Írtatok itt a bevonzásról. Nem mondom, hogy lári-fári, mert azért én is komolyan veszem a spirituális dolgokat, de a magam részéről inkább abban hiszek, hogy az előző életeinknek megfelelően születésünk előtt választottunk magunknak egy feladatot (persze nem könnyűt), ehhez szülőket, majd születéskor minden törlődik, és a legnehezebb, legkomolyabb feladat megtalálni ezt a feladatot, és végrehajtani. Nem hiszek abban, hogy mindenkinek kizárólagosan és egyedüliként a boldogság lenne a feladata. Én úgy gondolkozok a boldogságról, hogy az valami bónusz, ami alapvetően nem szükséges ahhoz, hogy az ember a vállalt vagy rá kiszabott feladatot teljesítse. Jó, ha van, de nem szükséges hozzá.
Véletlenül tudom, hogy előző életemben nem voltam épp egy jókiscserkész, szívok is rendesen. Ezért nem tudom hova tenni, amik nemrég történtek. OK, az ember, ha nagyon (sokszor túlságosan) vágyik valamire (vagy valakire), bevonzza, megkapja, amit akar, aztán kezd vele, amit tud. Már több álommotor ment a levesbe. Egyszer egy prágai kirándulás is. És most adódott valami, amiről nem tudom, hogy lehetőség, vagy próba. Nem tudom, hogy annak az újabb leckéje lesz-e, hogy meg kéne tanulnom lemondani az álmaimról, vagy lehetőség azok megvalósulására. Két dolog van.
Az egyik álmom volt, hogy eljussak barátaimmal együtt Prágába a saját építésű cseh motorommal, megnézzem a Vencel teret, a Jawa múzeumot, és egy kicsi sörözőben igazi helyi főzésű barna sört igyak. 12-étől 14-éig tantestületi kirándulás lesz, többek közt Prágába. Nézegettem a programot, talán beleférne a Jawa múzeum is... de ahogy a költségvetést számolgatom, totál semmi pénzem nem maradna erre a hónapra, pedig az utazás és a szállás pályázati pénzből megy. Alkalom lenne: otthon azt mondani, Prágába megyek, de csak a fényképezőgépem utazna, én meg Joci barátomnál folytatnám azokat a vasakat, amik nagyon a körmömre égtek, és kellene az áruk. Joci előre láthatóan nem lesz itthon azon a hétvégén, de majd próbálja úgy osztani, hogy mégiscsak... Lehet, hogy soha nem lesz többet lehetőségem látni az Arany Prágát, de két kisgyerekkel se kéne pénz nélkül maradni.
A másik álmom egy 125-ös Sport CZ volt (első kép). Azért ilyen, mert a tenyeremet lehet, hogy nem ismerem úgy, mint a CZ-ket. Azért 125-ös, mert annak olcsó a fenntartása, és feltűnés nélkül belepattintható egy 175-ös fölhúzott bélés a blokkba, ami megy úgy, mint a régi 250-esem. És a szép narancspiros szín is... és hirdettek egyet, papírokkal, olyan hibával, ami nálam a banális kategória (úgyis azokat a cuccokat akartam cserélni), és rohadt olcsón, lepapírozhatóan, ráadásul forgalomból kivonva, tehát ráér akkor átiratni, amikor kész lesz... (hasonló lesz, mint a második képen a 350-es). Nem bírtam kihagyni (többek között ezért úszott el Prága). Egyik barátom hozta el nekem, ott van nála, még ki sincs teljesen fizetve, még nem is láttam élőben... de megvan... és komoly a hiszti miatta otthon, pedig apám még nem is tudja... nem tudom, tudok-e végül valamit kezdeni vele, mi lesz a sorsa. Egyáltalán nem tudom, szabad-e ezt nekem. Vagy csak megint egy próba, egy eszköz, hogy jól pofára essek... nem tudom, szabad-e ennyire akarnom valamit. De ez a vas olyan olcsó volt, hogy ha alkatrésznek kiárulom, akkor is többet kapok érte. Amikor az ember ennyire kőfejű, ennyire akaratos, ennyire heves érzelmei vannak, nem hallja meg a saját megérzéseit, ezért írtam ezt a blogot. Ilyenkor a Nagyfőnök valakinek a szájába (itt: klaviatúrájába) adja a mondandóját, mer a hüle süket úgyse hallja meg másképp. Úgyhogy Tisztelt Nagyfőnök, várom a kommentek formájában a mondandódat!
Csatolás megtekintése 15905 Csatolás megtekintése 15907
Véletlenül tudom, hogy előző életemben nem voltam épp egy jókiscserkész, szívok is rendesen. Ezért nem tudom hova tenni, amik nemrég történtek. OK, az ember, ha nagyon (sokszor túlságosan) vágyik valamire (vagy valakire), bevonzza, megkapja, amit akar, aztán kezd vele, amit tud. Már több álommotor ment a levesbe. Egyszer egy prágai kirándulás is. És most adódott valami, amiről nem tudom, hogy lehetőség, vagy próba. Nem tudom, hogy annak az újabb leckéje lesz-e, hogy meg kéne tanulnom lemondani az álmaimról, vagy lehetőség azok megvalósulására. Két dolog van.
Az egyik álmom volt, hogy eljussak barátaimmal együtt Prágába a saját építésű cseh motorommal, megnézzem a Vencel teret, a Jawa múzeumot, és egy kicsi sörözőben igazi helyi főzésű barna sört igyak. 12-étől 14-éig tantestületi kirándulás lesz, többek közt Prágába. Nézegettem a programot, talán beleférne a Jawa múzeum is... de ahogy a költségvetést számolgatom, totál semmi pénzem nem maradna erre a hónapra, pedig az utazás és a szállás pályázati pénzből megy. Alkalom lenne: otthon azt mondani, Prágába megyek, de csak a fényképezőgépem utazna, én meg Joci barátomnál folytatnám azokat a vasakat, amik nagyon a körmömre égtek, és kellene az áruk. Joci előre láthatóan nem lesz itthon azon a hétvégén, de majd próbálja úgy osztani, hogy mégiscsak... Lehet, hogy soha nem lesz többet lehetőségem látni az Arany Prágát, de két kisgyerekkel se kéne pénz nélkül maradni.
A másik álmom egy 125-ös Sport CZ volt (első kép). Azért ilyen, mert a tenyeremet lehet, hogy nem ismerem úgy, mint a CZ-ket. Azért 125-ös, mert annak olcsó a fenntartása, és feltűnés nélkül belepattintható egy 175-ös fölhúzott bélés a blokkba, ami megy úgy, mint a régi 250-esem. És a szép narancspiros szín is... és hirdettek egyet, papírokkal, olyan hibával, ami nálam a banális kategória (úgyis azokat a cuccokat akartam cserélni), és rohadt olcsón, lepapírozhatóan, ráadásul forgalomból kivonva, tehát ráér akkor átiratni, amikor kész lesz... (hasonló lesz, mint a második képen a 350-es). Nem bírtam kihagyni (többek között ezért úszott el Prága). Egyik barátom hozta el nekem, ott van nála, még ki sincs teljesen fizetve, még nem is láttam élőben... de megvan... és komoly a hiszti miatta otthon, pedig apám még nem is tudja... nem tudom, tudok-e végül valamit kezdeni vele, mi lesz a sorsa. Egyáltalán nem tudom, szabad-e ezt nekem. Vagy csak megint egy próba, egy eszköz, hogy jól pofára essek... nem tudom, szabad-e ennyire akarnom valamit. De ez a vas olyan olcsó volt, hogy ha alkatrésznek kiárulom, akkor is többet kapok érte. Amikor az ember ennyire kőfejű, ennyire akaratos, ennyire heves érzelmei vannak, nem hallja meg a saját megérzéseit, ezért írtam ezt a blogot. Ilyenkor a Nagyfőnök valakinek a szájába (itt: klaviatúrájába) adja a mondandóját, mer a hüle süket úgyse hallja meg másképp. Úgyhogy Tisztelt Nagyfőnök, várom a kommentek formájában a mondandódat!
Csatolás megtekintése 15905 Csatolás megtekintése 15907
