Kedves Panna! Drága Csipikém!
Azért írok Neked nyílt levelet, mert hátha nem csak Téged érint a dolog. Nagyon sokan állnak neki valaminek, amiről azt gondolják, hogy menő lesz. Vagy néha túlzott elvárásaik vannak azzal a dologgal, tárggyal, tevékenységgel kapcsolatban, ami megtetszik nekik, ezért vagy azért. A Mama szerint, mint tudod, csak meg akarsz nekem felelni, azt gondolod, hogy a részemről elvárás, hogy motorozz. Megbeszéltük, hogy én nem várok el Tőled mást, mint hogy minden tőled telhetőt megtegyél azért, hogy majd talán kicsit könnyebb, nyugodtabb életed lehessen – igen, olyan, amilyet én akartam magamnak, és amilyen soha nem lehetett. Ennek nem része a motorozás. Ennek a tanulás és a kitartó munka a része, nemcsak az iskolában, hanem a háztartás vezetése tekintetében is.
Úgy vettem észre, hogy Neked nagyon sokat, túl sokat számít a Téged körülvevők véleménye. Megbeszéltük már, hogy ne hallgass senkire, csak a saját érzéseidre, de látom, hogy – ebben legalábbis – nem hallgatsz rám. Tudod, hogy nem akarok Neked rossz érzéseket okozni, de azt hiszem, hogy tőlem talán kevésbé fájdalmas az igazság, mint ha azoktól tapasztalod meg, akiktől mást várnál. Térjünk a tárgyra. Nem tudom, mikor tudok nekilátni, de szeretnék építeni egy olyan motort – tulajdonképp mopedet -, ami egykori, nagyon szeretett vasamra, Életem Pici Párjára, a 250-es Sport CZ-re emlékeztet. Neked megtetszett a látványterv. Mama igyekszik lebeszélni róla, hogy megépítsem, talán mert nem akarja, hogy csalódás érjen engem. Azt hiszi, Neked építem. Ugyan messzemenően igazodom majd a Te igényeidhez, de az mégis egy Czetka replika lesz, ami nekem lesz fontos. Ha Neked nem kell, nagyon szívesen eljárogatok majd vele én, nem okoz ez semmiféle gondot. A baj az, hogy a környezeted nem fog megérteni. A Te generációd isteníti a pénzt. Egy büdös ringyó a TV-ben kb. két éve kijelentette valami selejt showműsorban (szerencsére nem láttam, ezért még van tévénk), hogy „minden nő csak annyit ér, amennyit költenek rá”. És ezt a rohadék ringyót a tévében bemutatták. Gyomorforgató, fölháborító! Ugyanakkor sajnos ezt a Te korosztályod maradéktalanul így is gondolja. Tehát, ha Te nem tudod lehúzni a szüleidet, hogy igenis vegyék meg Neked a létező legdrágább dolgokat, mert az a „menő”, akkor téged egy lúzernek, egy kis csóró csicskának néznek. Emlékszel, mit műveltél azért a cipőért? Pedig most már bele se fér a lábad, és a betét eredetileg se fért bele, és fájt tőle a lábad. Meg izzadt úgy, hogy olyan szaga volt, mint a pöcegödörnek. De Neked az kellett, mert cinkeltek az osztálytársaid, hogy „nem vagy menő”. És itt jön a képbe a vas. A Te korosztályodnak „nem menő”, ha a vasad, a felszerelésed nem lesz a létező legdrágább. Ezeknek lila fingjuk nincs, mi kínt tud okozni, ha a felszerelés nem kényelmes, hanem „menő”, vagy mi meló egy ilyen vasat megépíteni. Nem menő, mert nem supermoto, a fiúk semmibe veszik a nosztalgia kategóriát. A csajok meg semmibe veszik majd a belefektetett munkát, mert nem készen vetted, hanem egy senki kis tanár építette. Aki meg ért majd egy kicsit hozzá, az meg azért fogja leugatni, mert irigykedik majd. De hogy azoktól, akiktől az elismerést várnád, legföljebb fintorgást fogsz kapni, ha megkérdezed, mit szólnak hozzá, az olyan biztos, mint hogy a tehénlepény lapjára esik. A huszonéveseknek csak a kocsi meg a számítógép, harmincasokkal ne kezdj, az annál idősebbek közül sokan nem értenek hozzá, vagy aki igen, az majd agyon akar verni (jobb esetben engem, rosszabb esetben Téged), hogy hogy merészeltél hozzányúlni egy veteránhoz. A szerelők meg majd azért húzzák a szájukat, mert átépített, ki tudja mi van benne, hogy KÓKÁNYOLTÁK ÖSSZE, csak a szívás van vele, nem akarod Te a piaci értékének többszörösét ott hagyni a javításért, szóval el fognak vele zavarni. Egyszóval ezért a vasért mindent fogsz kapni, csak elismerést nem. Ismerem az embereket sajnos, ne is álmodj másról.
Én mégis azt mondom: rohadtul senkinek a véleményével ne foglalkozz. Ha élvezed, amikor mész vele, szívesen nézel rá vissza, ha ott hagyod valahol, jó érzés tölt el, amikor felé mész, és nem utolsósorban: megkönnyíti a dolgod, ha menni kell valahová, akkor ne érdekeljen, mit mondanak rá vagy Rád. Csak élvezd. Őszintén remélem, hogy ha egyszer nagyobb vasad is lesz, olyan szívesen gondolsz majd rá, mint én Kicsi Szerkentyűre, vagy Életem Pici Párjára, akinek a mintájára készülni fog. Kívánom Neked, hogy okozzon akkora örömöt a motorozás, amekkorát annak idején nekem. Igen, lesznek árnyoldalak, lesznek rossz időszakok. Meg fogsz ázni nem egyszer, lelapítja a hajad a sisak, meg fogja magát tolatni jó párszor. De az összkép a lényeg. Nekem nagyon jó volt, szívesen gondolok vissza a motoros és motorépítő időszakra. Akik elrontották annyira, hogy nem volt értelme folytatni, abból az egyik már megkapta, ami ezért járt neki. Meg fogja a másik is, pedig egyiküknek se kívántam rosszat, csak azt, hogy kapják meg, amit megérdemelnek. Élj úgy, hogy azt érdemeld, amit kapni szeretnél!
Kívánok Neked jó egészséget, balesetmentes közlekedést (történjen bármivel), és egy olyan világot, amiben érdemes élni! Szeretettel:
Apa (tudod, a Vidék)
Azért írok Neked nyílt levelet, mert hátha nem csak Téged érint a dolog. Nagyon sokan állnak neki valaminek, amiről azt gondolják, hogy menő lesz. Vagy néha túlzott elvárásaik vannak azzal a dologgal, tárggyal, tevékenységgel kapcsolatban, ami megtetszik nekik, ezért vagy azért. A Mama szerint, mint tudod, csak meg akarsz nekem felelni, azt gondolod, hogy a részemről elvárás, hogy motorozz. Megbeszéltük, hogy én nem várok el Tőled mást, mint hogy minden tőled telhetőt megtegyél azért, hogy majd talán kicsit könnyebb, nyugodtabb életed lehessen – igen, olyan, amilyet én akartam magamnak, és amilyen soha nem lehetett. Ennek nem része a motorozás. Ennek a tanulás és a kitartó munka a része, nemcsak az iskolában, hanem a háztartás vezetése tekintetében is.
Úgy vettem észre, hogy Neked nagyon sokat, túl sokat számít a Téged körülvevők véleménye. Megbeszéltük már, hogy ne hallgass senkire, csak a saját érzéseidre, de látom, hogy – ebben legalábbis – nem hallgatsz rám. Tudod, hogy nem akarok Neked rossz érzéseket okozni, de azt hiszem, hogy tőlem talán kevésbé fájdalmas az igazság, mint ha azoktól tapasztalod meg, akiktől mást várnál. Térjünk a tárgyra. Nem tudom, mikor tudok nekilátni, de szeretnék építeni egy olyan motort – tulajdonképp mopedet -, ami egykori, nagyon szeretett vasamra, Életem Pici Párjára, a 250-es Sport CZ-re emlékeztet. Neked megtetszett a látványterv. Mama igyekszik lebeszélni róla, hogy megépítsem, talán mert nem akarja, hogy csalódás érjen engem. Azt hiszi, Neked építem. Ugyan messzemenően igazodom majd a Te igényeidhez, de az mégis egy Czetka replika lesz, ami nekem lesz fontos. Ha Neked nem kell, nagyon szívesen eljárogatok majd vele én, nem okoz ez semmiféle gondot. A baj az, hogy a környezeted nem fog megérteni. A Te generációd isteníti a pénzt. Egy büdös ringyó a TV-ben kb. két éve kijelentette valami selejt showműsorban (szerencsére nem láttam, ezért még van tévénk), hogy „minden nő csak annyit ér, amennyit költenek rá”. És ezt a rohadék ringyót a tévében bemutatták. Gyomorforgató, fölháborító! Ugyanakkor sajnos ezt a Te korosztályod maradéktalanul így is gondolja. Tehát, ha Te nem tudod lehúzni a szüleidet, hogy igenis vegyék meg Neked a létező legdrágább dolgokat, mert az a „menő”, akkor téged egy lúzernek, egy kis csóró csicskának néznek. Emlékszel, mit műveltél azért a cipőért? Pedig most már bele se fér a lábad, és a betét eredetileg se fért bele, és fájt tőle a lábad. Meg izzadt úgy, hogy olyan szaga volt, mint a pöcegödörnek. De Neked az kellett, mert cinkeltek az osztálytársaid, hogy „nem vagy menő”. És itt jön a képbe a vas. A Te korosztályodnak „nem menő”, ha a vasad, a felszerelésed nem lesz a létező legdrágább. Ezeknek lila fingjuk nincs, mi kínt tud okozni, ha a felszerelés nem kényelmes, hanem „menő”, vagy mi meló egy ilyen vasat megépíteni. Nem menő, mert nem supermoto, a fiúk semmibe veszik a nosztalgia kategóriát. A csajok meg semmibe veszik majd a belefektetett munkát, mert nem készen vetted, hanem egy senki kis tanár építette. Aki meg ért majd egy kicsit hozzá, az meg azért fogja leugatni, mert irigykedik majd. De hogy azoktól, akiktől az elismerést várnád, legföljebb fintorgást fogsz kapni, ha megkérdezed, mit szólnak hozzá, az olyan biztos, mint hogy a tehénlepény lapjára esik. A huszonéveseknek csak a kocsi meg a számítógép, harmincasokkal ne kezdj, az annál idősebbek közül sokan nem értenek hozzá, vagy aki igen, az majd agyon akar verni (jobb esetben engem, rosszabb esetben Téged), hogy hogy merészeltél hozzányúlni egy veteránhoz. A szerelők meg majd azért húzzák a szájukat, mert átépített, ki tudja mi van benne, hogy KÓKÁNYOLTÁK ÖSSZE, csak a szívás van vele, nem akarod Te a piaci értékének többszörösét ott hagyni a javításért, szóval el fognak vele zavarni. Egyszóval ezért a vasért mindent fogsz kapni, csak elismerést nem. Ismerem az embereket sajnos, ne is álmodj másról.
Én mégis azt mondom: rohadtul senkinek a véleményével ne foglalkozz. Ha élvezed, amikor mész vele, szívesen nézel rá vissza, ha ott hagyod valahol, jó érzés tölt el, amikor felé mész, és nem utolsósorban: megkönnyíti a dolgod, ha menni kell valahová, akkor ne érdekeljen, mit mondanak rá vagy Rád. Csak élvezd. Őszintén remélem, hogy ha egyszer nagyobb vasad is lesz, olyan szívesen gondolsz majd rá, mint én Kicsi Szerkentyűre, vagy Életem Pici Párjára, akinek a mintájára készülni fog. Kívánom Neked, hogy okozzon akkora örömöt a motorozás, amekkorát annak idején nekem. Igen, lesznek árnyoldalak, lesznek rossz időszakok. Meg fogsz ázni nem egyszer, lelapítja a hajad a sisak, meg fogja magát tolatni jó párszor. De az összkép a lényeg. Nekem nagyon jó volt, szívesen gondolok vissza a motoros és motorépítő időszakra. Akik elrontották annyira, hogy nem volt értelme folytatni, abból az egyik már megkapta, ami ezért járt neki. Meg fogja a másik is, pedig egyiküknek se kívántam rosszat, csak azt, hogy kapják meg, amit megérdemelnek. Élj úgy, hogy azt érdemeld, amit kapni szeretnél!
Kívánok Neked jó egészséget, balesetmentes közlekedést (történjen bármivel), és egy olyan világot, amiben érdemes élni! Szeretettel:
Apa (tudod, a Vidék)
