Egyedül egy majdnem kétévessel belevágni a sütés-főzésbe kemény bevállalás egy nappal az amúgy is fárasztónak ígérkező 10. Nemzetközi Női Motoros Nap előtt. De legalábbis erős mazochista hajlamra utal. Na én bevállaltam. Mentségemre szóljon, hogy mivel holnap egy egész napra magára hagyom a családomat, gondoltam legalább kaja legyen itthon.
Az egy dolog, hogy a kis csaj segít. Nagyon cuki. De ha egy pillanatra félre nézek, akkor vagy beletenyerel az addig elkészített kajába, vagy magára is borítja, vagy ad-hoc jelleggel belerak dolgokat, amik a keze ügyébe akadnak. Vagy kiszedi, és átcsoportosítja egy másik edénybe.
Szóval a konyhai mérleg funkcióját veszti, szinte mindegy, hogy mibe mennyit raksz és miből. A végeredmény úgysem az lesz, amit kitaláltál, vagy amit a receptben írtak. (Mondjuk ez az egész gyerekezésre igaz... sose tervezz előre, úgysem az lesz, és főleg nem te döntöd el. 
)
Szánom-bánom, de a brokkolikrémleves vége felé kicsit rázártam a gyerekszobát, hogy a forró leves botmixerelése közben ne borítsa magára és rám az egész ebédet. Az almás sárgarépa tortánál pedig csak reménykedtem, hogy végül legalább torta formája (meg íze) lesz. Végül legóemberke nem került bele... a többit meg szerintem jobb, ha nem tudom.
A leves ehető lett, és végül a torta is, bár 5 perccel azután, hogy beraktam a sütőbe, már égett szaga volt, pedig 55 perc sütési időt írt a recept. Kb. fél óra múlva vettem ki, így csak az alsó 1 cm lett szenes. Amúgy a többi része ehető, sőt finomnak mondanám annak ellenére, hogy répa is van benne (amúgy nem is érződik).
Persze, ha nem sikerült volna, akkor sem a gyereket hibáztatnám: az igazság az, hogy sima cukor helyett barna cukrot tettem bele, rétesliszt nem volt itthon, ahelyett finomra őrölt tönkölybúza darával csináltam, és mivel sütőport sem találtam, szódabikarbónával pótoltam. Végülis, ha úgy vesszük, volt kitől örökölnie a kreativitását a gyereknek is.
)Szánom-bánom, de a brokkolikrémleves vége felé kicsit rázártam a gyerekszobát, hogy a forró leves botmixerelése közben ne borítsa magára és rám az egész ebédet. Az almás sárgarépa tortánál pedig csak reménykedtem, hogy végül legalább torta formája (meg íze) lesz. Végül legóemberke nem került bele... a többit meg szerintem jobb, ha nem tudom.
Persze, ha nem sikerült volna, akkor sem a gyereket hibáztatnám: az igazság az, hogy sima cukor helyett barna cukrot tettem bele, rétesliszt nem volt itthon, ahelyett finomra őrölt tönkölybúza darával csináltam, és mivel sütőport sem találtam, szódabikarbónával pótoltam. Végülis, ha úgy vesszük, volt kitől örökölnie a kreativitását a gyereknek is.
