Van ez a rendrakás guru Marie Kondo, van hozzá magyar facebook csoport is, jópofák ahogy beírogatnak a tagok a rendszerezéssel kapcsolatos gondolataikról. Jópofa az alapelv, csak azt tartja meg ami használati és szeretett tárgy, ami örömet okoz, a nem használt tárgyakat rövid úton megszabadulásra ítéli, rengeteg helyet így felszabadítva. A rendszerezés, rendrakás egy kicsit alaposabb módja, és a rendszer kitalálója vallja, hogy a környezetünkben való RENDszer átsugárzódik a lelki életünkre és ott is rend képződik vele együtt... Ahogy a házikónál teszek-veszek e módszer alapján, tényleg van ebben valami...
Megfogadtam, ez lesz a rendezési elv nálam, mert pillanatnyilag a cuccaimnak a 30%-ról lövésem sincs, hogy hol kallódik... és van amiből kettő van, mert nem lett meg amikor kerestem.... Mondjuk van multiméterem már 4, Söndör fogyasztja őket, időnként előkerül egy-egy a kert különböző pontjáról, különböző autóromokból...
A napokban fennakadt a figyelmem egy kérdezős beíráson, miszerint a partner lomjait és kacatjait kidobálhatja-e, vagy várja meg, míg az illetékes rámozdul a lehetőségre... A csajok végtelen tisztelettudóan és toleránsan álltak a témához, meg a Marie Kondo-nak is az az álláspontja, hogy mindenki csak a saját cuccai között tegyen rendet, aztán úgyis átragad... Különböző működő praktikák és módszerek sorolódtak fel a partner inspirálására, mindazok amikkel már próbálkoztam az utóbbi 8-9 évben, de ez itt reménytelen...
Esküszöm, én megpróbáltam.... Rendet raktam a szekrényekben, a konyhát átválogattam, kiszelektáltam, a fürdőszobát is... Aztán fennakadtam a rendszeren, mert a kinti dolgaimmal nem jutok dűlőre: se helyem, se nem találom a dolgaim... Anno vettem egy konténert amibe elvileg a saját cuccaimat tárolnám, de valójában nem csak a sajátjaim vannak ott. A sajátjaim kiszorultak szerteszéjjel a garázsokba, hol felhasználás alá kerülnek, hol csak útban vannak és vissza nincsenek téve, aztán ugyanez elv alapján utazik tovább a térben ismeretlen helyekre... Egyszerűen itt nincs igény a rendre, a rendszerre.
Szóval a Mari-módszer itt nem ragad. Tényleg nincs rá igény. Sőt, ahogy olvasgattam a más cuccáról szóló eszmecserét, egyszer csak bekattant egy fél évvel ezelőtt emlék. A frissen vásárolt műszaki cikkek dobozait azért szoktam elrakni, mert ha eladnám a kihasználás után, dobozostul azért csak komfortosabb szállítani, meg mégiscsak jobb vágású a dolog azzal adni tovább, kicsit értéknövelő. Egyébként nem vagyok betárolós, sőt, élvezem a szabad üres tereket, de azért az ilyesmi elférhet a padláson. Szóval kerestem az új laptop dobozát, benne a gyári telepítőivel, és kiderült az ki lett dobva... Mert az csak szemét.... Akkor beértem visszavágásként egy "nézz már körül az udvaron" típusú beszólással, (bármelyik vastelep patika hozzá képest). De most átértékelődött a jelenet bennem, ahogy a lányok-asszonyok a párjaik gyűjtögetett kacatjairól beszéltek...
Hogy az én cuccaim repülhetnek bármikor, kérdés nélkül, bármi elvehető kérdés nélkül, vissza tenni nem kell, de a rozzant cserélendő karosszériaelemek azok tárolódnak, közel évtizede... Hogy mennyi becsülete van az én dolgaimnak, mekkora tényező az hogy valami valakié... most már értem az elpárolgó kedvesebb néhány eszközöm eltűnésének logikáját... De amikor véletlen benéztem egy mobilnak a töltőjét, és elvittem magammal melózni (tehát vissza is vittem volna), óriási patália kerekedett abból, hogy kérdezés nélkül elvittem, mert hogy az kié...
Undok felismerések ezek.... Marie, de egyszer akkor is rend lesz az életemben...!
Megfogadtam, ez lesz a rendezési elv nálam, mert pillanatnyilag a cuccaimnak a 30%-ról lövésem sincs, hogy hol kallódik... és van amiből kettő van, mert nem lett meg amikor kerestem.... Mondjuk van multiméterem már 4, Söndör fogyasztja őket, időnként előkerül egy-egy a kert különböző pontjáról, különböző autóromokból...
A napokban fennakadt a figyelmem egy kérdezős beíráson, miszerint a partner lomjait és kacatjait kidobálhatja-e, vagy várja meg, míg az illetékes rámozdul a lehetőségre... A csajok végtelen tisztelettudóan és toleránsan álltak a témához, meg a Marie Kondo-nak is az az álláspontja, hogy mindenki csak a saját cuccai között tegyen rendet, aztán úgyis átragad... Különböző működő praktikák és módszerek sorolódtak fel a partner inspirálására, mindazok amikkel már próbálkoztam az utóbbi 8-9 évben, de ez itt reménytelen...
Esküszöm, én megpróbáltam.... Rendet raktam a szekrényekben, a konyhát átválogattam, kiszelektáltam, a fürdőszobát is... Aztán fennakadtam a rendszeren, mert a kinti dolgaimmal nem jutok dűlőre: se helyem, se nem találom a dolgaim... Anno vettem egy konténert amibe elvileg a saját cuccaimat tárolnám, de valójában nem csak a sajátjaim vannak ott. A sajátjaim kiszorultak szerteszéjjel a garázsokba, hol felhasználás alá kerülnek, hol csak útban vannak és vissza nincsenek téve, aztán ugyanez elv alapján utazik tovább a térben ismeretlen helyekre... Egyszerűen itt nincs igény a rendre, a rendszerre.
Szóval a Mari-módszer itt nem ragad. Tényleg nincs rá igény. Sőt, ahogy olvasgattam a más cuccáról szóló eszmecserét, egyszer csak bekattant egy fél évvel ezelőtt emlék. A frissen vásárolt műszaki cikkek dobozait azért szoktam elrakni, mert ha eladnám a kihasználás után, dobozostul azért csak komfortosabb szállítani, meg mégiscsak jobb vágású a dolog azzal adni tovább, kicsit értéknövelő. Egyébként nem vagyok betárolós, sőt, élvezem a szabad üres tereket, de azért az ilyesmi elférhet a padláson. Szóval kerestem az új laptop dobozát, benne a gyári telepítőivel, és kiderült az ki lett dobva... Mert az csak szemét.... Akkor beértem visszavágásként egy "nézz már körül az udvaron" típusú beszólással, (bármelyik vastelep patika hozzá képest). De most átértékelődött a jelenet bennem, ahogy a lányok-asszonyok a párjaik gyűjtögetett kacatjairól beszéltek...
Hogy az én cuccaim repülhetnek bármikor, kérdés nélkül, bármi elvehető kérdés nélkül, vissza tenni nem kell, de a rozzant cserélendő karosszériaelemek azok tárolódnak, közel évtizede... Hogy mennyi becsülete van az én dolgaimnak, mekkora tényező az hogy valami valakié... most már értem az elpárolgó kedvesebb néhány eszközöm eltűnésének logikáját... De amikor véletlen benéztem egy mobilnak a töltőjét, és elvittem magammal melózni (tehát vissza is vittem volna), óriási patália kerekedett abból, hogy kérdezés nélkül elvittem, mert hogy az kié...
Undok felismerések ezek.... Marie, de egyszer akkor is rend lesz az életemben...!
