"Nem lehet lelkiismeret-furdalásod olyasmi miatt, ami a te teljesen jogos igényed. Ilyenkor nem felesleges konfliktust okozol, hanem a te jogos igényedet érvényesíted. Meg kell tanulnod különbséget tenni a jogos igényed érvényesítése és a szándékos konfliktusokozás között, és nem szabad hinned azoknak, akik úgy állítják be, mintha az előbbi az utóbbival lenne azonos."
Egész éjjel nem aludtam, úgy felzaklatott a tegnapi nap. Te megigértetted velem, hogy erről többet nem beszélünk, ezért végül úgy döntöttem, leírom ide, hátha erre jársz egyszer, hátha olvasod. Elmondom neked, hogy volt az íróasztallal (messziről indítok szokás szerint, de lesz vége, igérem):
Amióta ide költöztünk (ennek lassan már négy éve), szerettem volna egy szép fenyő iróasztalt, de sosem lett belőle semmi, mert sosem volt rá pénz, mindig "másra kellett".
Februárban lehetett, hogy beteg lettél, lázasan dolgoztál otthonról. Előző este húslevest főztem, és mivel azt mondtad, nincs ebéded, viszont a húsleves jól esne, vittem neked belőle. Mikor beléptem, ott találtam a géped és mindened az ebédlőasztalnál, szétnézve elég egyértelmű lett rögtön, hogy nincs megfelelő helyed, ahol nyugodtan dolgozhatnál. El is döntöttem rögtön, hogy ez így nem maradhat.
Búcsúzás után azzal a gondolattal szálltam vissza az autóba, hogy kell neked egy íróasztal, ami mellett nyugodtan tudsz dolgozni. Hívtam is az asztalost, aki már este átjött hozzám méretet venni, megtervezni. Két hét múlva meg is hozták. Miután beállították, hosszú-hosszú percekig ültem és néztem, gyönyörködtem; filóztam, hogy vajon tetszik-e majd neked, elképzeltelek, ahogy ott ülsz mellette, végre kényelmesen... Ekkor pottyant le, hogy az íróasztal nálam, te viszont máshol... De a lényeg, hogy ha igazán akarunk valamit, az úgy lesz, ha meg van a kellő motiváció! Lehet, hogy nem előbb, hanem utóbb, de meglesz! Ismersz már; tudod, hogy amit a fejembe veszek, abból nem engedek, ilyen formán tényekkel tudom bizonyítani, hogy a gondolatoknak teremtő ereje van!
Ezért mondom azt, hogy semmilyen körülmények között nem mondhatod ki azt a mondatot, hogy többet nem lesz motorod, erre még csak gondolnod sem szabad, nem adhatod fel, nem mondhatsz le arról, hogy megint motorozz, mert ha feladod, akkor vége, hallod??? Egy ház feneketlen kút, tudom. Nincs a világon annyi pénz, amit ne lehetne rákölteni valamilyen indokkal, de mire mész vele, ha megtört szívvel, kiégetten kell benne álomra hajtani a fejed?
EGY ÉLETED VAN, azt kell úgy élned, hogy az út végén ne kelljen azon bánkódnod, mi lett volna, ha...
Tegnap megint sietve váltunk el, időre mentél, annyira rohantál, hogy majdnem leléptél az útra úgy, hogy piros volt. Rád szóltam, hogy várd meg a zöldet, mert ha elüt az autó, ha valami bajod lesz, akkor abba én is belehalok. Pár méterrel arrébb néhány csitri összevihogott rajtam, ekkor egy pillanatra elszégyelltem magam, milyen infantilis tudok lenni. De tudod mit? Nem érdekel! Kis fruskák, akik talán még sosem szerettek, sosem fájtak és sosem féltettek! Majd megtudják, majd megtapasztalják, majd megélik, és akkor majd nem nevetnek. Szóval ne foglalkozz te sem a konvenciókkal, ne foglalkozz azzal, hogy ki mit szól, mert AKI IGAZÁN SZERET TÉGED, AKI IGAZÁN A BARÁTOD, AZ NEM FORDUL EL TŐLED AKKOR SEM, HA ÉPPEN NEM ÚGY ÉLED AZ ÉLETED, AHOGYAN AZ "ELVÁRT". Lehet olyan döntéseket hozni, amik felelős döntések, mert átgondoltan születnek, de amik nem tesznek tönkre téged sem, csak akarnunk kell tényleges megoldást találni, és akkor minden rendben lesz
Önző vagyok? Vállalom, hisz most érted vagyok önző! A legfontosabb, hogy veled mi van, hogy te mit érzel, hogy te önmagad tudj lenni, de te motor nélkül nem tudsz önmagad lenni, ha lemondasz a motorról, magadat hagyod veszni. Ezért kérlek szépen, hogy ne add fel az álmod, ne mondj le a motorozásról!
Egész éjjel nem aludtam, úgy felzaklatott a tegnapi nap. Te megigértetted velem, hogy erről többet nem beszélünk, ezért végül úgy döntöttem, leírom ide, hátha erre jársz egyszer, hátha olvasod. Elmondom neked, hogy volt az íróasztallal (messziről indítok szokás szerint, de lesz vége, igérem):
Amióta ide költöztünk (ennek lassan már négy éve), szerettem volna egy szép fenyő iróasztalt, de sosem lett belőle semmi, mert sosem volt rá pénz, mindig "másra kellett".
Februárban lehetett, hogy beteg lettél, lázasan dolgoztál otthonról. Előző este húslevest főztem, és mivel azt mondtad, nincs ebéded, viszont a húsleves jól esne, vittem neked belőle. Mikor beléptem, ott találtam a géped és mindened az ebédlőasztalnál, szétnézve elég egyértelmű lett rögtön, hogy nincs megfelelő helyed, ahol nyugodtan dolgozhatnál. El is döntöttem rögtön, hogy ez így nem maradhat.
Búcsúzás után azzal a gondolattal szálltam vissza az autóba, hogy kell neked egy íróasztal, ami mellett nyugodtan tudsz dolgozni. Hívtam is az asztalost, aki már este átjött hozzám méretet venni, megtervezni. Két hét múlva meg is hozták. Miután beállították, hosszú-hosszú percekig ültem és néztem, gyönyörködtem; filóztam, hogy vajon tetszik-e majd neked, elképzeltelek, ahogy ott ülsz mellette, végre kényelmesen... Ekkor pottyant le, hogy az íróasztal nálam, te viszont máshol... De a lényeg, hogy ha igazán akarunk valamit, az úgy lesz, ha meg van a kellő motiváció! Lehet, hogy nem előbb, hanem utóbb, de meglesz! Ismersz már; tudod, hogy amit a fejembe veszek, abból nem engedek, ilyen formán tényekkel tudom bizonyítani, hogy a gondolatoknak teremtő ereje van!
Ezért mondom azt, hogy semmilyen körülmények között nem mondhatod ki azt a mondatot, hogy többet nem lesz motorod, erre még csak gondolnod sem szabad, nem adhatod fel, nem mondhatsz le arról, hogy megint motorozz, mert ha feladod, akkor vége, hallod??? Egy ház feneketlen kút, tudom. Nincs a világon annyi pénz, amit ne lehetne rákölteni valamilyen indokkal, de mire mész vele, ha megtört szívvel, kiégetten kell benne álomra hajtani a fejed?
EGY ÉLETED VAN, azt kell úgy élned, hogy az út végén ne kelljen azon bánkódnod, mi lett volna, ha...
Tegnap megint sietve váltunk el, időre mentél, annyira rohantál, hogy majdnem leléptél az útra úgy, hogy piros volt. Rád szóltam, hogy várd meg a zöldet, mert ha elüt az autó, ha valami bajod lesz, akkor abba én is belehalok. Pár méterrel arrébb néhány csitri összevihogott rajtam, ekkor egy pillanatra elszégyelltem magam, milyen infantilis tudok lenni. De tudod mit? Nem érdekel! Kis fruskák, akik talán még sosem szerettek, sosem fájtak és sosem féltettek! Majd megtudják, majd megtapasztalják, majd megélik, és akkor majd nem nevetnek. Szóval ne foglalkozz te sem a konvenciókkal, ne foglalkozz azzal, hogy ki mit szól, mert AKI IGAZÁN SZERET TÉGED, AKI IGAZÁN A BARÁTOD, AZ NEM FORDUL EL TŐLED AKKOR SEM, HA ÉPPEN NEM ÚGY ÉLED AZ ÉLETED, AHOGYAN AZ "ELVÁRT". Lehet olyan döntéseket hozni, amik felelős döntések, mert átgondoltan születnek, de amik nem tesznek tönkre téged sem, csak akarnunk kell tényleges megoldást találni, és akkor minden rendben lesz
Önző vagyok? Vállalom, hisz most érted vagyok önző! A legfontosabb, hogy veled mi van, hogy te mit érzel, hogy te önmagad tudj lenni, de te motor nélkül nem tudsz önmagad lenni, ha lemondasz a motorról, magadat hagyod veszni. Ezért kérlek szépen, hogy ne add fel az álmod, ne mondj le a motorozásról!
