Meselia

Amikor kicsi voltam, a falu mellett, ahol éltünk az egyik közeli hegyecskét Mesélő-hegynek hívták, vagy időnként Meseliának. Egyszer megkérdeztem miért mesélő hegy, a Nagyim tréfásan azt mondta, azért, mert az a hegy mesél. Épp akkor mentünk hazafelé, szürkület volt már és egy-két fényecske pislákolt a hegyen, jókat fantáziáltam a kis fényekről. Azóta tudom, hétvégi házak vannak arra. Aznap tündérekről meg szerencsemanókról álmodtam és sose felejtem el azt a naplementét, olyan volt mint egy varázslat. Akkor láttam először denevért és akkor hallottam először a bagolyhuhogást is, ahogy sétáltunk hazafelé. Ma elmentünk a Meselia mellett, és ránéztünk a Kő-hegyről is. Minden területet felparcelláztak rajta, kis hétvégi házak, faházak, vityillók vannak rajta de a legtöbb fát meghagyták. Talán a tündérek elintézték…
Este mostanában sokkal több fényecske pislákol a Meselián. Amikor megyek a Nagyimhoz mindig eszembe jut az a naplemente, és azt remélem a tündérek mécsesei világítanak ott…