beteszegetni a nyugdíjpénztárba, ami aztán a.) jól csődbe ment; b.) évi pár százalékot kamatozik, talán tartja
a pénze az értékét. Aztán meg jött a "válság", ami azóta is tart, és a legtöbb család örül, ha a számláit ki tudja fizetni, nemhogy félretenni. És ezek a felrezzenők bizony ugyanúgy szívnak (vagy szívni fognak), mint azok, akik azóta is bambán bámulnak ki a fejükből. Szóval ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem mindegy, hogy 40 évem van a spórolásra vagy 10-15. Miközben az árak fel-, a bérek meg lemennek.
És az is igaz, hogy a munkaképes korú népesség fele sunnyog, és nem fizet be. Viszont a munkáltatók nem tudnak annyit kitermeltetni egy emberrel, amennyit közteherviselés címén be kell fizetni. És nem értem, miért nem az a megoldás, hogy leengedjük az adót, legalizáljuk az állásokat, hiszen sok kicsi sokra megy. De végül is én nem is vagyok tagja a csókos körnek, tehát nem kell nekem mindent érteni!;)
 
Kedves Mina! Lehet, valamivee nem számútá. Bocs, de a feliné abbahagytam, mer eztet meg köll jegyezzem. Először: a technika vágtája má nem teszi lehetővé, hogy a fiatalok a idősektű tanújjanak. Amit a öregek tudnak, az a mai munkáltatónak má nem köll. Sokéves tapasztalat. Másik: a mai fiatalok annyi támogatást kénytelenek igénybe venni a öregektű, ha azok még tudnak is tenni valamit, hogy nem érnek rá unatkozni meg azon filozofááni, hogy "jajistenem fölösleges vagyok". Harmadik: pl. a magyar társadalomba kb. 800000 kereső tart fönn 9000000 "ingyenélőt", naná hogy nagyok a eevonások. És amíg a szakminisztériumba egy csapat ingyenélő szarházi egész nap aztat számúgatja, mennyinek KÖLL lenni a munkanélküliségnek, hogy a kriminalisztikai kiadások még éppen fedezhetők legyenek, de a munkáátatók igényének megfelelően a lehető legalacsonyabbak legyenek a bérek, addig itt nem lessz rend.

Ajánlom mindenkinek a figyelmibe Lester R. Brown: A világ helyzete 1997, 8. fejezet. Tegnap óvastam. Ütős és igaz. Az a baj, hogy itt sokan tuggyák, mit köllene csinyááni (én is), de soha nem fognak lehetőséget hagyni arra, hogy megtegyük. Rabszógák vagyunk, annak születtünk, így is fogunk megdögleni, ha beletörődünk, ha nem. Bárcsak minné előbb beledöglenék, és ne kéne végignéznem, ami ezután gyün! Mer igazibú még ee se kezdődtek a dógok! :(
 
brigó;bt24862 írta:
Tudjátok kicsikéim, félig igazatok is van. Mármint abban, hogy öngondoskodás szükségeltetik. Csakhogy ez az érme nem is kettő, de több oldalú ám. Mikor kb. 20 éve elkezdték mondogatni, hogy jóemberek, el kéne tenni pénzecskéket, kutya sem figyelt oda, hiszen évtizedek óta abban éltek, hogy dolgozik, aztán majd kap nyugdíjat. Meg özvegyi nyugdíjat meg nem tudom miket. Az a pár ember, aki riadtan felrezzent erre meg azt tapasztalta, hogy eltenne szívesen, de havi 5-10 ezernél többet akkor sem tud félretenni, ha vért pisil.Azzal az évi 120 ezer megtakarítással meg nem sokra megy. De azért elkezdte szépen beteszegetni a nyugdíjpénztárba, ami aztán a.) jól csődbe ment; b.) évi pár százalékot kamatozik, talán tartja
a pénze az értékét. Aztán meg jött a "válság", ami azóta is tart, és a legtöbb család örül, ha a számláit ki tudja fizetni, nemhogy félretenni. És ezek a felrezzenők bizony ugyanúgy szívnak (vagy szívni fognak), mint azok, akik azóta is bambán bámulnak ki a fejükből. Szóval ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem mindegy, hogy 40 évem van a spórolásra vagy 10-15. Miközben az árak fel-, a bérek meg lemennek.
És az is igaz, hogy a munkaképes korú népesség fele sunnyog, és nem fizet be. Viszont a munkáltatók nem tudnak annyit kitermeltetni egy emberrel, amennyit közteherviselés címén be kell fizetni. És nem értem, miért nem az a megoldás, hogy leengedjük az adót, legalizáljuk az állásokat, hiszen sok kicsi sokra megy. De végül is én nem is vagyok tagja a csókos körnek, tehát nem kell nekem mindent érteni!;)
Ja, meg a fidesz el is lopta a maradékot, dögűjjön meg a összes! A rengeteg fizetnivaló miatt télleg nincs mibű félretenni, és nagyon, eeképesztően sokan nem is tudnak meg nem is akarnak! Pont az illyen fidesz-manőverek miatt!
 
brigó;bt24862 írta:
Tudjátok kicsikéim, félig igazatok is van. Mármint abban, hogy öngondoskodás szükségeltetik. Csakhogy ez az érme nem is kettő, de több oldalú ám. Mikor kb. 20 éve elkezdték mondogatni, hogy jóemberek, el kéne tenni pénzecskéket, kutya sem figyelt oda, hiszen évtizedek óta abban éltek, hogy dolgozik, aztán majd kap nyugdíjat. Meg özvegyi nyugdíjat meg nem tudom miket. Az a pár ember, aki riadtan felrezzent erre meg azt tapasztalta, hogy eltenne szívesen, de havi 5-10 ezernél többet akkor sem tud félretenni, ha vért pisil.Azzal az évi 120 ezer megtakarítással meg nem sokra megy. De azért elkezdte szépen beteszegetni a nyugdíjpénztárba, ami aztán a.) jól csődbe ment; b.) évi pár százalékot kamatozik, talán tartja
a pénze az értékét. Aztán meg jött a "válság", ami azóta is tart, és a legtöbb család örül, ha a számláit ki tudja fizetni, nemhogy félretenni. És ezek a felrezzenők bizony ugyanúgy szívnak (vagy szívni fognak), mint azok, akik azóta is bambán bámulnak ki a fejükből. Szóval ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem mindegy, hogy 40 évem van a spórolásra vagy 10-15. Miközben az árak fel-, a bérek meg lemennek.
És az is igaz, hogy a munkaképes korú népesség fele sunnyog, és nem fizet be. Viszont a munkáltatók nem tudnak annyit kitermeltetni egy emberrel, amennyit közteherviselés címén be kell fizetni. És nem értem, miért nem az a megoldás, hogy leengedjük az adót, legalizáljuk az állásokat, hiszen sok kicsi sokra megy. De végül is én nem is vagyok tagja a csókos körnek, tehát nem kell nekem mindent érteni!;)
Ja, még egy: ha Te kapsz bruttó 100 Ft munkabért, abbú 53-at kapsz kézhő, és ez a munkáátatódnak 225 Ft-ba kerül. Nem csoda, hogy hősként néznek arra, aki adót csal.

Vót egy bicskanyitogató eset. a Sas József nem fizette be 53 milla gázsi után a adót. Atya Úristen! Egész életembe nem fogok tudni keresni annyit! És emmég viccet is csinyáát belüle: "Hát hacsek! Ért maga az adóügyekhez? (Elvigyorodik és a közönségre néz) Hát egy kicsit, de még nem jogerős."
 
Fontos részlet, hogy nem alkalmazottként látom a megoldást arra, hogy itt bárki bármit is félre tudjon tenni későbbre...
Tudjátok engem mi bosszant leginkább? Van egy videós barátném, aki ausztrál-magyar kettős állampolgár. Neki ausztrál a kis videós vállalkozása, és láttam, hogy vallja be az adóját. Hát kérem, leteszi a klaviatúra jobb oldalára a kimenőt, bal oldalára a bemenő számlákat. Majd fogja a netet, bepötyögi az illetékes adóhivatal oldalát, bepötyögi a számlákon lévő számokat, beállítja a magára vonatkozó számolási metódust, majd nyom egy entert, és a rendszer kilöki magából, hogy miből mennyit kell befizetnie. Azt fogja, átutalja a netes banki rendszeren a hatóságnak, oszt béke van. Az összes elvonása adó és mindenféle járulékkal nem lépi túl a 20%-át az egységnyi pénzegységének. Igazából senkinek se érdeke hogy sumákoljon, mert az összeg vállalható, és a rendszer átlátható, könnyen kezelhető, nem szükséges a könyvelés levezetéséhez egy orvosi diplomával is felérő végzettség megléte, amit napi szinten kell figyelemmel követni... Alapvetően az állam egy élhető rendszert alakított ki, ami feltételezi a becsületes szándékot, és annak élhető keretet adott. No, itt nálunk alapprobléma, hogy alapvetően a politikusaink magukból indulnak ki, hogy mindenki bűnöző sumák genyó...
 
Babu, engem nem vigasztal hogy nyugatabbra talán működik. :D Működjön itt, én alapvetően jól érzem magam, és nem akarok elmenni. Az egy másik tészta, hogy az élni és élni hagyni elvet mennyire követi állambá, és én mennyire hajtom bele a fejemet ebbe az igába...

Egyébként meg a szomszéd fűje mindig zöldebb, miközben csak annyi van, hogy az ő problémáit nem látjuk. Egyébként nyugaton is probléma a sok megélhetési bevándorló, aki a szociális rendszerre támaszkodva próbál jólétet szerezni. (Lásd Kanada, aki még nyugatabbra megunta, és visszatoloncolja a nem idén barnultakat.) Belgiumban pl az utóbbi években volt már nem egy kritikus cirkusz a bevándorlók miatt (ezekről nincs híradás, csak ha ott vagy, akkor tudsz róla, hogy nyomják a helyi tévében amint a török negyedben gyújtogatnak a fehér fiatalok), és őket még nyomasztja az is, hogy az ország alapvetően flamand-vallon széthúzó, és az egymegyényi országukra van egy akkora parlament, mint a miénk, és a cigányok nem letelepítve élnek, hanem lakókocsikban élnek az autópályák mentén, gyakorlatilag a hatóság számára megfoghatatlanul bármilyen bűneset elkövetése után... Szóval én nem vágyom nyugatabbra, ott is csak emberek élnek. Franciaországban ugyanez, csak nagyobban. Spanyolországból a katalánok vállnának már le, megyünk szépen a városállamok irányába... egyre kicsinyednek az államegységek....
Mindenütt van valami gebasz, maximum nem látjuk itt a langyos fürdővízben ücsörögve. A saját kis portánkon kell rendet tenni, aztán kacsintgathatunk másfelé.
 
mina;bt24868 írta:
Fontos részlet, hogy nem alkalmazottként látom a megoldást arra, hogy itt bárki bármit is félre tudjon tenni későbbre...
Tudjátok engem mi bosszant leginkább? Van egy videós barátném, aki ausztrál-magyar kettős állampolgár. Neki ausztrál a kis videós vállalkozása, és láttam, hogy vallja be az adóját. Hát kérem, leteszi a klaviatúra jobb oldalára a kimenőt, bal oldalára a bemenő számlákat. Majd fogja a netet, bepötyögi az illetékes adóhivatal oldalát, bepötyögi a számlákon lévő számokat, beállítja a magára vonatkozó számolási metódust, majd nyom egy entert, és a rendszer kilöki magából, hogy miből mennyit kell befizetnie. Azt fogja, átutalja a netes banki rendszeren a hatóságnak, oszt béke van. Az összes elvonása adó és mindenféle járulékkal nem lépi túl a 20%-át az egységnyi pénzegységének. Igazából senkinek se érdeke hogy sumákoljon, mert az összeg vállalható, és a rendszer átlátható, könnyen kezelhető, nem szükséges a könyvelés levezetéséhez egy orvosi diplomával is felérő végzettség megléte, amit napi szinten kell figyelemmel követni... Alapvetően az állam egy élhető rendszert alakított ki, ami feltételezi a becsületes szándékot, és annak élhető keretet adott. No, itt nálunk alapprobléma, hogy alapvetően a politikusaink magukból indulnak ki, hogy mindenki bűnöző sumák genyó...

Magyarországon mi van?

Megtermeled a bevételedet, abból kifizeted a vállalkozás fenntartási költségét (rezsi, bérleti díj, munkabérek fehéren/szürkén/feketén), és jó, ha marad még az ÁFA-ra és a járulékokra, nem beszélve a könyvelő díjáról (utalva arra, hogy balra bemenő, jobbra kimenő számla, pötyögés, adómegállapítás... :) ), és tényleg jó, ha nullára ki tudod hozni hó végével a vállalkozásodat és nem ráfizetéses.

Folyamatosan ezt tapasztalom! Nap mint nap. A fennmaradásért küzdünk, mert, ha vége lesz a "válság"-nak, ami valljuk be, egy tudatosan generált gazdasági esemény, akkor talán a kevés talpon maradott vállalkozás között ott lehetünk, és végre az újraindult gazdaságban mi is tudunk majd már keresni. Szóval számomra ez az álom, ami nagyon-nagyon remélem, hogy valósággá válik előbb-utóbb.
 
Hááát, az újraindult gazdaság elég szívás lesz, mert az azt jelenti, hogy nulláról kell megint elkezdeni. MINDENKINEK. Ez is olyan tényező a világgazdaságban, amit nem értek... bár ez nem csak világgazdasági kérdés, alapvető nagy kíváncsiságom tárgya, hogy miért mindig mindent a nulláról jó/ kell elkezdeni? Miért nem lehet folyamatosan odafigyelni, vagy egyszer csak elhatározni, és mától másként csinálni... csak úgy jobban. Napról napra.
 
Bármit megváltoztatni máról holnapra nem lehet. Mindennek van folyamata. És minél nagyobb dolgot akar az ember megváltoztatni, annak annál több idő kell.
 
Az én jövőbeni terveimről pár sorban:
-remélem mire nyugdíjba megyek kifizetem a motort mert a nyugdíj erre aligha lenne elég
-veszek egy puskát önvédelemből (távcsöveset, mert akkor nem kell a riasztólövésre golyót pazarolni)
-elköltözöm a városból a hegyekbe (vagy valami dombos részre) egy kis házikóba ahol közel van az aszfaltút
-reggelit csinálok a családnak, elkísérem az asszonykám a piacra
-megtermelem magamnak azt amit megeszek és a nyugdíjam elég lesz benzinre jó esetben
-találomra lelövök mindig egy buckalakót aki benéz a telekre :D mert kell a trágya a földbe
-hetente egyszer bemegyek a városba benzinért és golyóért, addig a gyerekek MadMax-osat játszanak a környéken Kawasakijukkal (találomra utána kötnek a motornak egy buckalakót és addig húzzák amíg el nem kopik)
stb
 

Blogbejegyzés információ

Szerző
Yamina
Olvasás
695
Hozzászólások
38
Utolsó frissítés

Motoros blogok további bejegyzései

Yamina további bejegyzései

  • Kukimágnes
    Tegnap elmentem a robesszal 160 km-re a kaptárgyárba lépkeret lécekért...
  • Változó korszakok
    Nehéz döntésre jutottam. Megvettem a Lóóóra a gumikat, aztán mondták...
  • Tagama
    Elment tavasszal. Nem tudtam elmenni a temetésére. Most sikerült...
  • A legnagyobb harcos elment...
    Azt hittem acélból van és sosem hal meg. A profilképén jó ideig egy kis...
  • Kegyelmi állapot
    Mostanában nem írtam blogot. Mert minek... Elfoglalat a kert, az...

Oszd meg ezt a bejegyzést

CsamShop kendők

Back
Oldal tetejére