Hosszú útra készültek.
- Biztosan ezt akarod? – kérdezte a fiú. – Tudod, nem lesz könnyű.
- Miért kellene, hogy könnyű legyen? – kérdezett vissza a lány. – Egy álmot készülünk megvalósítani. Az sosem könnyű.
- Csak féltelek…
- Csak nem ismersz.
Csatolás megtekintése 13126
Mert ha ismernél, tudnád, hogy nem egy menstruáló szörnyeteg vagyok, akinek csak azon fog járni az esze, hol lesz alkalma fürödni, amikor lélekbe hatoló, új és varázzsal teli tájakon kóborol, és akit óvni kell mindentől, amiben van egy kis kockázat.
Tudom, hogy a férfiak többsége ilyennek látja a nőt, ha hosszabb útra, egy nomádabb jellegű túrára indulnak. Talán azért, mert csak ilyen nőkkel találkoztak eddig, vagy mert ilyenekkel akartak találkozni.
Kalandos, új tájakat felfedező útra mindenki vágyik. Minden ember. Legfeljebb, már elfelejtette ezt az álmát, vagy nem meri bevallani. De az ilyen álmok alól a nő sem kivétel.
Persze mások vagyunk, másképp utazunk. Mivel az utazásmentes, nyugodt hétköznapokon olyan szerepekben élünk, amelyek valóban ellentmondhatnak annak, hogy képesek vagyunk megtenni egy hosszú utat sátorral a hátunkon, egy idegen földrészen, nem véletlen, hogy a hirtelen jött bevállalós viselkedés kételyeket ébreszthet a férfi útitársakban. Persze erőnlét szempontjából ők az elöljárók, ami fontos egy ilyen túrán, de egy csomó egyéb útravalóra is szükség van: mint például a kitartás, a türelem, a kommunikáció képessége idegen emberekkel és az út tisztelete. Vajon a hétköznapi női szerepek, nem ugyanezeket a kincseket követelik-e meg? Ahogy a hétköznapi férfi szerepek is, csak ezek sokkal nyilvánvalóbbak.
Szép dolog a férfiak védelmező ösztöne a nők irányába és mindenképpen hasznos is, ráadásul egy nőnek még jól is esik ez a törődés. De! A védelem és a törődés csak addig őszinte, addig nem válik teherré, amíg indokolt. Abban a pillanatban, ahogy nincs valódi veszély, értelmetlen ego-simogatásról, de legtöbb esetben inkább a partner valóságos lénye, lényege ismeretének teljes hiányáról árulkodik ez a viselkedés.
Férfiak és nők között is van ilyen túrára alkalmas és alkalmatlan ember. De ez az alkalmasság is akarat kérdése.
Hagyni kell, hogy mindenki a saját útját járja.
A „ne vigyél nőt a fedélzetre” szabály, pedig azonnal átgondolandóvá válik, amint egy titkos retikülből előkerül a szemöldökcsipesz, mellyel az alfahím begyulladt talpából kiműtöd a szálkát. (Az arclemosó tonikról nem is beszélve, ami a legjobb fertőtlenítő.)
Csatolás megtekintése 13127
Mese
- Biztosan ezt akarod? – kérdezte a fiú. – Tudod, nem lesz könnyű.
- Miért kellene, hogy könnyű legyen? – kérdezett vissza a lány. – Egy álmot készülünk megvalósítani. Az sosem könnyű.
- Csak féltelek…
- Csak nem ismersz.
Mert ha ismernél, tudnád, hogy nem egy menstruáló szörnyeteg vagyok, akinek csak azon fog járni az esze, hol lesz alkalma fürödni, amikor lélekbe hatoló, új és varázzsal teli tájakon kóborol, és akit óvni kell mindentől, amiben van egy kis kockázat.
Tudom, hogy a férfiak többsége ilyennek látja a nőt, ha hosszabb útra, egy nomádabb jellegű túrára indulnak. Talán azért, mert csak ilyen nőkkel találkoztak eddig, vagy mert ilyenekkel akartak találkozni.
Kalandos, új tájakat felfedező útra mindenki vágyik. Minden ember. Legfeljebb, már elfelejtette ezt az álmát, vagy nem meri bevallani. De az ilyen álmok alól a nő sem kivétel.
Persze mások vagyunk, másképp utazunk. Mivel az utazásmentes, nyugodt hétköznapokon olyan szerepekben élünk, amelyek valóban ellentmondhatnak annak, hogy képesek vagyunk megtenni egy hosszú utat sátorral a hátunkon, egy idegen földrészen, nem véletlen, hogy a hirtelen jött bevállalós viselkedés kételyeket ébreszthet a férfi útitársakban. Persze erőnlét szempontjából ők az elöljárók, ami fontos egy ilyen túrán, de egy csomó egyéb útravalóra is szükség van: mint például a kitartás, a türelem, a kommunikáció képessége idegen emberekkel és az út tisztelete. Vajon a hétköznapi női szerepek, nem ugyanezeket a kincseket követelik-e meg? Ahogy a hétköznapi férfi szerepek is, csak ezek sokkal nyilvánvalóbbak.
Szép dolog a férfiak védelmező ösztöne a nők irányába és mindenképpen hasznos is, ráadásul egy nőnek még jól is esik ez a törődés. De! A védelem és a törődés csak addig őszinte, addig nem válik teherré, amíg indokolt. Abban a pillanatban, ahogy nincs valódi veszély, értelmetlen ego-simogatásról, de legtöbb esetben inkább a partner valóságos lénye, lényege ismeretének teljes hiányáról árulkodik ez a viselkedés.
Férfiak és nők között is van ilyen túrára alkalmas és alkalmatlan ember. De ez az alkalmasság is akarat kérdése.
Hagyni kell, hogy mindenki a saját útját járja.
A „ne vigyél nőt a fedélzetre” szabály, pedig azonnal átgondolandóvá válik, amint egy titkos retikülből előkerül a szemöldökcsipesz, mellyel az alfahím begyulladt talpából kiműtöd a szálkát. (Az arclemosó tonikról nem is beszélve, ami a legjobb fertőtlenítő.)
Mese
