Közeleg karácsony, és a rohanás, év végi hajrá, meg talán a mocsok idö hatására mindig bekattanak történetek, epizódok, amik ezt a szép ünnepet valamilyen formában a motorozással összefüggésbe hozzák.
Talán a legrégebbi 1974 nyarára esik. Két motoros barátom és én megismerkedtünk 3, HU.-ban nyaraló DDR-es puncival. Én akkoribban koromnál és sóherságomnál fogva Rigá-val nyomattam, a haverok 250-es Trophy, ill. Ts boldog tulajdonasai voltak.
A malackodás, sörözés mellett a legkomolyabb elfoglatság a motorozás volt, már ha az én esetemben-a Riga-val- egyeltalán beszélni lehet ilyesmiröl. Mindhárom buxa amolyan igazi "sváb"volt, az én Christine-m különösen hozta a fajta jelleget. Harang nagyságú mellek, lavórnyi segg, egy tömörgumi labda állagával.
A két cimbinek semmi gondja nem volt gurulni 2 személyel a 17-19 lóval a seggük alatt, de nekem a 2 LE-vel már vakmeröbnek kellett lennem, egy ilyen bengát magam mögé ültetni. Egyenes szakaszon még elment, "téptünk" vagy 35-ös tempóval, de egy gyenge pillanatomban felajánlottam, hogy a vásárlásból hazaviszem. A Hidegkúti út "púpján" lévö utcában lakott, és aki ismeri, az tudja, hogy ez a szakasz kissé meredek.
A Rózsa utcáig birta a jószág, de onnét kezdve tekertem, mint egy eszement, mégsem lobogott a hajunk, ráadásul a cél elött kb. 6-700 méterrel a kuplung bedobta a türölközöt, elfüstölt a a szovjet parafa.
2-3 napig mellöztük a gurulást, de utána úgy adódott, hogy a két cimbora csaja leutaztak balcsira, mi pedig ott voltunk sok idövel, 2 jó vassal. Ùgy döntöttünk, hogy lemegyünk a már említett Ürömre, ahol-ismerettségem révén-tudtam hol lehet nagyon finom barackot lopni. Le is mentünk, a Tropy-s srác vitt engem, Christi pedig a Ts-en vitette magát.
A barackosnál mi 3-an maradtunk, Misi pedig elment kanyart kergetni Budakalászra. A vasat leállítottuk a bokrok mellett, majd felmentünk barackot zabálni. Mikor visszértünk a mocihoz a yard várt ránk, és mint szokás olyan utopisztikus dolgokat kértek Tibi nevü barátomtól, mint jogosítvány. Persze a Tibi azt kormolta nekik, hogy otthon felejtette, ezért bevágták a verdába és elporoltak.
Mivel elötte már engedett a Tibi a vasával menni, tudtam, hogy a bal oldali dekli alá van felragasztva a pótkulcs. Még el sem tünt a hatóság, mikor mi már vigyorogva seggeltünk a Ts-en és elindultunk bejárni a fél pilist. Borosjenön tankoltunk, és olyan kb. 3-4 órás tekergés után elindultunk hazafelé.
Az angoltemetönél lévö vasúti átjárónál, sorompót kaptunk, ahol aztán egy autós figyelmeztett, hogy elhagytam a Ts ülésben lévö szerszámtartójának a fedelét. Megfordultunk, és a temetö sarkánál meg is találtuk, de nyúzott állapotban, mert közben megtaposta egy pár autó. Mire visszaértünk, a Tibi habzó szájjal várt már bennünket, mivel közben a Misivel bejárták Òbudától-Tinnyéig az egész környéket.
A tönkrement fedélre szart, örült, hogy a vas egyben van. Ìgy történt, hogy 2 hét alatt mégis sikerült egyszer egy jót gurulni a pinával, és nem csak a lábizmaimat terhelni az örökös pedálozással a Rigán. Nagymamám segítségével tartottuk még utána is a kapcsolatot, pár hónapig, levelezéssel.
Ès hogy jön ide a Karácsony?
Mivel levelimböl tudta, hogy a Tibi nem foglalkozik olyan kicsinységekkel, mint egy dekli, ez a kedves lány küldött nekem karácsonyra egy originál DDR gyártmányt, még egy fenyögallyat is betett a csomagba a csokik es tartozék mellé.
A szocilista posta gyorsaságának köszönhetöen a december elején feladott csomagot február végén kaptam meg a lekopaszodott fenyögallyal, a szikla keménységüre száradt csokoládéval és az akkorra már aktualitását vesztette fedéllel, mivel Tibi barátom egy taknyos novemberi napon, az akkor még macskaköves és Vörös Hadsereg útjának nevezett szakaszon szarrá törte a Ts-t, így az ominózus darab meg maradt kellemes emléknek egy szép nyárról.
Ezúton Kívánok Minden Kedves Csamosnak Boldog, Békés Karácsonyt!
Üdv:Suzu
Talán a legrégebbi 1974 nyarára esik. Két motoros barátom és én megismerkedtünk 3, HU.-ban nyaraló DDR-es puncival. Én akkoribban koromnál és sóherságomnál fogva Rigá-val nyomattam, a haverok 250-es Trophy, ill. Ts boldog tulajdonasai voltak.
A malackodás, sörözés mellett a legkomolyabb elfoglatság a motorozás volt, már ha az én esetemben-a Riga-val- egyeltalán beszélni lehet ilyesmiröl. Mindhárom buxa amolyan igazi "sváb"volt, az én Christine-m különösen hozta a fajta jelleget. Harang nagyságú mellek, lavórnyi segg, egy tömörgumi labda állagával.
A két cimbinek semmi gondja nem volt gurulni 2 személyel a 17-19 lóval a seggük alatt, de nekem a 2 LE-vel már vakmeröbnek kellett lennem, egy ilyen bengát magam mögé ültetni. Egyenes szakaszon még elment, "téptünk" vagy 35-ös tempóval, de egy gyenge pillanatomban felajánlottam, hogy a vásárlásból hazaviszem. A Hidegkúti út "púpján" lévö utcában lakott, és aki ismeri, az tudja, hogy ez a szakasz kissé meredek.
A Rózsa utcáig birta a jószág, de onnét kezdve tekertem, mint egy eszement, mégsem lobogott a hajunk, ráadásul a cél elött kb. 6-700 méterrel a kuplung bedobta a türölközöt, elfüstölt a a szovjet parafa.
2-3 napig mellöztük a gurulást, de utána úgy adódott, hogy a két cimbora csaja leutaztak balcsira, mi pedig ott voltunk sok idövel, 2 jó vassal. Ùgy döntöttünk, hogy lemegyünk a már említett Ürömre, ahol-ismerettségem révén-tudtam hol lehet nagyon finom barackot lopni. Le is mentünk, a Tropy-s srác vitt engem, Christi pedig a Ts-en vitette magát.
A barackosnál mi 3-an maradtunk, Misi pedig elment kanyart kergetni Budakalászra. A vasat leállítottuk a bokrok mellett, majd felmentünk barackot zabálni. Mikor visszértünk a mocihoz a yard várt ránk, és mint szokás olyan utopisztikus dolgokat kértek Tibi nevü barátomtól, mint jogosítvány. Persze a Tibi azt kormolta nekik, hogy otthon felejtette, ezért bevágták a verdába és elporoltak.
Mivel elötte már engedett a Tibi a vasával menni, tudtam, hogy a bal oldali dekli alá van felragasztva a pótkulcs. Még el sem tünt a hatóság, mikor mi már vigyorogva seggeltünk a Ts-en és elindultunk bejárni a fél pilist. Borosjenön tankoltunk, és olyan kb. 3-4 órás tekergés után elindultunk hazafelé.
Az angoltemetönél lévö vasúti átjárónál, sorompót kaptunk, ahol aztán egy autós figyelmeztett, hogy elhagytam a Ts ülésben lévö szerszámtartójának a fedelét. Megfordultunk, és a temetö sarkánál meg is találtuk, de nyúzott állapotban, mert közben megtaposta egy pár autó. Mire visszaértünk, a Tibi habzó szájjal várt már bennünket, mivel közben a Misivel bejárták Òbudától-Tinnyéig az egész környéket.
A tönkrement fedélre szart, örült, hogy a vas egyben van. Ìgy történt, hogy 2 hét alatt mégis sikerült egyszer egy jót gurulni a pinával, és nem csak a lábizmaimat terhelni az örökös pedálozással a Rigán. Nagymamám segítségével tartottuk még utána is a kapcsolatot, pár hónapig, levelezéssel.
Ès hogy jön ide a Karácsony?
Mivel levelimböl tudta, hogy a Tibi nem foglalkozik olyan kicsinységekkel, mint egy dekli, ez a kedves lány küldött nekem karácsonyra egy originál DDR gyártmányt, még egy fenyögallyat is betett a csomagba a csokik es tartozék mellé.
A szocilista posta gyorsaságának köszönhetöen a december elején feladott csomagot február végén kaptam meg a lekopaszodott fenyögallyal, a szikla keménységüre száradt csokoládéval és az akkorra már aktualitását vesztette fedéllel, mivel Tibi barátom egy taknyos novemberi napon, az akkor még macskaköves és Vörös Hadsereg útjának nevezett szakaszon szarrá törte a Ts-t, így az ominózus darab meg maradt kellemes emléknek egy szép nyárról.
Ezúton Kívánok Minden Kedves Csamosnak Boldog, Békés Karácsonyt!
Üdv:Suzu
