JocóBéla
Nem is igazán tudom, hogy nevezzem ezt a vasat. Végülis nem én építettem, csak asszisztáltam, de volt benne részem rendesen.
Az alap egy CZ 472 motorkerékpár volt, amit Attis barátom szerzett egy ismerősétől, aki eladta belőle az elejét kompletten meg a papírjait. Hogy ne kallódjon el a vas, és legyen tisztességes eleje, vettem bontásra egy blokkmentes 250-es Sport CZ-t, annak az első villája költözött a vasba kompletten. Attis szerzett egy hiányos MZ Trophy 125-öst, Pannonia hátsó sárvédőt, és egy amúgyis átalakított Csepel tankot. Eredetileg Lex barátunknak szántuk a vasat, rajzoltam is egy ábrát, amit a tankra szeretett volna felfújatni, de mivel nem sok aktivitást mutatott a vas épülésében, Attis összeveszett vele, és úgy döntött, megtartja. Mármint a vasat. Ezután főleg ő építette. Amit én csináltam, az a korracél kormány (az anyagot is én vettem meg), a tank ék alakban kétoldalt megszélesítése (Falu Lőrinc kollegámnak sok köszönettel tartozom, hogy összeforrasztotta a részeket, így kb. 18 literes), az ülésen is dolgoztam kicsit. Attis szerkesztette föl a Trophy első sárvédőt, majd házasította a Pannonia hátsó sárvédőt a Trophy hátsó sárvédő-darabjával, ez került föl hátulra. Keréknek hátra egy iszonyú széles 16-os ajándék abronccsal fölszerelt kerék lett bepréselve. Az első lámpa tartója egy regenerált alu tartó lett a 250-esről származtatva. MZ indexek kerültek előre, a kapcsolótömb is erről a típusról való. A hátsó lámpa tartóját az indexekkel együtt tőlem vette Attis, a később Ezüst Eső néven újjászületett Yamaha RD 125-ösöm eredeti tartozéka volt. A fék-és kupplungkar Simsonról való.
Ezután hányatott sors következett, egy szakadozó fólia alatt várt 2 vagy 3 évet a sorsára a vas, ekkor döntött úgy Jocó (mert ugye mindenki más Béla), hogy használatba veszi. Sokat tornázott a villamos rendszeren, miután a két trafó rendszeresen egymásra gyújtott, ezért kiköltöztette őket a váz két oldalára előre, ami azért is jó, mert jobban hűlnek az amúgyis melegedésre hajlamos részek, és a gyújtókábel is a létező legrövidebb. A bizonytalan töltés miatt a gyújtáskapcsoló gyári helyére egy ampermérő költözött, a gyújtáskapcsoló pedig hosszas tanakodás után a lámpatartóra került jobb oldalra. Előre Jawa indexek kerültek, komoly szintű fejtörést okozott a Yamaha tartó és a Jawa indexek házasítása és felfogatása. A tankon levő Nagy Magyarország matrica eredetileg Jocó Skodájára lett szánva a sógora által, de jobb helyen van az a CZ-n! Jocó nem volt hajlandó makulátlanra pucolni a vasat a fotózáshoz: „Tudod te, mennyit dolgoztam azon, hogy ilyen legyen? Láttál te már olyan felületet, ami olajos volt és rozsdásodott? Hadd folyjon, az a dóga! Azért folyik, mert alapvetően van benne. Ha nem folyna belőle, akkor lenne baj!”
Jocó nagyon elégedett a vassal, csak a futóművel van gondja. Valószínűleg elfogyott belőle a csillapítás… De nem baj, így is nagyon szereti, becsüli ezt a mindennapos használatú vasat. A Noé bárkájából is már kihajított kiskőrösi sisak szerves tartozék.
Sajnos nemrég ezt a vasat is lerakta a tulaj. Egyrészt vadásznak már rá, és hát ugye papír az minek. Ami viszont nyugtalanítóbb a számomra: Jocó panaszkodik, hogy nem bír vele. Elhúzza. Ez sajnos a betegségének a folyománya, és Jocó velünk, velem igen-igen jó ember.
Nem is igazán tudom, hogy nevezzem ezt a vasat. Végülis nem én építettem, csak asszisztáltam, de volt benne részem rendesen.
Az alap egy CZ 472 motorkerékpár volt, amit Attis barátom szerzett egy ismerősétől, aki eladta belőle az elejét kompletten meg a papírjait. Hogy ne kallódjon el a vas, és legyen tisztességes eleje, vettem bontásra egy blokkmentes 250-es Sport CZ-t, annak az első villája költözött a vasba kompletten. Attis szerzett egy hiányos MZ Trophy 125-öst, Pannonia hátsó sárvédőt, és egy amúgyis átalakított Csepel tankot. Eredetileg Lex barátunknak szántuk a vasat, rajzoltam is egy ábrát, amit a tankra szeretett volna felfújatni, de mivel nem sok aktivitást mutatott a vas épülésében, Attis összeveszett vele, és úgy döntött, megtartja. Mármint a vasat. Ezután főleg ő építette. Amit én csináltam, az a korracél kormány (az anyagot is én vettem meg), a tank ék alakban kétoldalt megszélesítése (Falu Lőrinc kollegámnak sok köszönettel tartozom, hogy összeforrasztotta a részeket, így kb. 18 literes), az ülésen is dolgoztam kicsit. Attis szerkesztette föl a Trophy első sárvédőt, majd házasította a Pannonia hátsó sárvédőt a Trophy hátsó sárvédő-darabjával, ez került föl hátulra. Keréknek hátra egy iszonyú széles 16-os ajándék abronccsal fölszerelt kerék lett bepréselve. Az első lámpa tartója egy regenerált alu tartó lett a 250-esről származtatva. MZ indexek kerültek előre, a kapcsolótömb is erről a típusról való. A hátsó lámpa tartóját az indexekkel együtt tőlem vette Attis, a később Ezüst Eső néven újjászületett Yamaha RD 125-ösöm eredeti tartozéka volt. A fék-és kupplungkar Simsonról való.
Ezután hányatott sors következett, egy szakadozó fólia alatt várt 2 vagy 3 évet a sorsára a vas, ekkor döntött úgy Jocó (mert ugye mindenki más Béla), hogy használatba veszi. Sokat tornázott a villamos rendszeren, miután a két trafó rendszeresen egymásra gyújtott, ezért kiköltöztette őket a váz két oldalára előre, ami azért is jó, mert jobban hűlnek az amúgyis melegedésre hajlamos részek, és a gyújtókábel is a létező legrövidebb. A bizonytalan töltés miatt a gyújtáskapcsoló gyári helyére egy ampermérő költözött, a gyújtáskapcsoló pedig hosszas tanakodás után a lámpatartóra került jobb oldalra. Előre Jawa indexek kerültek, komoly szintű fejtörést okozott a Yamaha tartó és a Jawa indexek házasítása és felfogatása. A tankon levő Nagy Magyarország matrica eredetileg Jocó Skodájára lett szánva a sógora által, de jobb helyen van az a CZ-n! Jocó nem volt hajlandó makulátlanra pucolni a vasat a fotózáshoz: „Tudod te, mennyit dolgoztam azon, hogy ilyen legyen? Láttál te már olyan felületet, ami olajos volt és rozsdásodott? Hadd folyjon, az a dóga! Azért folyik, mert alapvetően van benne. Ha nem folyna belőle, akkor lenne baj!”
Jocó nagyon elégedett a vassal, csak a futóművel van gondja. Valószínűleg elfogyott belőle a csillapítás… De nem baj, így is nagyon szereti, becsüli ezt a mindennapos használatú vasat. A Noé bárkájából is már kihajított kiskőrösi sisak szerves tartozék.
Sajnos nemrég ezt a vasat is lerakta a tulaj. Egyrészt vadásznak már rá, és hát ugye papír az minek. Ami viszont nyugtalanítóbb a számomra: Jocó panaszkodik, hogy nem bír vele. Elhúzza. Ez sajnos a betegségének a folyománya, és Jocó velünk, velem igen-igen jó ember.
