Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy motoros álmokat dédelgető törékeny, de annál határozottabb és minden álmát valóra váltani szándékozó lány, aki nem adta fel a két kerék iránti szenvedélyét. A szerelem 11 éve kezdődött, de kisebb baleset következtében a kispadra került, majd sok idő után, 2 évvel ezelőtt újra elkezdődött végre a tanulás, de azt viszont egy nagyobb baleset szakította félbe, miközben szabadon szárnyalt az utakon...az angyalkája sajnos kissé lemaradt. Azután újabb lehetőséget kapott és bár sok minden közbeszólt, azóta mégis kitart elhatározása és szerelme mellett. Újra megpróbálta...harmadszor is. És bár küzdelmesen, de immár hibátlanul halad egyik legszebb álma felé, ez alkalommal, eddig töretlenül.
Ugyan a mese itt nem fejeződik be, de folytatom a jelenben... :kac-kac:
Szóval, jelenleg a jogosítvány megszerzéséért megy "harc". A kresz 0 hibapottal megvan. A rutin...azt inkább hagyjuk. Vagy inkább mégsem. Őszintén? Borzalmas voltam. Igen, tudatában vagyok és voltam. Bár miután belegondoltam abba, hogy összesen csak 2 órát gyakoroltam azon az ócskavason, le a kalappal előttem, hogy elsőre átmentem, vagy ahogy az a kedves, csupaszív vizsgabiztos fogalmazott - ami persze nem igaz, csak tényszerű voltam - "átkönyörögtem" magam egy hibátlanul teljesített vizsga után. Bár valóban végig remegtem, mint egy nyárfalevél (előzmények: 2 éve egy komoly baleset, 2 hónapja újabb műtét és jelenleg is még gyógytorna) de megcsináltam. Ugyan az oktatóm azt mondta, nekem nem kell majd tolni a motort, ezért nem is csináltam még előtte soha, az első, amit a vizsgabiztos kért, hogy tolja le a 8-ast.
Persze minden erőmet összeszedtem és csak azért is megmutattam...a szívem a torkomban dobogott, persze alig bírtam el azt a majd 200kg-os motort, amit mint tudjuk, egy Nő soha az életben nem fog tologatni az úton, előbb hív segítséget
Aztán még szinte sztenderre sem állítottam, máris kérte, hogy akkor mondjam, amit tudok a műszaki részt illetően. Hát, én mondtam. Aztán a 3 pálya...kemény volt, de végig csináltam. Remegtem valóban és elhiszem, mennyire rosszul nézhettem ki a motoron, de miután a saját szerelmemre pattantam gyakorolni, rájöttem, hogy nem én voltam annyira ügyetlen (amit persze ott, a vizsgabiztosnak sikerült elhitetnie velem), hanem azzal a szaros ócskavassal menni, maga a rémálom. Kuplung, kormány, villa, alapjárat, minden, de minden egy nagy...hogy is mondjam, egy naaagy nulla. De ez a gyönyörűség egy igazi kezesbárány. Megy, mint kés a vajon
Végül is, megvan a rutin vizsgám is és már mehetnék a forgalmi vizsgára gyakorolni. Ennek már egy hete. De még azóta sem volt lelkierőm felhívni az oktatót és időpontot egyeztetni vele.
Előbb magam gyakorolok, a sajátommal és egy jó tanárral
Szerintetek lehet saját motorral menni majd vizsgázni? Mert azzal a szutyival gurulni egyrészt rémálom, másrészt szinte kezelhetetlen. De ha nincs más, kénytelen leszek. Mindenesetre addig nem megyek, amíg magabiztosan nem motorozok az utakon próbálom bebiztosítani magam, hogy legközelebb már ne legyek remegő nyárfalevél
Helyzetjelentés folyt.köv.
Addig is legyetek jók, holnap csajos gurulós nap lesz! Irány kihasználni és élvezni minden pillanatát!
Ugyan a mese itt nem fejeződik be, de folytatom a jelenben... :kac-kac:
Szóval, jelenleg a jogosítvány megszerzéséért megy "harc". A kresz 0 hibapottal megvan. A rutin...azt inkább hagyjuk. Vagy inkább mégsem. Őszintén? Borzalmas voltam. Igen, tudatában vagyok és voltam. Bár miután belegondoltam abba, hogy összesen csak 2 órát gyakoroltam azon az ócskavason, le a kalappal előttem, hogy elsőre átmentem, vagy ahogy az a kedves, csupaszív vizsgabiztos fogalmazott - ami persze nem igaz, csak tényszerű voltam - "átkönyörögtem" magam egy hibátlanul teljesített vizsga után. Bár valóban végig remegtem, mint egy nyárfalevél (előzmények: 2 éve egy komoly baleset, 2 hónapja újabb műtét és jelenleg is még gyógytorna) de megcsináltam. Ugyan az oktatóm azt mondta, nekem nem kell majd tolni a motort, ezért nem is csináltam még előtte soha, az első, amit a vizsgabiztos kért, hogy tolja le a 8-ast.
Persze minden erőmet összeszedtem és csak azért is megmutattam...a szívem a torkomban dobogott, persze alig bírtam el azt a majd 200kg-os motort, amit mint tudjuk, egy Nő soha az életben nem fog tologatni az úton, előbb hív segítséget
Aztán még szinte sztenderre sem állítottam, máris kérte, hogy akkor mondjam, amit tudok a műszaki részt illetően. Hát, én mondtam. Aztán a 3 pálya...kemény volt, de végig csináltam. Remegtem valóban és elhiszem, mennyire rosszul nézhettem ki a motoron, de miután a saját szerelmemre pattantam gyakorolni, rájöttem, hogy nem én voltam annyira ügyetlen (amit persze ott, a vizsgabiztosnak sikerült elhitetnie velem), hanem azzal a szaros ócskavassal menni, maga a rémálom. Kuplung, kormány, villa, alapjárat, minden, de minden egy nagy...hogy is mondjam, egy naaagy nulla. De ez a gyönyörűség egy igazi kezesbárány. Megy, mint kés a vajon
Végül is, megvan a rutin vizsgám is és már mehetnék a forgalmi vizsgára gyakorolni. Ennek már egy hete. De még azóta sem volt lelkierőm felhívni az oktatót és időpontot egyeztetni vele.
Előbb magam gyakorolok, a sajátommal és egy jó tanárral
Szerintetek lehet saját motorral menni majd vizsgázni? Mert azzal a szutyival gurulni egyrészt rémálom, másrészt szinte kezelhetetlen. De ha nincs más, kénytelen leszek. Mindenesetre addig nem megyek, amíg magabiztosan nem motorozok az utakon
próbálom bebiztosítani magam, hogy legközelebb már ne legyek remegő nyárfalevél Helyzetjelentés folyt.köv.
Addig is legyetek jók, holnap csajos gurulós nap lesz! Irány kihasználni és élvezni minden pillanatát!
