Évek óta megy a csamos pólóért mutatkozz be és írj egy cikket hogyan kezdted. Ami jó, csak hát valljuk meg, tizenéve fut lassan, és hát na, sok variációt ebben a civilizációban nem lehet ebben a témakörben összehozni.
Aztán azon filóztam, mi a tőgy oka van annak, hogy a csamon olyan kevés magamfajta hobbiújságíró van...
Valahogy, most döcögve elindult valami, és végre lettek újabb írók, bloggerek, stb. Némi élet képződött végre, hogy Tagamával elkezdtük nyüstölni a csajokat, hogy egy-egy facsés bejegyzésük megérdemelné, hogy akár cikk legyen belőle. Lett is végre.
Aztán most nézem a dolgokat, és valami nem kerek... Az egy dolog, hogy rajtam kívül már másoknak is bacta az értékrendjét a sűrűn megjelenő zéró információtartalommal bíró tetoválós posztok halmaza (most ez motoros oldal lenne vagy mi a szösz, nem tetkós), amik végre valahára elfogytak, de a melltartóval dekorált cikkek, a ketkes/blikk/titkokszigete színvonalú címválasztások még mindig megvannak... Pont egy olyan oldalon, ahol mondjuk a női (nem a plázapicsás) értékek, a motoros dolgok lennének hirdetve (még ha rózsaszínben is, ezt bocsássuk meg...)
Aztán belefutok egy tyre pent reklámozó cikkbe, ami mondjuk nettó felelőtlenség, és kb két blogon keresztül habzottam rajta nem csak én, hanem mások is, a csajok gyári állásfoglalást vadásztak, gumis nyilatkozott, stb. hogy ez mekkora baromság. Abból nem lett cikk, csak blog maradt, pedig megérdemelte volna a téma ennek kifejtését akár más tollából is. A cikk a mai napig fent van, hogy húdefasza összsekenni a futófelületet. Milyen értékrendet közvetítünk? Vajon fizetett cikk volt...? Pénzért mindent...?
Aztán beleolvasok az eredeti cikkekbe. Van amelyik tökjó, de egy szenzációvadász címválasztással, az átfogalmazásokkal lapos, semmitmondó izé képződött belőle...
Anno emlékszem én is úgy kezdtem hogy írtam egy blogot, amit a Nana kitett cikknek. Aztán elmentem valami motoros könyvnek a sajtótájékoztatójára, ami úgy át lett írva, hogy rá se ismertem, de a nevem alatt jelent meg. A cikk végén még volt valami nyereményjáték vagy mittodoménmilyen baromságokkal, határeset volt, hogy ne kérjem meg a Nanát, hogy vegye le róla a nevem. Aztán évekig nem is írtam, csak a saját blogomat, ahol a Lóóó renoválásának végtelenbe nyúló kínlódásait posztoltam. Aztán jöttek a tesztek, amibe Nana szerencséjére nem nagyon nyúlt bele, így nem nyírta ki a lelkesedésem.
De most jönne némi utánpótlás, színesedne az oldal, mások írásaival végre, és ilyeneken csúszik el a dolog: a blikkes szenzációvadász címadásokon, hogy a poénból lefotózot ázott melltartót kell rögtön a nép arcába tolni (van ahol már nem trendi pinával hirdetni), a nem következetes értékrenden, a kiherélésig átírt cikkeken...
Nana, bízz az íróidban, lehetnek színesek, egyediek, nem kell ugyanolyan színvonalú cikket írnia mindenkinek. Az én csajos motorteszteim pont azért jöttek be anno sokaknak a srácokból is mert nem volt teli ismeretlen szakkifejezéssel, és érzések, hangulatok, élet volt bennük.
Legyen itt végre ÉLET!
Aztán azon filóztam, mi a tőgy oka van annak, hogy a csamon olyan kevés magamfajta hobbiújságíró van...
Valahogy, most döcögve elindult valami, és végre lettek újabb írók, bloggerek, stb. Némi élet képződött végre, hogy Tagamával elkezdtük nyüstölni a csajokat, hogy egy-egy facsés bejegyzésük megérdemelné, hogy akár cikk legyen belőle. Lett is végre.
Aztán most nézem a dolgokat, és valami nem kerek... Az egy dolog, hogy rajtam kívül már másoknak is bacta az értékrendjét a sűrűn megjelenő zéró információtartalommal bíró tetoválós posztok halmaza (most ez motoros oldal lenne vagy mi a szösz, nem tetkós), amik végre valahára elfogytak, de a melltartóval dekorált cikkek, a ketkes/blikk/titkokszigete színvonalú címválasztások még mindig megvannak... Pont egy olyan oldalon, ahol mondjuk a női (nem a plázapicsás) értékek, a motoros dolgok lennének hirdetve (még ha rózsaszínben is, ezt bocsássuk meg...)
Aztán belefutok egy tyre pent reklámozó cikkbe, ami mondjuk nettó felelőtlenség, és kb két blogon keresztül habzottam rajta nem csak én, hanem mások is, a csajok gyári állásfoglalást vadásztak, gumis nyilatkozott, stb. hogy ez mekkora baromság. Abból nem lett cikk, csak blog maradt, pedig megérdemelte volna a téma ennek kifejtését akár más tollából is. A cikk a mai napig fent van, hogy húdefasza összsekenni a futófelületet. Milyen értékrendet közvetítünk? Vajon fizetett cikk volt...? Pénzért mindent...?
Aztán beleolvasok az eredeti cikkekbe. Van amelyik tökjó, de egy szenzációvadász címválasztással, az átfogalmazásokkal lapos, semmitmondó izé képződött belőle...
Anno emlékszem én is úgy kezdtem hogy írtam egy blogot, amit a Nana kitett cikknek. Aztán elmentem valami motoros könyvnek a sajtótájékoztatójára, ami úgy át lett írva, hogy rá se ismertem, de a nevem alatt jelent meg. A cikk végén még volt valami nyereményjáték vagy mittodoménmilyen baromságokkal, határeset volt, hogy ne kérjem meg a Nanát, hogy vegye le róla a nevem. Aztán évekig nem is írtam, csak a saját blogomat, ahol a Lóóó renoválásának végtelenbe nyúló kínlódásait posztoltam. Aztán jöttek a tesztek, amibe Nana szerencséjére nem nagyon nyúlt bele, így nem nyírta ki a lelkesedésem.
De most jönne némi utánpótlás, színesedne az oldal, mások írásaival végre, és ilyeneken csúszik el a dolog: a blikkes szenzációvadász címadásokon, hogy a poénból lefotózot ázott melltartót kell rögtön a nép arcába tolni (van ahol már nem trendi pinával hirdetni), a nem következetes értékrenden, a kiherélésig átírt cikkeken...
Nana, bízz az íróidban, lehetnek színesek, egyediek, nem kell ugyanolyan színvonalú cikket írnia mindenkinek. Az én csajos motorteszteim pont azért jöttek be anno sokaknak a srácokból is mert nem volt teli ismeretlen szakkifejezéssel, és érzések, hangulatok, élet volt bennük.
Legyen itt végre ÉLET!
