Az egész kaland azzal kezdődött, hogy az én Kedves Czetkám senki kedvéért, még az enyémért se akart beindulni. (Én azonban nagyon be voltam ettől indulva. Aztán az ehte ungárise trafó cseréje később megoldotta a dolgot.) Nem volt mese, az idő szorított, ki kellett menni Szlovákiába alkatrészekért, hiszen rengeteg cimbora bízott bennem.
Körtelefon, ki ér rá. Az még hagyján, de kinek van megfelelő járműve? Akkor épp Heft barátom rendelkezett egy – állítása szerint – ilyennel, úgyhogy a nála megbeszélt találkára bringával érkeztem. Kitolta a garázsból a 150-es ETZ-t.
-Te Heft. Visszapillantó tükör nem kéne?
-Minek az? De ne nagyon nézegesd, csak induljunk!
-Komoly az az egy centis fékkar.
-Én tudok vele fékezni. Muszáj lesz, mert a hátsó alig fog. Hogy biztonságban érezd magad, föltettem a kapaszkodót is!
-Nem kéne mégiscsak a Skodával menni?
-Az MZ-n van biztosítás, a Skodán nincs, úgyhogy ezzel megyünk. Lehet, hogy a fogyasztásban nem lesz sok különbség, mert ötödikem az nincs, de gyorsítani úgyse tudunk nagyokat, olyan kopott a szekunder lánchajtás, úgyhogy első utunk Árpihoz vezet a motorosboltba, hátha útközben kell cserélni. Kapsz a hátizsákodba pár szerszámot. (5 kg!!! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!) Úgy kapaszkodj, hogy a nyerget egy csavar fogja, azt se tudtam meghúzni, mert nem férek hozzá! Na. Indulhatunk?
-…Menjünk.
-Biztos?
-Naná!
A motor szépen indult, rövid melegítése alatt elgondolkodtam néhány dolgon (végrendelet meg ilyenek, és hol tudtam még akkor, mi van alattunk!) Szóltam Heftnek, hogy ne a szokásos stílusában hajtson, piano, piano, fontos, hogy odaérjünk. Elindultunk. A lánc hangos kerepeléssel ugrándozott át. E mellé a zenei aláfestést a primerlánc blokk alját érő sisegése, a kevesebb fojtással rendelkező kipufogó bőgése és a pleximentes bukó hangos fütyülése-zúgása adta. A boltban megvettük a szekunder láncszettet. Mikor kiléptünk, elkapott a röhögés. Hangosan, alig állva a lábamon csak hahotáztam.
-Mi van, megzabultál? Mit röhögsz?
-Legalább hadd röhögjem ki magam, mielőtt meghalok!!
Indultunk. Győrben még tankoltunk egyet, aztán Öttevény felé vettük utunk. Mosonmagyaróvár előtt érdekes szagok terjengtek a levegőben néhány kilométeren át, de ez nem zavarta a keletnémet technikát. Minket annál inkább.
Móváron mellénk áll egy Suzuki GSXF. Az utas kis srácnak alig ér le róla a lába. Látszott, pénzesebbek, mint mi (ez nem is olyan nagy mutatvány). Mikor indulnak, Heft a kormány mögé kushad:
-Megfogom!!!
GYEREVISSZAAAAAAAAAAAA!!!
Veszem a lapot, én is mögébújok. Majdnem elesünk, úgy röhögünk. A Rajkán tett határátlépésnél se volt semmi gond, pedig nem gyengén néztünk ki.
Jarovcében (revizionisták kedvéért: Horvátjárfalu) Rudi a szokott kedvességgel, türelemmel és segítőkészségével fogadott. Még a saját motorját is megmutatta. A Jawa 640 Black Style mellett Heft a 251-es ETZ-re is kíváncsi volt. Vitatkoztunk egy sort, melyik is a jobb, erre Rudi tett pontot, hogy a Jawa hegyes terepen, az MZ síkvidéken jobb.
Indulás előtt még vetett néhány pillantást a motorunkra, és egyből fillérekért adott egy új láncot. A kedvünkért még a nyitva tartását is meghosszabbította néhány perccel. Nagyon rendes ember!
Elindultunk visszafelé, immár megszokott láncátugrálások közepette (hiszen a láncról a görgők fele hiányzott), némi indulási makacskodással fűszerezve („csak legyen hozzá elég fű szerezve”). A határon mit sem sejtve intettek, hogy mehetünk. (Hiába, lassan gyakorlatom lesz a csempészésben…) Rajkán megállunk, Heft nem bírja cigi nélkül.
-Hulla vagyok! Két órát aludtam.
-Jó tudni! Átvegyem?
-Soha! Ezt a motort te nem tudod vezetni.
Hm. Lehet. Pláne mert én se aludtam többet 4-nél.
-Kicsit böszme ez a 110-es gumi hátul.
-Ez miatt is eszik. Eredetileg nem is fért bele, de a fölösleget már lekoptatta a lánc.
Ekkor nézem, a gumin jobboldalt látszik a szövet! Ha eddig nem vert volna a víz, hát most fog.
-Mit akarsz, nem az első! Egy hátsó defektet meg lehet fogni.
Heeeeeeheheheeeee! Na mindegy, tovább! Rozi (a motor) megmakacsolja magát. Nehogymá' itt ragadjunk, a semmi közepén! Azért elindul. Móváron Máriakálnok felé vesszük az irányt, meglátogatjuk Rozi gazdáját, Adrit Darnózselin, aki Heft kedvese. A szíves vendéglátás közben csaknem elszólom magam néhányszor. A legdurvább beszólást („Úgyse mentem még ratbike-kal”) Heft sértődötten vonatja velem vissza.
Még jó, hogy Adri szülei nem értik, mit is jelent ez… Sebaj, tovább Ásványráró, Dunaszeg, Győrzámoly és Győrújfalu útvonalon át Győrbe! Már megint rá kell szóljak Heftre, hogy lehetőleg ne fogyjon el a lábtartó hazáig, de nem hallgat a vénebbre.
Szerencsés hazaérkezésünk után először is az Úrnak adtam hálát, aztán Heftnek. Jó kis túra volt, és bizony a keletnémet technika is bizonyította strapabírását, amit fájdalom, el kell ismerjek még elvakult Czetkásként is.
Mivel tankolni nincs pénzem, így bicajjal járok munkába. Múltkor a Grabo előtt – talán Heft vezetési stílusát akarván utánozni – eltéptem a bicajom láncát.
-Te Heft. Visszapillantó tükör nem kéne?
-Minek az? De ne nagyon nézegesd, csak induljunk!
-Komoly az az egy centis fékkar.
-Én tudok vele fékezni. Muszáj lesz, mert a hátsó alig fog. Hogy biztonságban érezd magad, föltettem a kapaszkodót is!
-Nem kéne mégiscsak a Skodával menni?
-Az MZ-n van biztosítás, a Skodán nincs, úgyhogy ezzel megyünk. Lehet, hogy a fogyasztásban nem lesz sok különbség, mert ötödikem az nincs, de gyorsítani úgyse tudunk nagyokat, olyan kopott a szekunder lánchajtás, úgyhogy első utunk Árpihoz vezet a motorosboltba, hátha útközben kell cserélni. Kapsz a hátizsákodba pár szerszámot. (5 kg!!! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!) Úgy kapaszkodj, hogy a nyerget egy csavar fogja, azt se tudtam meghúzni, mert nem férek hozzá! Na. Indulhatunk?
-…Menjünk.
-Biztos?
-Naná!
A motor szépen indult, rövid melegítése alatt elgondolkodtam néhány dolgon (végrendelet meg ilyenek, és hol tudtam még akkor, mi van alattunk!) Szóltam Heftnek, hogy ne a szokásos stílusában hajtson, piano, piano, fontos, hogy odaérjünk. Elindultunk. A lánc hangos kerepeléssel ugrándozott át. E mellé a zenei aláfestést a primerlánc blokk alját érő sisegése, a kevesebb fojtással rendelkező kipufogó bőgése és a pleximentes bukó hangos fütyülése-zúgása adta. A boltban megvettük a szekunder láncszettet. Mikor kiléptünk, elkapott a röhögés. Hangosan, alig állva a lábamon csak hahotáztam.
-Mi van, megzabultál? Mit röhögsz?
-Legalább hadd röhögjem ki magam, mielőtt meghalok!!
Indultunk. Győrben még tankoltunk egyet, aztán Öttevény felé vettük utunk. Mosonmagyaróvár előtt érdekes szagok terjengtek a levegőben néhány kilométeren át, de ez nem zavarta a keletnémet technikát. Minket annál inkább.
Móváron mellénk áll egy Suzuki GSXF. Az utas kis srácnak alig ér le róla a lába. Látszott, pénzesebbek, mint mi (ez nem is olyan nagy mutatvány). Mikor indulnak, Heft a kormány mögé kushad:
-Megfogom!!!
GYEREVISSZAAAAAAAAAAAA!!!
Veszem a lapot, én is mögébújok. Majdnem elesünk, úgy röhögünk. A Rajkán tett határátlépésnél se volt semmi gond, pedig nem gyengén néztünk ki.
Jarovcében (revizionisták kedvéért: Horvátjárfalu) Rudi a szokott kedvességgel, türelemmel és segítőkészségével fogadott. Még a saját motorját is megmutatta. A Jawa 640 Black Style mellett Heft a 251-es ETZ-re is kíváncsi volt. Vitatkoztunk egy sort, melyik is a jobb, erre Rudi tett pontot, hogy a Jawa hegyes terepen, az MZ síkvidéken jobb.
Indulás előtt még vetett néhány pillantást a motorunkra, és egyből fillérekért adott egy új láncot. A kedvünkért még a nyitva tartását is meghosszabbította néhány perccel. Nagyon rendes ember!
Elindultunk visszafelé, immár megszokott láncátugrálások közepette (hiszen a láncról a görgők fele hiányzott), némi indulási makacskodással fűszerezve („csak legyen hozzá elég fű szerezve”). A határon mit sem sejtve intettek, hogy mehetünk. (Hiába, lassan gyakorlatom lesz a csempészésben…) Rajkán megállunk, Heft nem bírja cigi nélkül.
-Hulla vagyok! Két órát aludtam.
-Jó tudni! Átvegyem?
-Soha! Ezt a motort te nem tudod vezetni.
Hm. Lehet. Pláne mert én se aludtam többet 4-nél.
-Kicsit böszme ez a 110-es gumi hátul.
-Ez miatt is eszik. Eredetileg nem is fért bele, de a fölösleget már lekoptatta a lánc.
Ekkor nézem, a gumin jobboldalt látszik a szövet! Ha eddig nem vert volna a víz, hát most fog.
-Mit akarsz, nem az első! Egy hátsó defektet meg lehet fogni.
Heeeeeeheheheeeee! Na mindegy, tovább! Rozi (a motor) megmakacsolja magát. Nehogymá' itt ragadjunk, a semmi közepén! Azért elindul. Móváron Máriakálnok felé vesszük az irányt, meglátogatjuk Rozi gazdáját, Adrit Darnózselin, aki Heft kedvese. A szíves vendéglátás közben csaknem elszólom magam néhányszor. A legdurvább beszólást („Úgyse mentem még ratbike-kal”) Heft sértődötten vonatja velem vissza.
Még jó, hogy Adri szülei nem értik, mit is jelent ez… Sebaj, tovább Ásványráró, Dunaszeg, Győrzámoly és Győrújfalu útvonalon át Győrbe! Már megint rá kell szóljak Heftre, hogy lehetőleg ne fogyjon el a lábtartó hazáig, de nem hallgat a vénebbre.
Szerencsés hazaérkezésünk után először is az Úrnak adtam hálát, aztán Heftnek. Jó kis túra volt, és bizony a keletnémet technika is bizonyította strapabírását, amit fájdalom, el kell ismerjek még elvakult Czetkásként is.
Mivel tankolni nincs pénzem, így bicajjal járok munkába. Múltkor a Grabo előtt – talán Heft vezetési stílusát akarván utánozni – eltéptem a bicajom láncát.
