A varázsló
A hatalmas, pompás teremben, a nézőtéren minden hely foglalt.
Kíváncsiságtól izgatott emberek tekingetnek, várják az est fénypontját, a nagy varázslót.
A mindig új csodára vágyó emberi természet, most is féktelen vágyakozással áhítja, a meglepetést.
A fények lassan halványulnak, besötétül a terem. Halk zene sejlik, és a színpad közepén újból világosság dereng.
Majd egyre fényesebb lesz, és ott áll ő, a Varázsló. Földig érő, éj fekete selyem köpönyegén, apró csillagok kéklenek.
Fején, hosszú, hegyesen végződő varázs süveg. Egyik oldalon az aranysárga Nap, másikon az ezüstös Hold ragyog.
Mindenki, lélegzet visszafojtva figyel. A varázsló mögött, hatalmas, fekete tábla, amelyre vakító fehérrel felír egy szót.
-
ok – és a levegőben finom virágillat indul útjára, körüllebegve mindenkit.
Majd egy másik szó íródik:
-Patak- ekkor vidám csobogás hallatszik, és vadkacsák röpte, ahogy elhagyják a patak fodrait.
A következő szó:
-Erdő- kellemes hűvösség hömpölyög át a termen. A tétlen kezek ujjai, szinte tapintják a fák kérgén a mohát.
-Tenger- langyos, sós éjszaka. A kikötőben magányos csónakok himbálóznak a dagály hullámain.
-Pillangó- látomás vagy káprázat? Rengeteg törékeny, tarka szárnyú lepke röpköd. Tele a terem.
-Szerelem- vágyódás, egy pillantás, ami szárnyakat ad, magasba emel.
-Barátság- egy mély érzés dudorász a lelkekben. Valami, ami fontos és kötelez.
-Szeretet- a szíveket most boldog bizsergés járja át. Hosszú, mély pillantások, egy tartalom ami bennünk él.
A zene egyre halkabban szól a fények sápadtak, erőtlenné válnak, majd úrrá lesz a sötétség.
Egy lélegzetvételnyi szünet után mintha új nap virradna, a fény visszalopózkodik a terembe.
Az üres színpadon csak a hatalmas, fekete tábla áll, rajta ákom-bákom fehér szavak.
Az emberek zavartan pislognak, kábultan mintha álomból ébrednének.
A mozdulatlanságból lassan, kimérten szinte egyként indul a tömeg a kijárat felé.
A fejekben, szívekben ugyanaz az élmény lüktet. A döbbenet, amire nincs is szó. A kíváncsi vágyakozás megkapta át.
Az élmény oly súlyos, hogy alig tudja hazacipelni. De ez már az övé, le nem rakhatja.
Ez nem kabát, vállán csüngő táska, amit fogasra lehet akasztani ha nincs rá szükség.
Egy élmény, ami egy életre szól és megváltoztathatja egy ember életét.
A hatalmas, pompás teremben, a nézőtéren minden hely foglalt.
Kíváncsiságtól izgatott emberek tekingetnek, várják az est fénypontját, a nagy varázslót.
A mindig új csodára vágyó emberi természet, most is féktelen vágyakozással áhítja, a meglepetést.
A fények lassan halványulnak, besötétül a terem. Halk zene sejlik, és a színpad közepén újból világosság dereng.
Majd egyre fényesebb lesz, és ott áll ő, a Varázsló. Földig érő, éj fekete selyem köpönyegén, apró csillagok kéklenek.
Fején, hosszú, hegyesen végződő varázs süveg. Egyik oldalon az aranysárga Nap, másikon az ezüstös Hold ragyog.
Mindenki, lélegzet visszafojtva figyel. A varázsló mögött, hatalmas, fekete tábla, amelyre vakító fehérrel felír egy szót.
-
ok – és a levegőben finom virágillat indul útjára, körüllebegve mindenkit.Majd egy másik szó íródik:
-Patak- ekkor vidám csobogás hallatszik, és vadkacsák röpte, ahogy elhagyják a patak fodrait.
A következő szó:
-Erdő- kellemes hűvösség hömpölyög át a termen. A tétlen kezek ujjai, szinte tapintják a fák kérgén a mohát.
-Tenger- langyos, sós éjszaka. A kikötőben magányos csónakok himbálóznak a dagály hullámain.
-Pillangó- látomás vagy káprázat? Rengeteg törékeny, tarka szárnyú lepke röpköd. Tele a terem.
-Szerelem- vágyódás, egy pillantás, ami szárnyakat ad, magasba emel.
-Barátság- egy mély érzés dudorász a lelkekben. Valami, ami fontos és kötelez.
-Szeretet- a szíveket most boldog bizsergés járja át. Hosszú, mély pillantások, egy tartalom ami bennünk él.
A zene egyre halkabban szól a fények sápadtak, erőtlenné válnak, majd úrrá lesz a sötétség.
Egy lélegzetvételnyi szünet után mintha új nap virradna, a fény visszalopózkodik a terembe.
Az üres színpadon csak a hatalmas, fekete tábla áll, rajta ákom-bákom fehér szavak.
Az emberek zavartan pislognak, kábultan mintha álomból ébrednének.
A mozdulatlanságból lassan, kimérten szinte egyként indul a tömeg a kijárat felé.
A fejekben, szívekben ugyanaz az élmény lüktet. A döbbenet, amire nincs is szó. A kíváncsi vágyakozás megkapta át.
Az élmény oly súlyos, hogy alig tudja hazacipelni. De ez már az övé, le nem rakhatja.
Ez nem kabát, vállán csüngő táska, amit fogasra lehet akasztani ha nincs rá szükség.
Egy élmény, ami egy életre szól és megváltoztathatja egy ember életét.
