Annyi, de annyi minden mesélnivaló lenne, és annyira nincs meg bennem a fogalmazhatnék mostanában.
Ilyen például a motoros esküvő, amin pár hete voltunk: Csutka, döntött úgy, hogy igába hajtja a fejét, s bár ezt magyar népviseletben tette, mégis kétkerekűek felvonulását igényelte Esztergom szép városában. Ennek érdekében Ablak Zsiráfot kellett felszednem lakása közelében, s ő nem hazudtolta meg magát: még be sem csuktam magam mögött az ajtót, már bontotta a pezsgőt, aminek el is fogyott a fele, mire sofőrjeink (Jeges és Svindler) megérkeztek. Így kerültem egy Ducati Monster hátsó ülésére, akinek a hangja észvesztően dorombol, mégis tudom ajánlani az inkvizíció számára. Rutinos benzintyúkként ugyanis kinéztem magamnak a kapaszkodókat, hisz a lajhár Hondáján is ott szoktam ragaszkodni az életemhez, csakhogy a szörcsecskén azok a szimpatikus vasdarabok nem azért voltak ám ott, hogy az ember kezével illesse! Sok filmet látott birgeként (és az NSR-re emlékezve) megöleltem hát Jegest, hátha akkor a menetszél nem akar elvinni a fenébe nyaralni. Zsiri azonban kisebb szívrohamot kapott ennek láttán, és azonnal felszólított, hogy tegyem át a mancsaimat a tankra - azt persze onnan nem láthatta, hogy ehhez picit még nőnöm kéne. Így fejlődött a birgének új skillje: a gekkóujjak. Ez úgy működik, hogy az ujjbegyek rátapadnak a tankra, és semmilyen körülmény le nem vakarhatja azokat onnan (lenyomatai még mindig ott vannak). Meglehetős izommunka, ehhez még hozzájárul, hogy ez nem túramotor, hanem olyan előrehajolós hátfájdítós kiadás, szóval bármennyire is élveztem az utat, azért nem titakoztam túlzottan, amikor végre leszállhattam
És akkor megérkeztünk, éppen az utolsó pillanatban: a Bazilikánál már bőgtek a motorok, és még be sem álltunk a sor végére, amikor az eleje már megindult. Csatlakoztunk hát, erősen reménykedve, hogy nem egy másik motoros esküvőre, felvonulásra, netán tüntetésre estünk be, főleg, hogy a menyasszony mintha valami terrorista kisbuszt emlegetett volna (márminthogy ő azzal érkezik) de ezt valahogy nem találtuk. S ha még mindez nem lett volna elég a boldogsághoz, eszünkbe jutott, hogy néhány kósza fotón kívül még nem is igazán tudjuk, hogy néz ki az ara...
Folyt köv.
Ilyen például a motoros esküvő, amin pár hete voltunk: Csutka, döntött úgy, hogy igába hajtja a fejét, s bár ezt magyar népviseletben tette, mégis kétkerekűek felvonulását igényelte Esztergom szép városában. Ennek érdekében Ablak Zsiráfot kellett felszednem lakása közelében, s ő nem hazudtolta meg magát: még be sem csuktam magam mögött az ajtót, már bontotta a pezsgőt, aminek el is fogyott a fele, mire sofőrjeink (Jeges és Svindler) megérkeztek. Így kerültem egy Ducati Monster hátsó ülésére, akinek a hangja észvesztően dorombol, mégis tudom ajánlani az inkvizíció számára. Rutinos benzintyúkként ugyanis kinéztem magamnak a kapaszkodókat, hisz a lajhár Hondáján is ott szoktam ragaszkodni az életemhez, csakhogy a szörcsecskén azok a szimpatikus vasdarabok nem azért voltak ám ott, hogy az ember kezével illesse! Sok filmet látott birgeként (és az NSR-re emlékezve) megöleltem hát Jegest, hátha akkor a menetszél nem akar elvinni a fenébe nyaralni. Zsiri azonban kisebb szívrohamot kapott ennek láttán, és azonnal felszólított, hogy tegyem át a mancsaimat a tankra - azt persze onnan nem láthatta, hogy ehhez picit még nőnöm kéne. Így fejlődött a birgének új skillje: a gekkóujjak. Ez úgy működik, hogy az ujjbegyek rátapadnak a tankra, és semmilyen körülmény le nem vakarhatja azokat onnan (lenyomatai még mindig ott vannak). Meglehetős izommunka, ehhez még hozzájárul, hogy ez nem túramotor, hanem olyan előrehajolós hátfájdítós kiadás, szóval bármennyire is élveztem az utat, azért nem titakoztam túlzottan, amikor végre leszállhattam
És akkor megérkeztünk, éppen az utolsó pillanatban: a Bazilikánál már bőgtek a motorok, és még be sem álltunk a sor végére, amikor az eleje már megindult. Csatlakoztunk hát, erősen reménykedve, hogy nem egy másik motoros esküvőre, felvonulásra, netán tüntetésre estünk be, főleg, hogy a menyasszony mintha valami terrorista kisbuszt emlegetett volna (márminthogy ő azzal érkezik) de ezt valahogy nem találtuk. S ha még mindez nem lett volna elég a boldogsághoz, eszünkbe jutott, hogy néhány kósza fotón kívül még nem is igazán tudjuk, hogy néz ki az ara...
Folyt köv.
