Motorozás terén Olaszország vezető helyen áll Európában. Naná, hogy ők szervezik Európa legnagyobb motorkiállítását is, hol másutt, mint a gazdasági élet fővárosában, Milánóban. Idén is megadatott a lehetőség, hogy részt vehessek eme gigantikus motoros rendezvényen, ha csak egyetlen nap erejéig is.
A túra bizony nem jól kezdődött, mivel a reggel fél ötös indulás dacára kis híján lekéstem a repülőt. Végül megvárt a gép, nem úgy, mint kedvesemet, aki végül hirtelen ötlettől vezérelve autóval vágott neki a majd 1000 km-es távnak… Hát így jár, aki nem hallja a vekkert… Hogy tartsuk magunkat a családi hagyományokhoz, a bonyodalmakat tovább tetőztem, és egy lyukasztással érvénytelenített, lejárt személyi igazolvány birtokában utaztam be fél Európát – sikerrel. Az amúgy is gépelési hibás repülőjegy-foglalás, és a lyukas személyiben szereplő régi nevem közötti meglehetősen csekély átfedést határozott fellépéssel próbáltam áthidalni – szerencsére különösebb fennakadás nélkül… Végül estére kedvesem is odaért, és tekintettel az erős férfitöbbségre mi lehetett volna más az esti program, mint egy valódi olasz focimeccs… Milan-Napoli, Milanóban, majdnem teltházas, gigantikus stadionban. Hááát, ez még engem is lenyűgözött. A jó pár tízezer Milan drukker között feltűnés nélkül a Nápolynak drukkoltam – sajna sikertelenül. Viszont gyönyörű öngólt láthattunk kedvenceimtől…
A motorkiállítás, mint mindig, most is lenyűgöző volt, bár az az egyetlen nap, amit ott töltöttünk, a kedvenceink megtekintésére is alig-alig volt elegendő. Mi más érdekelt volna legjobban, mint a robogók (mert hasznosak), és a Kawasaki (a szerelem). És, hogy mit láttunk? A Vespák az elmúlt 100 év trendjének megfelelően továbbra is szemtelenül szépek, a Piaggio továbbra is a praktikusságot helyezi előtérbe, a Gilera robogói szívet melengetően piros-fehér-zöld színbe öltöztek, a Kawasaki, húúúúh, hát a Kawasaki motorokat nem kell ragozni – örök szerelem marad. A Honda és a Yamaha a trendeket követve holdjáró kinézetű járgányokat állított ki, de kinek kellenek ezek a furcsa szerzemények?
Leírni ezt a két- és többkerekűekből, kiegészítőkből, színes ruhákból és furcsa emberekből álló kavalkádot nem is lehet – ezt látni kell. A teljesség igénye nélkül (és lehetetlensége miatt) legyen elég pár kép ízelítőül. Reméljük, eljutunk jövőre is.
A túra bizony nem jól kezdődött, mivel a reggel fél ötös indulás dacára kis híján lekéstem a repülőt. Végül megvárt a gép, nem úgy, mint kedvesemet, aki végül hirtelen ötlettől vezérelve autóval vágott neki a majd 1000 km-es távnak… Hát így jár, aki nem hallja a vekkert… Hogy tartsuk magunkat a családi hagyományokhoz, a bonyodalmakat tovább tetőztem, és egy lyukasztással érvénytelenített, lejárt személyi igazolvány birtokában utaztam be fél Európát – sikerrel. Az amúgy is gépelési hibás repülőjegy-foglalás, és a lyukas személyiben szereplő régi nevem közötti meglehetősen csekély átfedést határozott fellépéssel próbáltam áthidalni – szerencsére különösebb fennakadás nélkül… Végül estére kedvesem is odaért, és tekintettel az erős férfitöbbségre mi lehetett volna más az esti program, mint egy valódi olasz focimeccs… Milan-Napoli, Milanóban, majdnem teltházas, gigantikus stadionban. Hááát, ez még engem is lenyűgözött. A jó pár tízezer Milan drukker között feltűnés nélkül a Nápolynak drukkoltam – sajna sikertelenül. Viszont gyönyörű öngólt láthattunk kedvenceimtől…
A motorkiállítás, mint mindig, most is lenyűgöző volt, bár az az egyetlen nap, amit ott töltöttünk, a kedvenceink megtekintésére is alig-alig volt elegendő. Mi más érdekelt volna legjobban, mint a robogók (mert hasznosak), és a Kawasaki (a szerelem). És, hogy mit láttunk? A Vespák az elmúlt 100 év trendjének megfelelően továbbra is szemtelenül szépek, a Piaggio továbbra is a praktikusságot helyezi előtérbe, a Gilera robogói szívet melengetően piros-fehér-zöld színbe öltöztek, a Kawasaki, húúúúh, hát a Kawasaki motorokat nem kell ragozni – örök szerelem marad. A Honda és a Yamaha a trendeket követve holdjáró kinézetű járgányokat állított ki, de kinek kellenek ezek a furcsa szerzemények?
Leírni ezt a két- és többkerekűekből, kiegészítőkből, színes ruhákból és furcsa emberekből álló kavalkádot nem is lehet – ezt látni kell. A teljesség igénye nélkül (és lehetetlensége miatt) legyen elég pár kép ízelítőül. Reméljük, eljutunk jövőre is.
