Nekem még mindig az a véleményem, hogy szerencsével és sok munkával itthon is el lehet érni egy kényelmes életszínvonalat. Azt hiszem mi a szerencsések közé tartozunk (Zozi, Ájó meg én). Mindig van mit főznöm a hűtőből, vagy fagyasztóból, mindig van mit eltüzelni a kandallóban és mindig jut gyógyszerre is, ha épp az kell. Nem lyukas a zoknink és tudjuk fizetni az igencsak megemelkedett törlesztéseinket. Az, hogy szórakozni csak havi 1x jutunk el és akkor is csak a párom falujának szőlőhegyére, az egy cseppet sem aggaszt és tökéletesen boldog vagyok, ha együtt teszünk egy nagyobb sétát itt a közeli utcákban megnézve, hogy éppen melyik kutya ugat. Nem jövök zavarba ha megkérdik, hogy miért adtam el a mocimat és azt kell mondjam, hogy anyagi megfontolásból. Majd lesz újra. Ha később, akkor akkor. Sebaj! Majd megyünk itthon kirándulni is meg majd pár év múlva nyaralni is, de addig én ezeknek örülök, meg annak, hogy Ájó végre pohárból iszik az evések után, meg, hogy ha minden jól meg lesz pénz a Motorkiállítás belépőkre. Talán! Most, hogy 100-150e-rel szűkebben vagyunk, hiszen a GYED ennyivel kevesebb, mint a fizim, de nem megyek akkor sem vissza dolgozni, mert a kisfiamat én szeretném addig nevelni, amíg lehet. Az olaszoknál csak 2 hónap GYED/GYES van, aztán állambácsi nem foglalkozik tovább az anyukákkal. Szóval külföldön sincs kolbászból...!!!!!! Amikor ott éltem és csak a főzés csodájának szentelhettem magam (tényleg imádom), akkor is tudtam, hogy ha letelik a szezon, inkább hazajövök és itthon sokkal kevesebbért próbálok megélni, mert ez a hazám. A legpuccosabb tengerparti étteremben való munka, az állandó kilátás az Adriára és a gyönyörű homokos strand és a folyamatos elismerés sem ér fel egy naplementével a sörédi púpoknál, vagy egy jócsaládi csúszkálással Siófokon a befagyott Balcsin. Az számomra a legérthetetlenebb, hogy ha hazajönnek külföldről az emberek, akkor miért hasonlítgatják az életszínvonalat külföldhöz?! Tudják, hogy gyengébb! Akkor meg minek? Keseregni? Ez szomorú!
Én boldog vagyok! Van miért, hisz újra egészséges a kisfiam. És ez számít!
Én boldog vagyok! Van miért, hisz újra egészséges a kisfiam. És ez számít!
