Nemrég egy felejhetetlen buliban voltam, régi kedves barátaimmal.
Miután hazaértem akkor született ez a céltalan szösszenet, aminek nem sok értelme van, inkább csak olyan feeling, amiből mindenki levonhatja a maga tanulságát, ha akarja, bár ez abszolút nem kötelező, mint ahogy semmi sem az ebben az életben.
_____________________________________________________________________________
Csatolás megtekintése 13150
Minek?Miért?Mikor?
Az erkölcs döntés és nem kényszer.
Milyen a fekete?
És milyen a fehér?
Miért járnak az igazi angyalok mocskos szürkében, a legrosszabbak pedig hófehérben?
Azt hittem, hogy a nagy igazságot, a pontos egyenletet megtalálom a hullámvasúton. De nem…
Mégis sokat segített, mert sokszor álltunk sorban igaz testvéreimmel a jegypénztárnál, vattacukorral, málnaszörppel, letépett fejű macikkal, rózsaszín napszemüvegben, epres óvszerrel a zsebünkben.
Minek ide biztonsági öv?
Minek ide test?
Minek ide szellem?
S lassan elindultak a kocsik, csikorgó kerekekkel.
Én és fehér öltönyös igaz barátaim, mind-mind, minden nap ugyanazzal a vágyakozással ültünk be a szokott helyünkre.
És utána mindenki kapott abból 1kicsit, amit várt.
Egy helyen jártunk ilyenkor, s mindenkiből maradt valami:
Féktelen zene, egy perzselő érintés, krómcsöveken vonagló meztelen bőr, irányíthatatlan ösztönök, hangos fogcsattogtatás, bevésődött mozdulatok, felidézhetetlen emlékek(mikre ígértem: sosem feledem), nevek és arcok, telefonszámok, dátumok, Családok, idegenek, árnyékok és előítéletek.
Porrá zúzták egymást…
Mi maradt?
Én…te…ő…de nem Mi.
Félünk a félelemtől, így kötelező szívességek szövetségével pecsételjük mások sorsát.
Mekkora szavak!
Felettünk kéne, hogy összecsapjon a Vörös-tenger, szánkba adva az eddig megtagadott könyörgést. Talán a saját lelkiismeretünkért, ha másért nem is…
Ha még létezik egyáltalán.
De!
De itt nincs egy csepp víz se, s én csak dörzsölgetem a lábujjaimat, mert égeti a homok.
A homok, mely mindenütt ott van…a szemünkben, a szánkban, a tüdőnkben és az ereinkben.
Kétségtelen, szén-szilícium alapú zárványok vagyunk Mind!
Köszönet az törzsutasoknak, testvéreimnek és a kontkathibás villanypásztornak!
Relax and REZPKET!
Miután hazaértem akkor született ez a céltalan szösszenet, aminek nem sok értelme van, inkább csak olyan feeling, amiből mindenki levonhatja a maga tanulságát, ha akarja, bár ez abszolút nem kötelező, mint ahogy semmi sem az ebben az életben.
_____________________________________________________________________________
Csatolás megtekintése 13150
Minek?Miért?Mikor?
Az erkölcs döntés és nem kényszer.
Milyen a fekete?
És milyen a fehér?
Miért járnak az igazi angyalok mocskos szürkében, a legrosszabbak pedig hófehérben?
Azt hittem, hogy a nagy igazságot, a pontos egyenletet megtalálom a hullámvasúton. De nem…
Mégis sokat segített, mert sokszor álltunk sorban igaz testvéreimmel a jegypénztárnál, vattacukorral, málnaszörppel, letépett fejű macikkal, rózsaszín napszemüvegben, epres óvszerrel a zsebünkben.
Minek ide biztonsági öv?
Minek ide test?
Minek ide szellem?
S lassan elindultak a kocsik, csikorgó kerekekkel.
Én és fehér öltönyös igaz barátaim, mind-mind, minden nap ugyanazzal a vágyakozással ültünk be a szokott helyünkre.
És utána mindenki kapott abból 1kicsit, amit várt.
Egy helyen jártunk ilyenkor, s mindenkiből maradt valami:
Féktelen zene, egy perzselő érintés, krómcsöveken vonagló meztelen bőr, irányíthatatlan ösztönök, hangos fogcsattogtatás, bevésődött mozdulatok, felidézhetetlen emlékek(mikre ígértem: sosem feledem), nevek és arcok, telefonszámok, dátumok, Családok, idegenek, árnyékok és előítéletek.
Porrá zúzták egymást…
Mi maradt?
Én…te…ő…de nem Mi.
Félünk a félelemtől, így kötelező szívességek szövetségével pecsételjük mások sorsát.
Mekkora szavak!
Felettünk kéne, hogy összecsapjon a Vörös-tenger, szánkba adva az eddig megtagadott könyörgést. Talán a saját lelkiismeretünkért, ha másért nem is…
Ha még létezik egyáltalán.
De!
De itt nincs egy csepp víz se, s én csak dörzsölgetem a lábujjaimat, mert égeti a homok.
A homok, mely mindenütt ott van…a szemünkben, a szánkban, a tüdőnkben és az ereinkben.
Kétségtelen, szén-szilícium alapú zárványok vagyunk Mind!
Köszönet az törzsutasoknak, testvéreimnek és a kontkathibás villanypásztornak!
Relax and REZPKET!
