2011. április 5. Hosszú várakozás. Körmök tövig rágva. Hosszas hajtépés, meg izgulás után megérkeznek. Nagyon örülök nekik, és jó látni az arcukat (Zépét amúgy sem láttam már ezer éve), és örültem volna akkor is, ha maradnak, de azért mégis örültem, amikor elmentek.
Ugyanis ekkor volt időm először beegondolni. Motortulajdonos lettem. Motoros. Igazi. Van forgalmim, törzskönyvem (illetve nem nekem, hanem a motornak, mint arra nemtávirat ügyesen rámutatott), és slusszkulcsom. Bármikor úgy érzem, nincs más dolgom, mint beindítani, rápattanni, és már mehetek is ki a világból. A tárolása még okoz némi problémát, meg persze menni sem tudok még vele, de most már csak gyakorlat kérdése az egész. Persze nemtávirat rögtön jelezte, hogy ő is tenne vele egy kört, mondtam neki, hogy ha jó lesz, felpróbálhatja, úgyhogy sisakot ragadtunk (meg kesztyűt meg derékmelegítőt meg kabátot) és már erősen szürkült, mire ráülhettem. Elég nagy hangja van a drágának, ezért nem akartam este az udvarban járatni, úgyhogy kitoltam a kapuba, és beindítottam... és tartottam a gázt, hogy úgy nagyjából meglegyen a fordulat, mert különben azonnal visszaaludt volna a drága. Amikor elég melegnek tippeltem, egyest kapcsoltam, és...fullad. Fuck. Megint indít, megint vár, megint egyes, megint fullad. Oké, hisztikés a drága, de úgy éreztem, hogy hamarosan a lakók is azok lesznek, így hát arrébb rollereztem egy kis utcácskába. Mivel nagyon enyhén lejt az út, ezért majdnem olyan érzés volt, mintha motoroznék, de az a majdnem egy picit azért zavart.
Indít..ana. Megint. Semmi. Most már nem is indul.
Na, jó, kezdtem igazán dühös lenni. Nem csak én, hanem a kis utcácska első házában lakó néni, akinek az ajtaja előtt töftöföltünk én, meg a motor.
Nincs más választás: mára fel kellett adni. Visszataszigáltam valahogy az udvarba (ha még emlékeztek: odafelé lejtett az út, vissafelé tehát már nem). Az udvarnak is a legtávolabbi csücskébe, mert ott látja a portásbácsi a kamerán. Aztán eszembe jutott a bicikli-, és motortároló az udvaron, és a 3/3, vagyis az ebben a lakásban lakók, akiknek van hozzá kulcsa. (meg két gyereke, ami ígyeste kilenckor megnehezíti a nyugodt lélekkel történő becsengetést). De szerencsére a srác segítőkész volt, és a tárolóban addig taszigáltuk a bringákat meg az ő két motorját, amíg a kis Wolfnak is jutott hely.
Igen ám, de az aksi nullán, aksitöltőm nincs, mi több, azt sem tudom, hogyan kell tölteni egy aksit.
Mi lesz így a nagy motorozásból?
Ugyanis ekkor volt időm először beegondolni. Motortulajdonos lettem. Motoros. Igazi. Van forgalmim, törzskönyvem (illetve nem nekem, hanem a motornak, mint arra nemtávirat ügyesen rámutatott), és slusszkulcsom. Bármikor úgy érzem, nincs más dolgom, mint beindítani, rápattanni, és már mehetek is ki a világból. A tárolása még okoz némi problémát, meg persze menni sem tudok még vele, de most már csak gyakorlat kérdése az egész. Persze nemtávirat rögtön jelezte, hogy ő is tenne vele egy kört, mondtam neki, hogy ha jó lesz, felpróbálhatja, úgyhogy sisakot ragadtunk (meg kesztyűt meg derékmelegítőt meg kabátot) és már erősen szürkült, mire ráülhettem. Elég nagy hangja van a drágának, ezért nem akartam este az udvarban járatni, úgyhogy kitoltam a kapuba, és beindítottam... és tartottam a gázt, hogy úgy nagyjából meglegyen a fordulat, mert különben azonnal visszaaludt volna a drága. Amikor elég melegnek tippeltem, egyest kapcsoltam, és...fullad. Fuck. Megint indít, megint vár, megint egyes, megint fullad. Oké, hisztikés a drága, de úgy éreztem, hogy hamarosan a lakók is azok lesznek, így hát arrébb rollereztem egy kis utcácskába. Mivel nagyon enyhén lejt az út, ezért majdnem olyan érzés volt, mintha motoroznék, de az a majdnem egy picit azért zavart.
Indít..ana. Megint. Semmi. Most már nem is indul.
Na, jó, kezdtem igazán dühös lenni. Nem csak én, hanem a kis utcácska első házában lakó néni, akinek az ajtaja előtt töftöföltünk én, meg a motor.
Nincs más választás: mára fel kellett adni. Visszataszigáltam valahogy az udvarba (ha még emlékeztek: odafelé lejtett az út, vissafelé tehát már nem). Az udvarnak is a legtávolabbi csücskébe, mert ott látja a portásbácsi a kamerán. Aztán eszembe jutott a bicikli-, és motortároló az udvaron, és a 3/3, vagyis az ebben a lakásban lakók, akiknek van hozzá kulcsa. (meg két gyereke, ami ígyeste kilenckor megnehezíti a nyugodt lélekkel történő becsengetést). De szerencsére a srác segítőkész volt, és a tárolóban addig taszigáltuk a bringákat meg az ő két motorját, amíg a kis Wolfnak is jutott hely.
Igen ám, de az aksi nullán, aksitöltőm nincs, mi több, azt sem tudom, hogyan kell tölteni egy aksit.
Mi lesz így a nagy motorozásból?
