Nemrégiben Anyák napja volt, hallgattam a rádióban a jókívánságokat, és megakadt a fülem egy férfi hangú üzeneten: "Drága Édesanyámnak küldöm ezt a dalt aki az Életre nevelt minket a testvéreimmel, csodálatos türelemmel és szeretettel. Üzenjük neki Nagyvázsonyba, hogy nemsokára Nagymama lesz." A férfi telefonon/rádióadón megszűrt hangjából is sütött a szeretet. Hát valamit tudhatott az öreglány, ha ilyen gyerekei vannak, manapság ritkán hallok ilyen szépen beszélni gyereket szülőről...!
Nemrégiben beszélgettem néhány távolabbi nőnemű ismerősömmel, a családról, ki hogyan rendezi otthon a dolgokat. Az egyiknek a kiskölke nemrégiben azzal szórakozott, hogy felvette a papucsot a lábára majd elrugta (6 év körüli), és "anya hozd vissza!" felkiáltással szórakoztatta nőnemű felmenőjét. Hát agyilag rögtön kész voltam...! Szerintem kb. így lehet renyhe, lusta és később negyvenévesen is szülei nyakán élő "férfit" nevelni, nekem erről csak ez a véleményem...
Időnként hallom a nőket, hogy rabszolgának érzik magukat a saját családjukban. A dolog azzal kezdődik, hogy a csaj elkezdi kényeztetni az általa imádott lényt, örömmel kiszolgálja, majd a dolog még jobban fixálódik az utód megjelenésével. A kellemes, önként és örömmel vállalt feladat kötelező napi programmá válik, és rendszerint fárasztó kötelesség lesz belőle, főleg ha a dolog természetessé és egyirányúvá válik (hú, ezt már én is elbasztam egyszer, borzalmas volt
). Igen, a nők elfelejtenek szólni amikor segítség kell, és vannak, akik nem is veszik észre ha a másik meggebed mellettük, részükről ez a természetes, mert anyukája ezt csinálta, így nevelte, ezt látta, csinálja hát a nője is, hiszen ez így természetes - másként ez sose volt az ő világában. Igen, aláírom, a nők feladata nagymértékben megváltozott - már nem csak a család van -, és nem akkor amikor jött az elbaszott feminizmus, hanem amikor a középkor családias céhrendszere után a gépsor mellé álltak még a gyerekek is a kezdődő iparosodás idején, mert másként nem élt meg a család.
No igen, elég sok rabszolgatartót látok manapság is, de elég sok önkéntes rabszolgát is! A nők is felelősek ezért, hiszen mindenki önmagáért tud leginkább felelni, közhely, utálatos, de igaz: magad sorsát magad kovácsolod. Leállhatunk egy rabszolgatartó mellé és húzhatjuk az igát, de megkérhetjük azt is hogy segítsenek - ha nem működik, időben lehet lépni. A kölköket is kiszolgálhatjuk egy életen keresztül, de be is foghatjuk őket a koruknak megfelelően, szokjon rá, hogy önálló legyen és kiszolgálja önmagát, ne az anyja nyakán üljön még harmincvalahányévesen is... A nőknek is baromi nagy a felelősségük, hogy teszetosza faszikkal van teli a világ, hiszen ők nevelték ilyennek a fiaikat - a későbbi "férfiakat". Na igen, a magának hajtó hörcsöghozzáállású szingli tökéletes párja... A két véglet mindjárt meg is van.
És még egy, amolyan saját tapasztalat: a család idősebb nőnemű tagja alapvetően meghatározza a család alaphangulatát. Teremthet poklot és békességet is, annak megfelelően, hogyan kezeli a dolgokat. A nő ősi szerepe nem változott, az idő akárhogy és akármerre is megy: ő az otthon melegének megteremtője, ez az ő feladata. Ez elől nincs kibújás, és ha összebútorozik valakivel, övé a felelősség nagy része hogy merre megy el a kapcsolat. Ez van. Talán ezért mondják, hogy minden nő istennő. Mert az övé a teremtés (otthon/család/gyerek) felelőssége.
Nemrégiben beszélgettem néhány távolabbi nőnemű ismerősömmel, a családról, ki hogyan rendezi otthon a dolgokat. Az egyiknek a kiskölke nemrégiben azzal szórakozott, hogy felvette a papucsot a lábára majd elrugta (6 év körüli), és "anya hozd vissza!" felkiáltással szórakoztatta nőnemű felmenőjét. Hát agyilag rögtön kész voltam...! Szerintem kb. így lehet renyhe, lusta és később negyvenévesen is szülei nyakán élő "férfit" nevelni, nekem erről csak ez a véleményem...
Időnként hallom a nőket, hogy rabszolgának érzik magukat a saját családjukban. A dolog azzal kezdődik, hogy a csaj elkezdi kényeztetni az általa imádott lényt, örömmel kiszolgálja, majd a dolog még jobban fixálódik az utód megjelenésével. A kellemes, önként és örömmel vállalt feladat kötelező napi programmá válik, és rendszerint fárasztó kötelesség lesz belőle, főleg ha a dolog természetessé és egyirányúvá válik (hú, ezt már én is elbasztam egyszer, borzalmas volt
). Igen, a nők elfelejtenek szólni amikor segítség kell, és vannak, akik nem is veszik észre ha a másik meggebed mellettük, részükről ez a természetes, mert anyukája ezt csinálta, így nevelte, ezt látta, csinálja hát a nője is, hiszen ez így természetes - másként ez sose volt az ő világában. Igen, aláírom, a nők feladata nagymértékben megváltozott - már nem csak a család van -, és nem akkor amikor jött az elbaszott feminizmus, hanem amikor a középkor családias céhrendszere után a gépsor mellé álltak még a gyerekek is a kezdődő iparosodás idején, mert másként nem élt meg a család.No igen, elég sok rabszolgatartót látok manapság is, de elég sok önkéntes rabszolgát is! A nők is felelősek ezért, hiszen mindenki önmagáért tud leginkább felelni, közhely, utálatos, de igaz: magad sorsát magad kovácsolod. Leállhatunk egy rabszolgatartó mellé és húzhatjuk az igát, de megkérhetjük azt is hogy segítsenek - ha nem működik, időben lehet lépni. A kölköket is kiszolgálhatjuk egy életen keresztül, de be is foghatjuk őket a koruknak megfelelően, szokjon rá, hogy önálló legyen és kiszolgálja önmagát, ne az anyja nyakán üljön még harmincvalahányévesen is... A nőknek is baromi nagy a felelősségük, hogy teszetosza faszikkal van teli a világ, hiszen ők nevelték ilyennek a fiaikat - a későbbi "férfiakat". Na igen, a magának hajtó hörcsöghozzáállású szingli tökéletes párja... A két véglet mindjárt meg is van.
És még egy, amolyan saját tapasztalat: a család idősebb nőnemű tagja alapvetően meghatározza a család alaphangulatát. Teremthet poklot és békességet is, annak megfelelően, hogyan kezeli a dolgokat. A nő ősi szerepe nem változott, az idő akárhogy és akármerre is megy: ő az otthon melegének megteremtője, ez az ő feladata. Ez elől nincs kibújás, és ha összebútorozik valakivel, övé a felelősség nagy része hogy merre megy el a kapcsolat. Ez van. Talán ezért mondják, hogy minden nő istennő. Mert az övé a teremtés (otthon/család/gyerek) felelőssége.
