Felbuzdulva az úti beszámolókon, vések egyet én is!
London első fahídját még a rómaiak emelték, akkoriban Londoniumnak hívták a települést. Blablablablaba, mondja tovább az útikonyv, ma meg már 1400 nkm körüli placcon terpeszkedik, évente 27 millió turistát fogad és 147 féle nyelven tanítanak az iskolák. Tehát összeömlött egy jó pár náció arra a nem kicsi placcra, és ahogy elnéztem, egész jól tűrik egymás közelségét. Van királynő meg a palotája, óriáskerék végtelen hosszú sorral (becsülettel kivártuk, mert megígértem magamnak, hogy arra fel kell mászni ha egyszer odajutok).
De ami a legcsodálatosabb volt számomra: a helyi motoros kultúra. Az eső itt különösebben nem hat meg senkit, motoroznak attól függetlenül, a csajok is. Több különböző motorost szégyentelenül arconfotóztam (vagyis hát inkább bukónfotóztam), mire vigyorgások, jópofa beszólások voltak a válaszok.
Az újságos standrnál 16(!) féle motoros újságot számoltam össze. Három ebből csak külön régi motorokról szólt, szereléssel, felújítással kapcsolatos témák, hirdetések.
Van külön motoros hirdetési újság is, amiben kizárólag csak motorokat árulnak fényképpel. Meglestem benne a 30 év körüli motorok árát, hááááát, dobtam egy hátast, mert egy öreg 500-as CX Honda ott 3-4000 fontnál kezdődik.. és a többi is becsülettel tartja ám az árát!
Jah, és van egy csomó helyen direkt motoros parkoló is. Van külön olyan is, ahová lezárhatod a vasadat is, a flaszterba bele van mélyesztve egy ilyen brutál kinyithatós lakatolós karika amihez a hátsó kereket odaláncolhatod. Azok fizetős helyek már, de tökre tetszik, hogy nem a kutyafosta póznához kell lakatolgatni...
Láttam egy vicces figurát is: a térkép ki volt elé biggyesztve a kormányra, elneveztem a módszert printed gps-nek.
Meg fejlesztettem még egy szót: zsebtej (azokra a kávétejekre amik úgy vannak csomagolva mint a cukrok), a repülőgépen árulós talicskás macákat meg kineveztem miniplázásoknak, mert a parfümtől kezdve a plüssmacin és felfújhatós repülőn át a szendvicsig mindent lehet náluk venni.
Nemrégóta már a londoni motorosok is mehetnek a buszsávban, nekik is megengedték, láttam egy csomó ezt hirdető plakátot! Bár a fene tudja, az emeletes buszok közé elég kevés motorost láttam bekavarodni, és mivel ezek a buszok nem félóránként járnak, hanem jóformán egymásba érnek, nekem se hiányozna köztük lavírozni. A magas buszoknak hála pedig nincs villamossín! Valszeg a buszok nem férnének át a kábelek alatt.
Jah, és a metróról csak annyit, hogy van nekik 13 vonaluk, kb 4000 km-nyi lukkal a város alatt. Mintha sajtban mászkálnál, olyan az egész, de baromi jól ki van táblázva meg színkódozva, még a csököttagyú turista is csak akkor zavarodik bele amikor néhány állomást lezárnak. A metrón egyébként mindent csinálnak, sminkelnek, esznek, társadalmi életet élnek, bármikor privát extrém ruhabemutatóban részesülhetsz utazás közben.Természetesen átveszik a motoros csizmavédő ötletet is alkalmi formában is, íme két csodálatos eső elleni tűsarkúvédő példány.
Az állatoknak a parkokban baromi jó dolguk van, a mókus majdnem kirámolt minket a sütiért, de végül megegyeztünk és kézből vette el a kaját, cserébe lehetett simogatni.
Ezt meg a Nanának:
London első fahídját még a rómaiak emelték, akkoriban Londoniumnak hívták a települést. Blablablablaba, mondja tovább az útikonyv, ma meg már 1400 nkm körüli placcon terpeszkedik, évente 27 millió turistát fogad és 147 féle nyelven tanítanak az iskolák. Tehát összeömlött egy jó pár náció arra a nem kicsi placcra, és ahogy elnéztem, egész jól tűrik egymás közelségét. Van királynő meg a palotája, óriáskerék végtelen hosszú sorral (becsülettel kivártuk, mert megígértem magamnak, hogy arra fel kell mászni ha egyszer odajutok).
De ami a legcsodálatosabb volt számomra: a helyi motoros kultúra. Az eső itt különösebben nem hat meg senkit, motoroznak attól függetlenül, a csajok is. Több különböző motorost szégyentelenül arconfotóztam (vagyis hát inkább bukónfotóztam), mire vigyorgások, jópofa beszólások voltak a válaszok.
Az újságos standrnál 16(!) féle motoros újságot számoltam össze. Három ebből csak külön régi motorokról szólt, szereléssel, felújítással kapcsolatos témák, hirdetések.
Van külön motoros hirdetési újság is, amiben kizárólag csak motorokat árulnak fényképpel. Meglestem benne a 30 év körüli motorok árát, hááááát, dobtam egy hátast, mert egy öreg 500-as CX Honda ott 3-4000 fontnál kezdődik.. és a többi is becsülettel tartja ám az árát!
Jah, és van egy csomó helyen direkt motoros parkoló is. Van külön olyan is, ahová lezárhatod a vasadat is, a flaszterba bele van mélyesztve egy ilyen brutál kinyithatós lakatolós karika amihez a hátsó kereket odaláncolhatod. Azok fizetős helyek már, de tökre tetszik, hogy nem a kutyafosta póznához kell lakatolgatni...
Láttam egy vicces figurát is: a térkép ki volt elé biggyesztve a kormányra, elneveztem a módszert printed gps-nek.
Meg fejlesztettem még egy szót: zsebtej (azokra a kávétejekre amik úgy vannak csomagolva mint a cukrok), a repülőgépen árulós talicskás macákat meg kineveztem miniplázásoknak, mert a parfümtől kezdve a plüssmacin és felfújhatós repülőn át a szendvicsig mindent lehet náluk venni.
Nemrégóta már a londoni motorosok is mehetnek a buszsávban, nekik is megengedték, láttam egy csomó ezt hirdető plakátot! Bár a fene tudja, az emeletes buszok közé elég kevés motorost láttam bekavarodni, és mivel ezek a buszok nem félóránként járnak, hanem jóformán egymásba érnek, nekem se hiányozna köztük lavírozni. A magas buszoknak hála pedig nincs villamossín! Valszeg a buszok nem férnének át a kábelek alatt.
Jah, és a metróról csak annyit, hogy van nekik 13 vonaluk, kb 4000 km-nyi lukkal a város alatt. Mintha sajtban mászkálnál, olyan az egész, de baromi jól ki van táblázva meg színkódozva, még a csököttagyú turista is csak akkor zavarodik bele amikor néhány állomást lezárnak. A metrón egyébként mindent csinálnak, sminkelnek, esznek, társadalmi életet élnek, bármikor privát extrém ruhabemutatóban részesülhetsz utazás közben.Természetesen átveszik a motoros csizmavédő ötletet is alkalmi formában is, íme két csodálatos eső elleni tűsarkúvédő példány.
Az állatoknak a parkokban baromi jó dolguk van, a mókus majdnem kirámolt minket a sütiért, de végül megegyeztünk és kézből vette el a kaját, cserébe lehetett simogatni.
Ezt meg a Nanának: