Street Racer STR motoros kesztyű a MotoZemtől

Jupiteri kiteljesedés, avagy az asszonyi feladat egy része

Tegnap a gardrób rendezgetése közben nem tudtam nem látni a tükörben fenéktáji kiteljesedésem. Mivel jó ideje próbálom az életem lelki-szellemi szubsztanciának tekinteni,elgondolkodtam a "lovaglóizmom" megnövekedésének analógiáján. Vajon mely' valóságrész nem teljesedik ki bennem, hogy külsőmben kell megjelennie? Mivel kértem, ma reggel, a soros olvasmányomban megadatott a válasz.Egyikünk nemrég elkeseredetten kérdezte, szereti-e a párja egyáltalán, ha így bánik vele, gondoltam beidézem a részt, hátha másban is ébreszt gondolatokat. Tudom, hogy a legtöbben közülünk munkahelyen dolgoznak, nehéznek érzik a terheket. Mégis azt gondolom. MUSZÁJ megbarátkoznunk a benne rejlő feladattal, bármily' nehéznek tűnik is. Életünk minősége függhet attól rabszolga sorsnak fogod-e fel, vagy a másikon való segítésnek?: "Az asszony vacsorával várja haza férjét. Párja szája íze szerint készíti az ételt, mert tudja, amit a férj megkap otthon, azt nem keresi máshol. A férj egész nap küzdött, harcolt a világban. Ma történetesen megkérdőjelezhető végeredménnyel. Ettől aztán hideg lesz a leves, sós a köret és rágós a hús. A gyerek a világ legneveletlenebbike. A bölcs asszony, aki hordozza szívében a mindent megértő jupiteri szeretetet és képes elvonatkoztatni férje konkrét zsörtölődésétől, tudja, a kitörés nem neki szól. Mindazoknak üzen most a férje, akiknek napközben nem tudta megmondani a véleményét (a férfiak jelen inkarnációjukban gyakorolják a Nap és a Mars energiáját, a kiegyensúlyozott én-védelmet és harcot). A bölcs asszony magatartása a férfi természetéhez igazodik. Belső látásának erejére támaszkodva hivatásának tekinti, hogy villámhárító legyen (mi lányok ezzel a Hold, a Jupiter és a Vénusz energiák megélését tanuljuk.) A nap eseményeiről kérdezgeti férjét, mintegy kinyitogatva egyik lelki ablakocskát a másik után a felgyülemlett energia levezetésére. Semmi sem könnyít úgy a gondterhelt lelken, mint a beszéd. A feldúltság lassan oldódni kezd, a vihar lecsendesedik. Az okos asszony az eszére és nem a szívére hallgat. Férje első megjegyzésénél nyomban sértve érzi saját határait, azon tépelődik, mennyit fáradozott a vacsorával, s hogy igazán megérdemelne egy-két simogató szót. Esetleg elköveti a legnagyobb butaságot is: valami igazságot vág férje fejéhez. Ettől aztán a férfi végképp kiborul, mert van, hogy mindent elviselünk, csak az igazságot nem. Ha a férfi még egyszer szóvá tesz valamit, már hullanak is az asszony könnyei, s alig várja, hogy a vacsora után telefonon jól kipanaszkodhassa magát a barátnőjének. Egy feldúltságból kettő lesz, egymástól lehatárolva. A kommunikációhoz legalább egyiküknek nyitnia kellene, ám ez valamelyikük én-védő sorompójának felemelését feltételezné. Hogy saját házasságunk miről szól? Csak annyit kérdezzünk meg önmagunktól: csupán egymás mellett élünk vagy valóban egymással? Mert az okos asszonynak gyakran van igaza. A bölcset viszont szeretik."
  • Like
Reactions: 1 person

Hozzászólások

Aszongyák a türelem is segít. De valahogy nem bírtam azt a sort se kivárni, hogy eleget kapjak belőle... :D Meg hallottam már olyat is, hogy nem kell mindent annyira véresen komolyan venni, lazuljunk.... Bár akik ezeket mondják, nem a mi helyünkön állnak az aktuális percben és pillanatban...
 
Mostanában én is két mondatot mantrázgatok, hátha megszokom:
Nőnek születni annyit jelent, mint befogadóbbá, elasztikusabbá, lágyabbá válni (mondjuk én ezt külsőleg tettem meg - sajna.). Gyakorolni az önzetlenséget, a lemondást, megtapasztalni a szolgálás örömét. (Az én eszemmel, erőmmel?:karomkodik2::))
A másik, hogy életünk MINDEN eseménye azért történik, hogy az embert az általa el nem fogadott valóságrésszel megbarátkoztassa.

Mit mondjak, nehezen megy!
 
Nálam a jófeleség-opció csődöt mondott, aztán jött az én-jövök-opció, és ez működik. Nálam a konklúzió : nem megfelelni kell akarni, hanem elvárni, hogy nekem megfeleljenek. Bármilyen nagyképűen is hangzik ez.
 
BoncaDóri;bt15308 írta:
Nálam a jófeleség-opció csődöt mondott, aztán jött az én-jövök-opció, és ez működik. Nálam a konklúzió : nem megfelelni kell akarni, hanem elvárni, hogy nekem megfeleljenek. Bármilyen nagyképűen is hangzik ez.

Szerintem nem hangzik nagyképűen, ha valaki ismeri a körülményeid...

Egyébként meg furcsa dolog, mert igaznak érzem, amit Brigó ír, de azt is, hogy ez nem egyenlő azzal, hogy hagyd magad hülyére venni... ;)
 
Értem én Brigó,amit írsz,én is igyekszem így viselkedni,de még mindig nem értem:
MITŐL NŐTT MEG A SEGGÜNK?:D
 
fneildi;bt15311 írta:
Értem én Brigó,amit írsz,én is igyekszem így viselkedni,de még mindig nem értem:
MITŐL NŐTT MEG A SEGGÜNK?:D
Ja, ez volt a második, ami felötlött bennem is az olvasáskor..., hogy a végére érve sem tudtam meg... :) Vagy benne van, csak MI NEM ÉRTJÜK??? :)
 
Akkor azért van az,hogy minden csaj bulin úgy benyalok.Így eresztem ki a gőzt.;)
De még jó hogy nem úgy,mint a Szaffiba a kapitány.:D
 
Asztrológiai megfeleltetésben azt az energia fajtát, amit Jupiternek hívunk, úgy jellemzi az írás, hogy befogadó, elasztikus, lágy (erről írtam az előző blogot). A sűrű fizikai testünkben ennek az energiának a csípő és a combok feleltethetőek meg. Tehát, ha a Jupiter lágy, befogadó energiáit nem a lelkedben éled meg a mindennapi élethelyzetek által, akkor kívül kell megjelennie, azon a testrészen, vagyis, hogy idézzek ma élő klasszikustól: nő a seggünk.:D
És amitől nehéz megélni ezt a Jó feleség kézikönyve-ízű idézetben taglalt feladatot, az leginkább az, hogy bizony a párunk sokszor visszaél ezzel a lágysággal, engedékenységgel, kedvkereséssel, és arra használ, hogy ne a kutyát/macskát kelljen rúgni. A nagy kérdés: megbocsájtod-e neki, hogy még nem tökéletes grál lovag, hanem csetlik-botlik a maga útján? Felülemelkedsz-e a - sokszor jogos - sérelmeiden, vagy nyalogatod a sebed és mindketten szívtok tovább? Külső elismerésért teszed - bármelyik - dolgod az életben, vagy a lelked üdvéért? Még akkor is, ha állati jól esne, ha időnként minket is pátyolgatnának?! Persze ez rögtön felveti a következő kérdést is: kötelességtudatból jobb-e tenni a dolgod, vagy megkeresed benne az örömet, és elhiszed, hogy előre visz (és veled együtt mást is)? És igazad van Csacska, szerintem sem azt jelenti, hogy légy lábtörlő, és hagyd magad hülyének nézni. Bizony, bennünk is van Mars, nekünk is meg kell élni az önérvényesítést. Csak józan, okos női mérlegelés után, hogy érdemes-e kardoskodni, vagy kerekedjen felül a szolgálat?
 
Ja, és arról, hogy a "szolgálat" szó és szerep rossz ízű a számunkra, a sok gyarló, kifacsarodott emberi elme tehet, aki eddig visszaélt vele. Ha Teréz anyára gondolsz, egy símogató kézre, egy vigasztaló ölelésre, akkor is megalázó? Ugye, hogy ugye!;)
 
Nem vagyok igazán jó "feleségalapanyag" ezek szerint. :D Bennem túl sok a dac, a büszkeség és a lázadó szellem. Ezért is égetem meg magam mindig. Inkább török, mint hajlok. :D Bár van, aki okosan tud velem bánni. Meglepően ügyes. A fent említett tulajdonságokat játsza ki egymás ellen, és mégsem tudok rá haragudni... Aki okosan kezel egy nőt, az szerintem már megérdemel egy díjat. Aki meg engem kezel okosan, az előtt én tisztelgek. :D Tehát nem mindig a nőnek kell okosnak lenni. A türelmes ffi felbecsülhetetlen. ;)
 
Valaki egyszer privátban okítson már ki a kérem-megkapom-bevonzom dolgokról, mert én bármit óhajtok a nagybecsű univerzumtól, az ellenkezőjével szolgál. Nem kérem elég szépen? fordítva vagyok bekötve? (mert ha az utóbbi: NEM szeretném megnyerni a hatoslottót.)
 
Kevés várni a jót, tenni is kell érte... megtenni az első lépést, észrevenni az adódó lehetőségeket, a segítő kezet, stb. A sültgalamb a mesében röpköd csak, és különben is csak azt becsüli a legtöbb ember, amiért megküzdött. Szerintem a bevonzás olyan, hogy elhatározol valamit fejben, hogy azt megcsinálod, teszel érte és adódnak rögtön a lehetőségek, amit illik észrevenni és ráugrani ezerrel. Van ez a segíts magadon Isten is megsegít mondás, a mit egyik haver úgy fogalmazott át, hogy Isten se élhet/csinálhat mindent helyetted... :)
 
Yama750;bt15327 írta:
Kevés várni a jót, tenni is kell érte... megtenni az első lépést, észrevenni az adódó lehetőségeket, a segítő kezet, stb. A sültgalamb a mesében röpköd csak, és különben is csak azt becsüli a legtöbb ember, amiért megküzdött. Szerintem a bevonzás olyan, hogy elhatározol valamit fejben, hogy azt megcsinálod, teszel érte és adódnak rögtön a lehetőségek, amit illik észrevenni és ráugrani ezerrel. Van ez a segíts magadon Isten is megsegít mondás, a mit egyik haver úgy fogalmazott át, hogy Isten se élhet/csinálhat mindent helyetted... :)

Ahá! lottót kéne venni?
Viccen kívül: ha "csak" ennyi az egész (ez mondjuk józan paraszti ésszel is kilogikázható) akkor meg nem értem a hajcihőt meg a misztikusságot körülötte. De nem nyitunk inkább egy topicot ennek a beszélgetésnek, ahelyett, hogy itt szétoffoljuk a blogot:)?
 

Blogbejegyzés információ

Szerző
Brigó
Olvasás
684
Hozzászólások
62
Utolsó frissítés

Motoros blogok további bejegyzései

Brigó további bejegyzései

Oszd meg ezt a bejegyzést

CsamShop kendők

Back
Oldal tetejére