Péntek reggel, azaz 2009.06.12-én 7 órakor indultunk a ház elől. A csapat még 3 tagjával a budaörsi AGIP kúton találkoztunk, majd tankolás és matricavásárlás után irány az M1-es autópálya. Mint később kiderült, itt érdekes dolgok történtek, mert a nyitva felejtett tanktáskából kiszáguldott a forgalmim. Mindez akkor derült ki, amikor Krisztián motorjának hibája miatt meg kellett állnunk, de úgy voltam vele, hogy nem fogok visszafordulni, lesz, ami lesz.
Krisztián is tovább jött, bár az olajnyomás lámpa világított folyamatosan, megjelent az FI hibajelzés, és 3500 volt az alapjárati fordulatszám.
Még magyar oldalon megtankoltunk, aztán mellékutakon Bécsújhely felé vettük az irányt, ahol a csapat következő részével találkoztunk.
Innen rámentünk a Bécs felé vezető autópályára, majd a megfelelő helyen letértünk szintén pályán Passau felé. A nap végig ragyogóan sütött, összes eső kb. 5-10 percig volt, akkor is nagyjából olyan intenzitással, mint egy szélvédőmosó az autón. De azért gyorsan megálltunk ebédelni, meg tankolni, hátha addig ez a kevés eső is eltűnik. Haladtunk tovább Passau felé, bár néhol útszűkület nehezítette a dolgunkat a pályán, de legalább ébren tartott az, hogy néha el kellett fordítani a kormányt.
A szállástól 20 km-re megálltunk az aznapi utolsó tankolásra, majd nemsokára bitrokba vehettük a szobánkat, amely egy gyönyörű környezetben, igényes panzióban volt kialakítva. Gyorsan átöltöztünk, lecsattogtunk a kerthelyiségbe, mire a többség közölte, hogy ja, menni kéne, van aki most elmegy a találkozót megnézni, van aki meg elmegy vásárolni, sört, stb.
Na mondom akkor vissz asz egész, motorra fel, nézzük meg a találkozót, meg regisztráljunk, stb. Odamentünk, kb. 100 V-Strom álldogált szép sorban, gyorsan mi is leparkoltuk a lovakat, hogy legyen mit nézni a németeknek is.
Miután én korábban nem regisztráltam a találkozóra, így átvettem a barátnőm nevétben az Övét, mert Ő lemondta a túrát. A regisztrációnál kaptunk matricákat, kitűzőt, kulcstartót, stb, és rengeteg kedves mosoly.
Az egész találkozó úgy volt megszervezve, hogy a szombati napon közös túrákat írtak ki. A korábban regisztráltak száma alapján x számú csoportot alakítottak ki, helyi túravezetőkkel. Egy csoportban 8 ember+1 túravezető volt. A főszervező elmagyarázta nekünk, és meg is mutatta, hogy milyen túraútvonalak vannak, mikor indulnak a csoportok, és hogy a mi vérmérsékletünknek melyik csoport felelne meg. Úgy jött ki a dolog, hogy 3 ember kivételével egy csoportba kerültünk. Köszöntük a sgítséget, fényképezgettünk még egy keveset, aztán elindultunk a szállásra, ami kb. 17 km-re volt a találkozó helyszínétől. Bevacsiztunk, iszogattunk, aztán éjfél körül ágyba bújtunk, másnap 7-kor volt a reggeli.
A mi csoportunk indulása 8:38-ra volt kiírva, ezért 1/4 9 körül ott kellett már lennünk a gyülekezési ponton. Megismertük túravezetőnket, majd kölcsönös bemutatkozás után elindultunk Csehországba tankolni. Pontosan nemtom mekkora a különbség az ottani, meg a német benzinár között, de a németeknél 1,35 euroért tankoltunk...úgy vélem, ennél csak olcsóbb lehetett.Tankolás után belecsaptunk a lecsóba. A túra útvonala kb. 300 km volt, ebből 280 km kanyargással telt.
Gyönyörű helyen jártunk, kiváló minőségű utakon, remek ebédet fogyasztottunk, mi kellhet ennél több? Mondjuk egy szerelem, akivel ezt megoszhatod...de az még késik...
No mindegy.
A túra után a túravezetőnk meghívott mindenkit egy korsó sörre, ami azt eredméezte, hogy a szállásig tartó 17 km-es motororozás soran 5 alkalommal tettem le kanyarban majdnem a lábtartót. Jó érzés, hogy képes vagyok rá, csak alapból az agyam blokkol...
Este megint vacsi, iszogatás, kibővültünk egy taggal, mert Karesz kinn dolgozik most már lassan fél éve Németországban, így Ő is odajött hozzánk, egy éjszakát velünk töltött. Jellemző az ország méreteire, hogy Ő is közel 700 km-t motorozott a találkozó helyszínéig, meg mi is.
Másnap mindenki a saját útját járva elindult, mi páran Passau felé vettük az irányt, gondoltuk, megnézzük ezt a mesevárost...és valóban az. Elképesztően gyönyörű, és nyugodt hely, de az ott töltött 1-2 óra szinte semmire nem volt elég, így ide el kell jönmni még legalább egyszer. Tovább a 130-as úton haladtunk, ami a Duna mentén visz Passau-tól Linz-ig, majd Linz-nél felcsapattunk a pályára, és Budapestnek vettük az irányt. Útközben egyszer tankoltunk még, aztán hazáig már csak Győrnél álltunk meg enni valamit.
Összesen 1600 km-t motoroztunk a 3 nap alatt, 12-en voltunk együtt, kb. 6x tankoltunk, 3 országban voltunk, egy csomó élménnyel lettünk gazdagabbak, és életem egyik legjobb hétvégéje volt.
Azért persze más lenne, ha lenne egy párom, akivel ezt megoszthattam volna...akivel kézenfogva romantikázhattam volna a Duna parton, és akinek a látványától megdobban a szívem.
Talán egyszer..
Krisztián is tovább jött, bár az olajnyomás lámpa világított folyamatosan, megjelent az FI hibajelzés, és 3500 volt az alapjárati fordulatszám.
Még magyar oldalon megtankoltunk, aztán mellékutakon Bécsújhely felé vettük az irányt, ahol a csapat következő részével találkoztunk.
Innen rámentünk a Bécs felé vezető autópályára, majd a megfelelő helyen letértünk szintén pályán Passau felé. A nap végig ragyogóan sütött, összes eső kb. 5-10 percig volt, akkor is nagyjából olyan intenzitással, mint egy szélvédőmosó az autón. De azért gyorsan megálltunk ebédelni, meg tankolni, hátha addig ez a kevés eső is eltűnik. Haladtunk tovább Passau felé, bár néhol útszűkület nehezítette a dolgunkat a pályán, de legalább ébren tartott az, hogy néha el kellett fordítani a kormányt.
A szállástól 20 km-re megálltunk az aznapi utolsó tankolásra, majd nemsokára bitrokba vehettük a szobánkat, amely egy gyönyörű környezetben, igényes panzióban volt kialakítva. Gyorsan átöltöztünk, lecsattogtunk a kerthelyiségbe, mire a többség közölte, hogy ja, menni kéne, van aki most elmegy a találkozót megnézni, van aki meg elmegy vásárolni, sört, stb.
Na mondom akkor vissz asz egész, motorra fel, nézzük meg a találkozót, meg regisztráljunk, stb. Odamentünk, kb. 100 V-Strom álldogált szép sorban, gyorsan mi is leparkoltuk a lovakat, hogy legyen mit nézni a németeknek is.
Miután én korábban nem regisztráltam a találkozóra, így átvettem a barátnőm nevétben az Övét, mert Ő lemondta a túrát. A regisztrációnál kaptunk matricákat, kitűzőt, kulcstartót, stb, és rengeteg kedves mosoly.
Az egész találkozó úgy volt megszervezve, hogy a szombati napon közös túrákat írtak ki. A korábban regisztráltak száma alapján x számú csoportot alakítottak ki, helyi túravezetőkkel. Egy csoportban 8 ember+1 túravezető volt. A főszervező elmagyarázta nekünk, és meg is mutatta, hogy milyen túraútvonalak vannak, mikor indulnak a csoportok, és hogy a mi vérmérsékletünknek melyik csoport felelne meg. Úgy jött ki a dolog, hogy 3 ember kivételével egy csoportba kerültünk. Köszöntük a sgítséget, fényképezgettünk még egy keveset, aztán elindultunk a szállásra, ami kb. 17 km-re volt a találkozó helyszínétől. Bevacsiztunk, iszogattunk, aztán éjfél körül ágyba bújtunk, másnap 7-kor volt a reggeli.
A mi csoportunk indulása 8:38-ra volt kiírva, ezért 1/4 9 körül ott kellett már lennünk a gyülekezési ponton. Megismertük túravezetőnket, majd kölcsönös bemutatkozás után elindultunk Csehországba tankolni. Pontosan nemtom mekkora a különbség az ottani, meg a német benzinár között, de a németeknél 1,35 euroért tankoltunk...úgy vélem, ennél csak olcsóbb lehetett.Tankolás után belecsaptunk a lecsóba. A túra útvonala kb. 300 km volt, ebből 280 km kanyargással telt.
Gyönyörű helyen jártunk, kiváló minőségű utakon, remek ebédet fogyasztottunk, mi kellhet ennél több? Mondjuk egy szerelem, akivel ezt megoszhatod...de az még késik...
No mindegy.
A túra után a túravezetőnk meghívott mindenkit egy korsó sörre, ami azt eredméezte, hogy a szállásig tartó 17 km-es motororozás soran 5 alkalommal tettem le kanyarban majdnem a lábtartót. Jó érzés, hogy képes vagyok rá, csak alapból az agyam blokkol...
Este megint vacsi, iszogatás, kibővültünk egy taggal, mert Karesz kinn dolgozik most már lassan fél éve Németországban, így Ő is odajött hozzánk, egy éjszakát velünk töltött. Jellemző az ország méreteire, hogy Ő is közel 700 km-t motorozott a találkozó helyszínéig, meg mi is.
Másnap mindenki a saját útját járva elindult, mi páran Passau felé vettük az irányt, gondoltuk, megnézzük ezt a mesevárost...és valóban az. Elképesztően gyönyörű, és nyugodt hely, de az ott töltött 1-2 óra szinte semmire nem volt elég, így ide el kell jönmni még legalább egyszer. Tovább a 130-as úton haladtunk, ami a Duna mentén visz Passau-tól Linz-ig, majd Linz-nél felcsapattunk a pályára, és Budapestnek vettük az irányt. Útközben egyszer tankoltunk még, aztán hazáig már csak Győrnél álltunk meg enni valamit.
Összesen 1600 km-t motoroztunk a 3 nap alatt, 12-en voltunk együtt, kb. 6x tankoltunk, 3 országban voltunk, egy csomó élménnyel lettünk gazdagabbak, és életem egyik legjobb hétvégéje volt.
Azért persze más lenne, ha lenne egy párom, akivel ezt megoszthattam volna...akivel kézenfogva romantikázhattam volna a Duna parton, és akinek a látványától megdobban a szívem.
Talán egyszer..
