Street Racer STR motoros kesztyű a MotoZemtől

Karanténkörök - Újraértékelődik a motorozás

Két hónappal ezelőtt eskü alatt vallottam volna, hogy nem telik el hétvége motorozás nélkül ebben a szezonban sem. Most azonban egy 100 km-es kerülésnek is eszeveszettül tudok örülni!

Motorosként én is tapasztalom, hogy a gőz kiengedéséhez és a heti feszültség levezetéséhez nem kell más, csak egy-egy hétvégi kirándulás a kedvenc gépemmel. Általában kinézem a környék csendesebb helyszíneit, de olykor csak úgy cél nélkül is, a motorozás élvezetéért ülök nyeregbe. Ezt a szezont sem terveztem másként.

Felénk, Erdélyben két hónapja ütötte fel a fejét a vírus, majd rögvest jött a kijárási tilalmak sorozata. Elviekben motorozhatunk...munkaügy vagy betegellátás céljából, esetleg önkéntesség miatt. Az első hetekben azonban hevesen tiltakoztam ez ellen, hiszen a motorunk nem haszonjármű! "Amúgy is, hamar lecseng ez a vírushelyzet" – gondoltam. Mostanra azonban átértékelődött a motorozás fogalma a fejemben. Bizony 50, vagy akár 100 kilométernyi táv is óriási élmény, ha az ember vashiánnyal küszködik (márpedig szezon elején így szokott ez lenni). Az utak szabadabbak, az itthon töltött napok alatt pedig van idő csinosítani a gépeket. Ha pedig akad egy jó indok a kerülésre, egy-egy rövid kör könnyebben elviselhetővé teszi a jelenlegi helyzetet.
Csatolás megtekintése 17302
Szezon elején még külföldi utakat terveztem, egymás után pörögtek a fejemben a jobbnál jobb útitervek. Az elv az volt, hogy minél messzebb, minél hosszabb időre túrázhassak. Most pedig a napokat számolom arra várva, hogy nyilatkozat nélkül átléphessem a megyehatárt.
Hosszúak a karanténkörök, de közeledünk a végéhez!;)
  • Like
Reactions: 6 emberek

Hozzászólások

Kitartás! :love:
Tíz évvel ezelőtt esküvel vallottam volna, hogy nem múlhat el hét, hogy ne pattanhatnék kedves 250-es Sport Czetkám nyergébe, és éves szinten ne mehetnék vele legalább 5000 km-t. Aztán jött egy rossz döntés. Egy nagyon rossz. Immár 8 éve, hogy megváltam Életem Pici Párjától... 10 éve is van talán, hogy utoljára csak úgy céltalanul, a motorozás öröméért elmentem motorozni. Apám Babettájával próbáltam egy darabig vigasztalódni, nem sok sikerrel...3 éve talán, hogy megvan Simon, másfél éve van darabokban, hol idő, hol pénz nincs rá, legtöbbször egyik se. Ebben a rohadt helyzetben csak az vigasztal, hogy véget ér egyszer a tanév is, és lesz egy kicsi időm (sok a gyerekek miatt úgyse, az anyjuk miatt meg pénz nem lesz), hogy végre összerakjam. Tény, hogy így legalább a kísértés nincs meg, hogy menjek vele, hisz nincs mivel...
Sebaj, egyszer meg fog ám változni a helyzet, csak akkor nagyon vigyáznunk kell magunkra, egymásra, olyan lesz, mint egy hosszú tél végén: az autósok majd nem számítanak ránk, gyakorlatunkból kijöttünk... Vigyázzatok magatokra! Kitartás!:csam::love:
 
Ugyanígy érzek, csak én két gyerekkel vagyok itthon, a nagyszülőkhöz nem vihetjük őket, úgyhogy ez a szezon eddig motorozás nélkül telt. De tegnap megtört az átok és mentem 50 km-t. Tényleg jól tud esni bármennyi kihagyás után is...
Remélem hamar vége lesz.
 

Blogbejegyzés információ

Szerző
M.Helga
Olvasás
1,241
Hozzászólások
4
Utolsó frissítés

Motoros blogok további bejegyzései

M.Helga további bejegyzései

Oszd meg ezt a bejegyzést

CsamShop kendők

Back
Oldal tetejére