Múlt évben elég sokat kihagytam a tesztelésből, mert hol a lábammal ment a macera, hol az időjárás volt túl szar. Na de idén! Kiskawával kezdtem, Z300, gyakorlatilag egy kiskorú elmebeteg a vas.
Be is rágott a Lóóó rendesen. Két hónapja járkálunk már, most belázadt.
Szóval az öreg 37 éves vasparipa hűséges táltosként nyomul alattam, de ha valami ifjú titán előkerül, mindig képződik valami nyűg, hogy vele legyen foglalkozva. Történt most, hogy 3 napra otthagytam a tesztmotor átvevő helyen, mindenféle idegen más vasak társaságában. Gondoltam jó lesz ha egy kicsit szocializálódik, de ez még egyetlen esetben se jött be. Tett már oda olajfoltot az ácsorgóhelyre, benzinfoltot, borult már rá másik vasra is (biztos összevesztek valamin) - állítólag senki se ért hozzájuk, este még álltak a garázsban, reggel már nem. Van még pár ilyen furcsa sztori, most se maradt el. Most megyek érte nagy lelkesen, hát már eleve ott kezdődött az elindulási macera, hogy 6 motor között, középen a falhoz fordulva, sértődött pofával ácsorgott őkelme. Arrébb rángattam a nagyobbacska Piaggo-t mögüle, azt persze középsztenderről fel-le, mert csak az volt rajta. Udvariasan rávettem a Lóóót, hogy most aztán indulni kéne, kihúztam a fal mellől őmuraköziségét, és felcihelődtem rá.
Akkor indítózzunk. Hát meg se nyekkent. Még egyszer. Raplis hallgatás, kaján indítónyekkenés. Ó, hát ma is huszonháromfelé kéne szaladjak, és nekiállsz szopatni?! Fullbőrben, eltoltam a telep másik részén lévő műhelyig, és lihegve megkértem a fiúkat egy bikázásra. Pöciröfi indult, ha már hárman ugrálnak körülötte, akkor meglódul... Szóval útközben filóztam, hogy vajon most akkor valami világítás rajta maradt, vagy a 3 éves akksinak pont ma kellett feldobnia a pacskert, valami ismeretlen véletlen folytán.... Megálltam a következő helyszínen, és leállítottam a vasat. Rápróbáltam az önindítóra, működött. Ekkor megnyugodtam, hogy akkor fél órát csak kibír. Hát nem.
Útszéli munkásoktól bika kábel kéregetés, nincsen nekik, de kajánul vigyorogva közlik, hogy szívesen megtolnak. ( ...gyanakodtam...) Mondtam okés, de kb 350 kiló a cucc velem együtt, jöjjenek legalább ketten. Be is röffent, visszaüvöltöttem a köszit meg integettem lelkesen, és lehetőségekhez képest elegánsan elporzottam.
Ezt aznap még háromszor elismételtem, külön logisztikázva a parkolással, hogy tuti legyen ember a közelben aki majd betol... Végül este kapott egy új akksit.
Mert csak tárgyak, és nincs lelkük.
Aha....
Be is rágott a Lóóó rendesen. Két hónapja járkálunk már, most belázadt.
Szóval az öreg 37 éves vasparipa hűséges táltosként nyomul alattam, de ha valami ifjú titán előkerül, mindig képződik valami nyűg, hogy vele legyen foglalkozva. Történt most, hogy 3 napra otthagytam a tesztmotor átvevő helyen, mindenféle idegen más vasak társaságában. Gondoltam jó lesz ha egy kicsit szocializálódik, de ez még egyetlen esetben se jött be. Tett már oda olajfoltot az ácsorgóhelyre, benzinfoltot, borult már rá másik vasra is (biztos összevesztek valamin) - állítólag senki se ért hozzájuk, este még álltak a garázsban, reggel már nem. Van még pár ilyen furcsa sztori, most se maradt el. Most megyek érte nagy lelkesen, hát már eleve ott kezdődött az elindulási macera, hogy 6 motor között, középen a falhoz fordulva, sértődött pofával ácsorgott őkelme. Arrébb rángattam a nagyobbacska Piaggo-t mögüle, azt persze középsztenderről fel-le, mert csak az volt rajta. Udvariasan rávettem a Lóóót, hogy most aztán indulni kéne, kihúztam a fal mellől őmuraköziségét, és felcihelődtem rá.
Akkor indítózzunk. Hát meg se nyekkent. Még egyszer. Raplis hallgatás, kaján indítónyekkenés. Ó, hát ma is huszonháromfelé kéne szaladjak, és nekiállsz szopatni?! Fullbőrben, eltoltam a telep másik részén lévő műhelyig, és lihegve megkértem a fiúkat egy bikázásra. Pöciröfi indult, ha már hárman ugrálnak körülötte, akkor meglódul... Szóval útközben filóztam, hogy vajon most akkor valami világítás rajta maradt, vagy a 3 éves akksinak pont ma kellett feldobnia a pacskert, valami ismeretlen véletlen folytán.... Megálltam a következő helyszínen, és leállítottam a vasat. Rápróbáltam az önindítóra, működött. Ekkor megnyugodtam, hogy akkor fél órát csak kibír. Hát nem.
Útszéli munkásoktól bika kábel kéregetés, nincsen nekik, de kajánul vigyorogva közlik, hogy szívesen megtolnak. ( ...gyanakodtam...) Mondtam okés, de kb 350 kiló a cucc velem együtt, jöjjenek legalább ketten. Be is röffent, visszaüvöltöttem a köszit meg integettem lelkesen, és lehetőségekhez képest elegánsan elporzottam.
Ezt aznap még háromszor elismételtem, külön logisztikázva a parkolással, hogy tuti legyen ember a közelben aki majd betol... Végül este kapott egy új akksit.
Mert csak tárgyak, és nincs lelkük.
Aha....
