Na szóval végre itthon van megint az öreg muraközi! Kapott egy hosszú wellnes nyaralást, teljes belső kurzussal, szóval a ráncfelvarrás megkezdődött. A külső még várat, de belülről tisztára megfiatalodott.
Június végén elvittem egy szerelőhöz, mert Söndör láthatóan szemidegrángást kapott amikor bánatosan nézegettem az állandó olajszivárgást és próbáltam ráutaló magatartást folytatni, miszerint megint essünk neki, mert ez nem állapot, hogy ha 70-nél gyorsabban megyek, akkor a gatyaszáramnak úsznia kell az olajban. Gyakorlatilag mindig volt valami képlékeny nyűgje a jószágnak, ami a megoldások tekintetében a "basszukmánösszeoszthadszabaduljak" irányzatba kezdett elhajlani, úgyhogy jobbnak láttam más megoldást találni a családi béke érdekében. Mert ugye a Lóóó az családtag, és ha ő raplis akkor én is, és ha én raplis vagyok, akkor aztán senkinek se lesz nyugta... Végül találtam egy bartermegoldást, így mindenkinek jó lett. Söndör szeme nem rángatódzik, az én hajam se hullik, a szerelőnek meg meg lett mondva, hogy ne kapkodjék, inkább nyugodtan, de alaposan, mert most 35 éves ugyan a vas, de még 30-at ki akarok belőle taposni... Megértően bólogatott a figura, és ezt jó jelnek véltem. Meg azt is, hogy ajánlották és sokan mondtak róla sok jót, a híre megelőzte.
Szóval ott állt a betonon a garázs előtt a LÓÓÓ és mint akivel semmi sem történt. Csak nem volt olajos, taknya-nyála nem folyt egybe. Aztán odamentem hozzá, megsímogattam, és elmeséltettem mi mindent csinált meg rajta az ember. Vezérműláncfeszítő és görgők meg vezérműlánc csere, újrasíkolás, az összes deknifedél csavar újra menetezése, szelepállítás, karburátorhangolás, az összes tömítés cseréje, az összes kipuffogó leömlő csavar cseréje és a hiányzó darab toldása egészen normálisan... meg még egy csomó minden, szóval jó nagy léleksímogatást kapott a guriga. A szerelő meg ahogy mesélt az enyémről, párhuzamosan az ő ugyanilyen korú GPZ-jét emlegette nagy imádattal, és vigyorogva nézte ahogy símogatom a Lóóót.
Csak néztem, és bámultam a vasamat. Úristen, megint össze kellett rakni, elölről. Nem kis melót csinált az ember vele.
Aztán ráültem, és beindítottam. Leszakadt az állam.
Végre,végrevégreeeee!
Nem csörög, nem zörög hanem szépen duruzsol. Úgy, mint amikor megvettem, pont olyan hangja van, amit akkor a lelki füleimmel hallottam, nincs szelep hangja, nem csörög benne kígyóként a lánc... Az utakról mesél megint. Hazafelé egész úton simogattam, és olyan kezes volt mint még soha. Ilyenkor melegben is kellett neki a szivató, most nem, pöccröff és mehetnékje van. Útközben nem kellett betaszajtani a kanyarba, lelkesen kanyarodott és ugyan tatásan de azért becsületesen szedegette a kerekeit. Jött haza, símogattam a tankját, vigyorogtunk, elgázoltuk a bogarakat és nagyonjóóóó volt.
Imádom.
MEGINT ITTHON VAN A LÓÓÓ!
Június végén elvittem egy szerelőhöz, mert Söndör láthatóan szemidegrángást kapott amikor bánatosan nézegettem az állandó olajszivárgást és próbáltam ráutaló magatartást folytatni, miszerint megint essünk neki, mert ez nem állapot, hogy ha 70-nél gyorsabban megyek, akkor a gatyaszáramnak úsznia kell az olajban. Gyakorlatilag mindig volt valami képlékeny nyűgje a jószágnak, ami a megoldások tekintetében a "basszukmánösszeoszthadszabaduljak" irányzatba kezdett elhajlani, úgyhogy jobbnak láttam más megoldást találni a családi béke érdekében. Mert ugye a Lóóó az családtag, és ha ő raplis akkor én is, és ha én raplis vagyok, akkor aztán senkinek se lesz nyugta... Végül találtam egy bartermegoldást, így mindenkinek jó lett. Söndör szeme nem rángatódzik, az én hajam se hullik, a szerelőnek meg meg lett mondva, hogy ne kapkodjék, inkább nyugodtan, de alaposan, mert most 35 éves ugyan a vas, de még 30-at ki akarok belőle taposni... Megértően bólogatott a figura, és ezt jó jelnek véltem. Meg azt is, hogy ajánlották és sokan mondtak róla sok jót, a híre megelőzte.
Szóval ott állt a betonon a garázs előtt a LÓÓÓ és mint akivel semmi sem történt. Csak nem volt olajos, taknya-nyála nem folyt egybe. Aztán odamentem hozzá, megsímogattam, és elmeséltettem mi mindent csinált meg rajta az ember. Vezérműláncfeszítő és görgők meg vezérműlánc csere, újrasíkolás, az összes deknifedél csavar újra menetezése, szelepállítás, karburátorhangolás, az összes tömítés cseréje, az összes kipuffogó leömlő csavar cseréje és a hiányzó darab toldása egészen normálisan... meg még egy csomó minden, szóval jó nagy léleksímogatást kapott a guriga. A szerelő meg ahogy mesélt az enyémről, párhuzamosan az ő ugyanilyen korú GPZ-jét emlegette nagy imádattal, és vigyorogva nézte ahogy símogatom a Lóóót.
Csak néztem, és bámultam a vasamat. Úristen, megint össze kellett rakni, elölről. Nem kis melót csinált az ember vele.
Aztán ráültem, és beindítottam. Leszakadt az állam.
Végre,végrevégreeeee!
Nem csörög, nem zörög hanem szépen duruzsol. Úgy, mint amikor megvettem, pont olyan hangja van, amit akkor a lelki füleimmel hallottam, nincs szelep hangja, nem csörög benne kígyóként a lánc... Az utakról mesél megint. Hazafelé egész úton simogattam, és olyan kezes volt mint még soha. Ilyenkor melegben is kellett neki a szivató, most nem, pöccröff és mehetnékje van. Útközben nem kellett betaszajtani a kanyarba, lelkesen kanyarodott és ugyan tatásan de azért becsületesen szedegette a kerekeit. Jött haza, símogattam a tankját, vigyorogtunk, elgázoltuk a bogarakat és nagyonjóóóó volt.
Imádom.
MEGINT ITTHON VAN A LÓÓÓ!
