A harmadik napi etapunk Mostartól (Blagaj érintésével) a Durmitoron át Zabljakig tartott.
Blagaj Mostartól mindössze 12km-nyi távolságra van ezért úgy döntöttünk, hogy mindenképpen megállunk pár fotó erejéig. A kis falu legnépszerűbb turistalátványosságai a sziklafal tövében (1520 körül) épült dervis ház (Tekke) és a Buna folyó forrása. A folyó partján számos étterem és kávézó található, ahol hűsölhetünk az árnyas fák alatt de akár egy kellemes ebédet is elfogyaszthatunk a zuhogó víz megnyugtató hangja mellett.
A folyó egyébként nem túl hosszú, mindössze 9km megtétele után a Neretvába ömlik, de még így is tart egy rekordot. A maga 43-45 ezer liter/perc (!!!) vízhozamával Európa legbővízűbb karsztforrása. A víz egyébként kristálytiszta és nyugodt szívvel iható. (Ki is van készítve egy kis sárgaréz ivópohár- ha valaki arra járna, ne hagyja ki).
Miután megpihentünk és elkészítettünk jó pár képet, továbbindultunk Montenegró irányába. Hegyeken és völgyeken át vitt az utunk. Volt, amikor a GPS hagyott cserben bennünket, volt amikor nemes egyszerűséggel az út ért véget a lábunk alatt. Végül persze mindig minden jóra fordul és elértük a montenegrói határt.
Aki járt már Montenegróban megérti és egyetért velem abban, hogy az egyik leggyönyörűbb balkáni ország mind közül. Elfogult vagyok tudom, de számomra ez a kicsi ország maga a tökéletesség. Minden megtalálható, amire csak vágyunk. Reggel még a hegyek között vadásszuk a kanyarokat, délutánra a tengerparton hűsölhetünk a habokban. Az emberek végtelenül kedvesek, az árak barátiak , szóval aki még csak ismerkedik a Balkánnal annak mindenképpen azt javaslom, hogy ezzel az országgal kezdje.
Ha Montenegró akkro P14 panoráma út. KÖTELEZŐ! Zabljak természetesen főúton is megközelíthető, de motorral egyszerűen kihagyhatatlan a P14. Rossz idő (eső, vihar) esetén komoly kockázatot jelent az út, nem igazán javasolt behajtani a hegyek közé, de napsütésben, száraz időben örök életre szóló élményt jelent. Aki erre jár semmiképpen ne hagyja ki! Valami megmagyarázhatatlan béke és nyugalom száll itt az emberre. Ahogy jöttek a kanyarok egymás után csak arra lettünk figyelmesek, hogy mindketten vigyorgunk a plexi alatt. Olyan tiszta és érintetlen természet tárult elénk a maga szépségével, vadságával, amivel eddigi életünk során soha nem találkoztunk. Szavakkal talán ki sem fejezhető ez az érzés. Egyszerre éreztük magunkat nagyon parányinak és végtelenül szabadnak. Minden megállónál éreztük a szél erejét, ahogy akadály nélkül süvít a hegyek között, szájtátva bámultuk a hegyek gigantikus méreteit, néztük a lovak vad vágtáját a völgyekben és csak vigyorogtunk, vigyorogtunk és mondani sem kellett semmit, mert tudtuk, hogy mindketten ugyanarra gondolunk.
Éppen lebukott a Nap a horizonton, mikor kiértünk a hegyek közül. Noha a szállásadónk felhívta a figyelmünket arra, hogy semmiképpen ne maradjunk bent sötétedésig, egyszerűen nem bírtuk megállni, hogy ne készítsünk több száz fotót erről a helyről, így majdnem bent ragadtunk.
Miután kiértünk a panoráma útról immáron sötétben értük el a Zabljaki szállásunkat.
Következő megállónk: Budva
folyt.köv.
Blagaj Mostartól mindössze 12km-nyi távolságra van ezért úgy döntöttünk, hogy mindenképpen megállunk pár fotó erejéig. A kis falu legnépszerűbb turistalátványosságai a sziklafal tövében (1520 körül) épült dervis ház (Tekke) és a Buna folyó forrása. A folyó partján számos étterem és kávézó található, ahol hűsölhetünk az árnyas fák alatt de akár egy kellemes ebédet is elfogyaszthatunk a zuhogó víz megnyugtató hangja mellett.
A folyó egyébként nem túl hosszú, mindössze 9km megtétele után a Neretvába ömlik, de még így is tart egy rekordot. A maga 43-45 ezer liter/perc (!!!) vízhozamával Európa legbővízűbb karsztforrása. A víz egyébként kristálytiszta és nyugodt szívvel iható. (Ki is van készítve egy kis sárgaréz ivópohár- ha valaki arra járna, ne hagyja ki).
Aki járt már Montenegróban megérti és egyetért velem abban, hogy az egyik leggyönyörűbb balkáni ország mind közül. Elfogult vagyok tudom, de számomra ez a kicsi ország maga a tökéletesség. Minden megtalálható, amire csak vágyunk. Reggel még a hegyek között vadásszuk a kanyarokat, délutánra a tengerparton hűsölhetünk a habokban. Az emberek végtelenül kedvesek, az árak barátiak , szóval aki még csak ismerkedik a Balkánnal annak mindenképpen azt javaslom, hogy ezzel az országgal kezdje.
Ha Montenegró akkro P14 panoráma út. KÖTELEZŐ! Zabljak természetesen főúton is megközelíthető, de motorral egyszerűen kihagyhatatlan a P14. Rossz idő (eső, vihar) esetén komoly kockázatot jelent az út, nem igazán javasolt behajtani a hegyek közé, de napsütésben, száraz időben örök életre szóló élményt jelent. Aki erre jár semmiképpen ne hagyja ki! Valami megmagyarázhatatlan béke és nyugalom száll itt az emberre. Ahogy jöttek a kanyarok egymás után csak arra lettünk figyelmesek, hogy mindketten vigyorgunk a plexi alatt. Olyan tiszta és érintetlen természet tárult elénk a maga szépségével, vadságával, amivel eddigi életünk során soha nem találkoztunk. Szavakkal talán ki sem fejezhető ez az érzés. Egyszerre éreztük magunkat nagyon parányinak és végtelenül szabadnak. Minden megállónál éreztük a szél erejét, ahogy akadály nélkül süvít a hegyek között, szájtátva bámultuk a hegyek gigantikus méreteit, néztük a lovak vad vágtáját a völgyekben és csak vigyorogtunk, vigyorogtunk és mondani sem kellett semmit, mert tudtuk, hogy mindketten ugyanarra gondolunk.
Éppen lebukott a Nap a horizonton, mikor kiértünk a hegyek közül. Noha a szállásadónk felhívta a figyelmünket arra, hogy semmiképpen ne maradjunk bent sötétedésig, egyszerűen nem bírtuk megállni, hogy ne készítsünk több száz fotót erről a helyről, így majdnem bent ragadtunk.
Miután kiértünk a panoráma útról immáron sötétben értük el a Zabljaki szállásunkat.
Következő megállónk: Budva
folyt.köv.
