Most látom, hogy már több mint egy hónapja nem írtam blogot. Pedig rengeteg minden történt azóta. Mondjuk pont emiatt nem volt időm irkálni sem.
De csak haladjunk sorjában:
Rögtön a nagy nap utáni hétfőn készült el vadiúj tetkóm. Jóval kisebb, mint a többi, de annál fontosabb.
Ha lesz is valaha másik motorom, olyan biztos nem lesz, mint ez a Guzzi. Talán egyszer engedek a nyomásnak, és átülök egy amerikai vasra, de amiket eddig próbáltam, utol sem érték a Moto Guzzit. Persze az is lehet, hogy csak szentimentális vagyok.
Amíg készült, kipróbáltam az új kamerát is, és Picarnak köszönhetően sikerült a 22-ből 4,5 percet varázsolnom.
Miután elkészült a karomra a kis rajz, több visszajelzést is kaptam. A családban elhangzó "Jajj, nem volt még elég?" típusú megnyilvánulások mellett a legkomolyabb az volt, amikor egy találkozón megkérdezte valaki, hogy miért egy német sast tetováltattam magamra, miért nem valami magyar mintát. Most erre mit lehet válaszolni? Hát csak.
De csak haladjunk sorjában:
Rögtön a nagy nap utáni hétfőn készült el vadiúj tetkóm. Jóval kisebb, mint a többi, de annál fontosabb.
Az apropója csupán annyi, hogy ha már életem párjával nyolc év után örök hűséget esküdtünk egymásnak, a Sakál is megérdemli, hogy ugyanennyi idő után szorosabbra fűzzük a kapcsolatunkat. Hiába na, 2001 fontos év volt.Ha lesz is valaha másik motorom, olyan biztos nem lesz, mint ez a Guzzi. Talán egyszer engedek a nyomásnak, és átülök egy amerikai vasra, de amiket eddig próbáltam, utol sem érték a Moto Guzzit. Persze az is lehet, hogy csak szentimentális vagyok.
Amíg készült, kipróbáltam az új kamerát is, és Picarnak köszönhetően sikerült a 22-ből 4,5 percet varázsolnom.
