Nyáh, most egy kissé zaklatott vagyok...
Nézek mindenféle telket a dombháznak, ma három helyen jártam, az utolsónál az agyam levetette az ékszíjat.
Nem, nem a tulajtól, nem az ingatlantól, nem az ingatlanközvetítőtől, hanem egy másik vevőtől.
Szóval a meghirdetett placcon kis faház is figyelt, nem túl nagy, de téliesíthető variációban. Nem is vészes mennyiségű és minőségű földút vezetett oda, egészen nekem tetszős verzióban. A Fat Bobbal nyomultam oda, ölég reprezentatív a guriga, mint kiderült nem véletlen alakult ez most így. Megérkezett a következő potenciális vevőjelölt a vele megbeszélthez képest korábban 20 perccel, kvázi miután megérkeztem, kb. 10 percre rá.
Óriásterepjáró, kiszáll belőle a kopasz kétajtós ruhásszekrény, a cicababa pusáppos barátnőjével, akinek hónaljkutyája is volt (valami kis csivavaszerű reszkető nyomorék). Végigméri a vasat, majd a társaságot, azonosítja a vas gazdáját, elhúzza a száját, majd elfelejt bemutatkozni, közli ő akkor itt most a második vevő, és akkor most mutassák meg neki is a helyet. Szokásos kopasz arrogancia.
Körbejár, nézegeti a kilátást a tetőablakból, közben cuncimókuska is a kutyával körbetipeg, közben megy a nyavajgás, hogy :
- Nézt már Mókuskám - (szekrény bazmeg, szekréééény, nem mókus az!) - mekkora ciszterna az esővíznek, nahát még sosem láttam ilyet... Jajj, beragadt a cipősarkam a sárlehúzó rácsba, Mókuska ezt majd ki kell cserélni, mert ez tönkreteszi a Pradámat...
- Maraggyámá, lépjé ki belőle aztán mezítláb gyere be, bent nincs kosz! - (kb 1 éve megállt por mindenütt, a kéglit elhalt családfő után örökölték)
...hát nekem itt már leoldott az agyamban a biztosíték a produkciótól, közben persze én is kérdezgettem ezt-azt, szekrényajtó kolléga meg folyamatosan radarozott, időnként lehúzott ezt-azt a telken vagy a házikón. Végül már versenyt fikáztuk a házat, a helyet, a környéket, úgy mindent... A tulajcsajon látszott, hogy most mindjárt eret vág, az ingatlanos meg rezzenéstelen pofával, néha elvigyorodva konstatálta a megállapításokat. Az elvigyorodása gyanús volt, ez már látott hasonló szituációt. Gyanús lett, hogy ez megint olyan helyzet, amit valaki nálam jobban átlát, kvázi valaki kontrollálja a környezetet. Ez a rafinált ingatlanos maximálisan kezében tartja az irányítást a sumák lapos vigyor háta mögött. Elő is hozta a farbát, kinek mennyit ér ez a dolog itt meg, úgyis az lesz a vevő...
Erre szekrényajtó kolléga időt kért, kivonult cicabébivel a faház elé megbeszélni a dolgot (érted, papírfal másik oldala, ez se látott még ilyet mióta seftel a nyócban... ). Én meg ott maradtam a tulajjal és az ingatlanossal a fal másik oldalán, és végighallgattuk, hogy nekik 5,5-6 gurigájuk van erre a telekre, a faházat meg úgyis eldózerolják majd... a tulajcsaj szeme könnybe lábadt - a papája saját kezével építette és igen szépre a kívül-belül lambériás belsejű kis csodafaházat.
Tanácstalanul ácsorogtam bent velük, és leesett, hogy most itt bizony licit lesz.! Visszajött a kopaszmókus a cicabébijével, és megtették ajánlatukat. Majd a kopasz végigmért, és tett valami megjegyzést a zsírúj tesztmotorra, hogy az egyébként elég olcsó járgánynak tűnik ez a vas...
- Aha, a hárlik arról híresek... -elhúztam én is a számat. Ó hát gyökérkém, te azt hiszed, hogy én most pszichológiailag megsemmisülök? Hogy ez a bunkóság neked mennyibe fog fájni, még nem is tudod. Nah, vérszemet kaptam, mondtam én is egy számot, és elejtettem a megjegyzést, hogy ide majd az ócska városi terepjárót majd le kell cserélnie, ha ennyire tetszik a placc... majd lenézően megrántottam a vállam, és konstatáltam, hogy a szekrény méretű mókuska feje vörös óriássá fúvódik, majd sóhajt egy nagyot, és rákérdez a cicababánál, hogy
- Tényleg annyira tetszik itt a kilátás Cukikám? - Cukika kihúzzta magát, feljebb tolja a pusáppot és a műszempilláit rebegtetve bólogat, közben bájos mosolyt villantott erotikus szájszélnyalintással.
Hát erre má nehogy ne húzzam ki magamat, majd mondtam:
- Egész belemelegedtem én ebbe a licitbe, leveszem a pulóveremet... - közben jól kihúztam magam, hogy a vékony trikópulcsi szépen kifeszüljön a D kosarakon, Cukika meg savanyodjon be amennyire csak tud a saját B-jei tudatába. Mókuska meg rohadjon meg és fizesse ki a plasztikai sebészt, ha ilyesmit akar otthon látni Cukikán. Rádobtam kétszázezret az ajánlatára, így már egy millával a meghirdetett ár felett jártunk. A tulajcsajszi láthatóan nem értette a szituációt, döbbenten meredt ki a fejéből, és kérdő pislantásokat vetett az ingatlanosra, aki továbbra is pókerarccal figyelt ki a fejéből. Legyen vazzeg, játszuk végig, legalább nektek legyen jó. Mókuska is rádobott az összegre. Cukika odaperdült Mókuskához, valami erotikusat a fülébe súghatott, mert a kopasz vörös fej lilás színváltásba kezdett. Rádobtam 500-at az ajánlatukra, majd megfordultam, és lehajoltam a bőrnadrágban megigazítani valamit a motoros csizmámon. Ügyeltem, hogy a lehajolós pucsítás festőire sikerüljön, és mire visszafordultam a lila foltos vörös fej, szimplán padlizsánlila volt, Cukika pedig szorosan rásimult a pusáppokkal a padlizsán gazdájára. A padlizsán színű mókus szerintem már agyvérzés közben járhatott, rádobott ő is félmillát az ajánlatra. Ez már az általuk megnevezett összeg határán volt, még egy százezret megkockáztattam, hogy az tuti lecsapja. Rádobott még 300-at magabiztosan, majd amint kimondta az összeget, utána csuklott egyet. Aha, akkor ez lesz a vége, ha tovább húzom, ki kell hívni a mentőket is majd. No, akkor magamban elvigyorodtam, majd borús tekintettel közöltem, hogy :
- Jöhet az új terepjáró, megnyerted Mókuska....
- Csak én szólíthatom Mókuskának! -replikázott Cukika, mire én is:
- Boccs, de nem mutatkozott be, te meg így hívod...
Cukika körbecsókolgatta a padlizsánlila lufit, és sikongatott örömében, a hóna alatt a táskában a ropilábú kutya rúgkapált, az összhatás feledhetetlen volt.
Az ingatlanos pedig lecsapott a lélektani pillanatban, elényújtott valami papírt Mókuskának hogy akkor jövő héten az előleget itt és ott erre az előszerződésre hivatkozva kell majd átadni. Az az egyoldalas papírt a lilafejű mókus gondolkozás nélkül aláírta, Cukikának lökve a papírt, hogy a hiányzó adatokat ő vésse be. Ez most akármit aláírt volna, hol hordja ez az eszét....
Felöltöztem, közben néztem a tulajcsajt. 35 körüli vékony, kis törékeny csaj volt, láthatóan az önbizalomhiányos fajtából, még mindig az események hatása alatt. Látszott rajta nem is álmodott arról, hogy majd két millával többért elmegy majd ez a hétvégi telek, lassan kezdett az öröm a szemében megjelenni. Valószínűleg ez most nagyon jól jön neki, meg az ingatlanos is dörzsölheti a tenyerét. Felhúztam a bőrkabát zippzárját, közben a lila fej visszavörösödött, és a kopasz tett valami pozitív megjegyzést a motoros csajokra, hogy azok egyébként mennyire vagányak... Cukika szemei szikrákat hánytak, a mókusnak meg sosem fog leesni, hogy az egója ezen a napon majd kétmillába került... Cukika valszeg a jövő héten beiratkozik motoros tanfolyamra ezek után. Kifelé menet odavetettem az ingatlanosnak, hogy legközelebb kíméljen meg hasonló szituációktól, mert nem fogok a játékba belemenni. Ez se fog többet felhívni, az frankó.
Nem voltam vidám, és kárörvendő sem, valójában szarul esett az egész szituáció. Tetszett a házikó, de ez most nem nekem lett megírva. Felmásztam a Fat Bobra, és beletettem még 100 km-t csak úgy, hogy szagoljam az út illatát.
Nem így képzeltem.
A Fat Bob nem csillapította az ürességet.
Nézek mindenféle telket a dombháznak, ma három helyen jártam, az utolsónál az agyam levetette az ékszíjat.
Nem, nem a tulajtól, nem az ingatlantól, nem az ingatlanközvetítőtől, hanem egy másik vevőtől.
Szóval a meghirdetett placcon kis faház is figyelt, nem túl nagy, de téliesíthető variációban. Nem is vészes mennyiségű és minőségű földút vezetett oda, egészen nekem tetszős verzióban. A Fat Bobbal nyomultam oda, ölég reprezentatív a guriga, mint kiderült nem véletlen alakult ez most így. Megérkezett a következő potenciális vevőjelölt a vele megbeszélthez képest korábban 20 perccel, kvázi miután megérkeztem, kb. 10 percre rá.
Óriásterepjáró, kiszáll belőle a kopasz kétajtós ruhásszekrény, a cicababa pusáppos barátnőjével, akinek hónaljkutyája is volt (valami kis csivavaszerű reszkető nyomorék). Végigméri a vasat, majd a társaságot, azonosítja a vas gazdáját, elhúzza a száját, majd elfelejt bemutatkozni, közli ő akkor itt most a második vevő, és akkor most mutassák meg neki is a helyet. Szokásos kopasz arrogancia.
Körbejár, nézegeti a kilátást a tetőablakból, közben cuncimókuska is a kutyával körbetipeg, közben megy a nyavajgás, hogy :
- Nézt már Mókuskám - (szekrény bazmeg, szekréééény, nem mókus az!) - mekkora ciszterna az esővíznek, nahát még sosem láttam ilyet... Jajj, beragadt a cipősarkam a sárlehúzó rácsba, Mókuska ezt majd ki kell cserélni, mert ez tönkreteszi a Pradámat...
- Maraggyámá, lépjé ki belőle aztán mezítláb gyere be, bent nincs kosz! - (kb 1 éve megállt por mindenütt, a kéglit elhalt családfő után örökölték)
...hát nekem itt már leoldott az agyamban a biztosíték a produkciótól, közben persze én is kérdezgettem ezt-azt, szekrényajtó kolléga meg folyamatosan radarozott, időnként lehúzott ezt-azt a telken vagy a házikón. Végül már versenyt fikáztuk a házat, a helyet, a környéket, úgy mindent... A tulajcsajon látszott, hogy most mindjárt eret vág, az ingatlanos meg rezzenéstelen pofával, néha elvigyorodva konstatálta a megállapításokat. Az elvigyorodása gyanús volt, ez már látott hasonló szituációt. Gyanús lett, hogy ez megint olyan helyzet, amit valaki nálam jobban átlát, kvázi valaki kontrollálja a környezetet. Ez a rafinált ingatlanos maximálisan kezében tartja az irányítást a sumák lapos vigyor háta mögött. Elő is hozta a farbát, kinek mennyit ér ez a dolog itt meg, úgyis az lesz a vevő...
Erre szekrényajtó kolléga időt kért, kivonult cicabébivel a faház elé megbeszélni a dolgot (érted, papírfal másik oldala, ez se látott még ilyet mióta seftel a nyócban... ). Én meg ott maradtam a tulajjal és az ingatlanossal a fal másik oldalán, és végighallgattuk, hogy nekik 5,5-6 gurigájuk van erre a telekre, a faházat meg úgyis eldózerolják majd... a tulajcsaj szeme könnybe lábadt - a papája saját kezével építette és igen szépre a kívül-belül lambériás belsejű kis csodafaházat.
Tanácstalanul ácsorogtam bent velük, és leesett, hogy most itt bizony licit lesz.! Visszajött a kopaszmókus a cicabébijével, és megtették ajánlatukat. Majd a kopasz végigmért, és tett valami megjegyzést a zsírúj tesztmotorra, hogy az egyébként elég olcsó járgánynak tűnik ez a vas...
- Aha, a hárlik arról híresek... -elhúztam én is a számat. Ó hát gyökérkém, te azt hiszed, hogy én most pszichológiailag megsemmisülök? Hogy ez a bunkóság neked mennyibe fog fájni, még nem is tudod. Nah, vérszemet kaptam, mondtam én is egy számot, és elejtettem a megjegyzést, hogy ide majd az ócska városi terepjárót majd le kell cserélnie, ha ennyire tetszik a placc... majd lenézően megrántottam a vállam, és konstatáltam, hogy a szekrény méretű mókuska feje vörös óriássá fúvódik, majd sóhajt egy nagyot, és rákérdez a cicababánál, hogy
- Tényleg annyira tetszik itt a kilátás Cukikám? - Cukika kihúzzta magát, feljebb tolja a pusáppot és a műszempilláit rebegtetve bólogat, közben bájos mosolyt villantott erotikus szájszélnyalintással.
Hát erre má nehogy ne húzzam ki magamat, majd mondtam:
- Egész belemelegedtem én ebbe a licitbe, leveszem a pulóveremet... - közben jól kihúztam magam, hogy a vékony trikópulcsi szépen kifeszüljön a D kosarakon, Cukika meg savanyodjon be amennyire csak tud a saját B-jei tudatába. Mókuska meg rohadjon meg és fizesse ki a plasztikai sebészt, ha ilyesmit akar otthon látni Cukikán. Rádobtam kétszázezret az ajánlatára, így már egy millával a meghirdetett ár felett jártunk. A tulajcsajszi láthatóan nem értette a szituációt, döbbenten meredt ki a fejéből, és kérdő pislantásokat vetett az ingatlanosra, aki továbbra is pókerarccal figyelt ki a fejéből. Legyen vazzeg, játszuk végig, legalább nektek legyen jó. Mókuska is rádobott az összegre. Cukika odaperdült Mókuskához, valami erotikusat a fülébe súghatott, mert a kopasz vörös fej lilás színváltásba kezdett. Rádobtam 500-at az ajánlatukra, majd megfordultam, és lehajoltam a bőrnadrágban megigazítani valamit a motoros csizmámon. Ügyeltem, hogy a lehajolós pucsítás festőire sikerüljön, és mire visszafordultam a lila foltos vörös fej, szimplán padlizsánlila volt, Cukika pedig szorosan rásimult a pusáppokkal a padlizsán gazdájára. A padlizsán színű mókus szerintem már agyvérzés közben járhatott, rádobott ő is félmillát az ajánlatra. Ez már az általuk megnevezett összeg határán volt, még egy százezret megkockáztattam, hogy az tuti lecsapja. Rádobott még 300-at magabiztosan, majd amint kimondta az összeget, utána csuklott egyet. Aha, akkor ez lesz a vége, ha tovább húzom, ki kell hívni a mentőket is majd. No, akkor magamban elvigyorodtam, majd borús tekintettel közöltem, hogy :
- Jöhet az új terepjáró, megnyerted Mókuska....
- Csak én szólíthatom Mókuskának! -replikázott Cukika, mire én is:
- Boccs, de nem mutatkozott be, te meg így hívod...
Cukika körbecsókolgatta a padlizsánlila lufit, és sikongatott örömében, a hóna alatt a táskában a ropilábú kutya rúgkapált, az összhatás feledhetetlen volt.
Az ingatlanos pedig lecsapott a lélektani pillanatban, elényújtott valami papírt Mókuskának hogy akkor jövő héten az előleget itt és ott erre az előszerződésre hivatkozva kell majd átadni. Az az egyoldalas papírt a lilafejű mókus gondolkozás nélkül aláírta, Cukikának lökve a papírt, hogy a hiányzó adatokat ő vésse be. Ez most akármit aláírt volna, hol hordja ez az eszét....
Felöltöztem, közben néztem a tulajcsajt. 35 körüli vékony, kis törékeny csaj volt, láthatóan az önbizalomhiányos fajtából, még mindig az események hatása alatt. Látszott rajta nem is álmodott arról, hogy majd két millával többért elmegy majd ez a hétvégi telek, lassan kezdett az öröm a szemében megjelenni. Valószínűleg ez most nagyon jól jön neki, meg az ingatlanos is dörzsölheti a tenyerét. Felhúztam a bőrkabát zippzárját, közben a lila fej visszavörösödött, és a kopasz tett valami pozitív megjegyzést a motoros csajokra, hogy azok egyébként mennyire vagányak... Cukika szemei szikrákat hánytak, a mókusnak meg sosem fog leesni, hogy az egója ezen a napon majd kétmillába került... Cukika valszeg a jövő héten beiratkozik motoros tanfolyamra ezek után. Kifelé menet odavetettem az ingatlanosnak, hogy legközelebb kíméljen meg hasonló szituációktól, mert nem fogok a játékba belemenni. Ez se fog többet felhívni, az frankó.
Nem voltam vidám, és kárörvendő sem, valójában szarul esett az egész szituáció. Tetszett a házikó, de ez most nem nekem lett megírva. Felmásztam a Fat Bobra, és beletettem még 100 km-t csak úgy, hogy szagoljam az út illatát.
Nem így képzeltem.
A Fat Bob nem csillapította az ürességet.
