Szóval úgy esett, hogy a múlt héten ígérte meg a markolós, a kőműves és ki tudja melyik még hogy mit, de elvileg egyszer csak nálam landolnak és elkezdenek melózni. Mire persze leesett az eső, és ezzel arányosan a markolós csúszott, a kőmíves vonogatta a vállát, mert ő addig nem tud kijönni, és az egész építkezősdi, felújítósdi tolódik tovább a picsába... Pedig már márciusban szóltam nekik hogy nyár végén hajrá, és augusztus eleje óta megy az egyeztetés, hogy időben ideérjenek augusztus végére... Most meg szeptember közepe van.
Aztán mivel az agyvérzés már kerülgetett, hogy egyébként lenne mit csinálni nálam a kőmívesnek is, ha akarná, végül bontókalapácsot ragadtam magam, és levertem az amúgy is omló vakolatot a pince előtt. A héten még kibontottam egy felesleges hatos válaszfalat is, pont mákom volt, mert Zoli haverom átugrott segíteni, látva a facebookos iráni segédmunkás képemet. Aztán a vakolat alatt találtam szép sóskúti mészkövet tégla betoldásokkal. Közben találtam egy online supportot egyik kőmíves motoros haver személyében, rábacott szegényke, mert azóta nincs nyugta, mióta kibökte, hogy elméleti síkon tud segíteni, de melózni már csak jövőre ígérné.... A dolog most úgy néz ki, hogy lefotózom a feladatot, feltolom a privát csevelybe, ő meg elmondja hogy kell, én meg csinálom, ha kérdés merül fel, megválaszolja.
Egy ideig nézegettem a mészkövek közt a téglát, az online support szerint attól izgalmas a fal, szerintem meg szedett-vedett. Aztán megtárgyaltuk hogyan lehet azt onnan eltüntetni, és vésőgéppel nekiálltam, mert a fehér kőben a narancssárga foltok annyira összevisszák, hogy oda mészkövet kell helyette berakjak, az fog igazán jól esni a szememnek.
Szóval szombatra meg is érkezett a markolós, amikor is épp véstem megint a falat, erre is kistányérnyi szemekkel kérdezi, hogy mit fog ehhez szólni a kőműves? Aki egyébként odakint ácsorgott a jelölősprayt szorongatva. Persze úgy kérdezte, hogy az is hallja, a válaszom meg csak annyi volt, hogy annak más dolga van máshol, meg legalább ezt már nem kell kifizessem majd neki. Reggel már volt egy összezördülés a kőmívessel, mert az atyaúristent is lebetonozná (plusz melót próbál gondolom kicsikarni) végül a vita odáig fajult a markolós jelenlétében, hogy az azt találta mondani, hogy a megrendelő kérése mindig szent, nem értem miért vitatkozol, én meg rávicsorogtam és bólogattam, hogy jaja, és én leszek aki fizet is vagy nem, ugyebár. Addigra már az agyvizem a plafonon volt. Nem értem miért kell eljutni erre a pontra, amikor csak szépen kedves szőkeként elmagyarázom mit szeretnék , akkor még rám melegítenék a WTC újápítését is ha hagynám. Szerettem volna kihagyni a kanosabb kivitelű építésvezetői bazmegolást, de most úgy néz ki nem fogom megúszni ezt mégse. Miért nem lehet azt, hogy nem nézzük hülyének az embert és nem provokáljuk ki belőle az állatot? Hogy legyen így az ember bájos-kedves nő, ha folyamatosan megpróbálják hülyére venni...? Aztán meg jön az álszent csodálkozás, hogy te milyen brutális vagy... Mennyire meghat, ha a nőiességemen esik csorba őáltala. Eszébe nem jut, hogy nincs jelentősége számomra a véleményének. Ha nem néz hülyének, én se leszek vele brutális, ennyi. Legalább vegyük már egymást ember számba...
Hogy levezessem a dühömet visszamentem vakolatot bontani meg téglát fejteni a vésőgéppel, és délutánra már meg is volt az eredmény, kezd láthatóvá válni a boltív és a szép mészkövek.
No, mire levezettem a feszkót, újra tudtam bájosan vigyorogni meg bociszemeket mereszteni, ennek kombinálása végett sikerült is elkérni a bobcatet pár körre. Mivel szerdán folytatni kéne a forgókotróval de nincs emberük, lehet én fogok majd a kotró után bobcatezni... No és hát, ha már ott van, akkor majd a forgókotrót is kipróbálom....
Ha nem esik addig. Mert ha esik, ez a buli is tolódik megint...
De ha a mixerkocsi egyszer kiér, akkor már nyert ügyem van, onnantól menni fog mint a karikacsapás.
Mert ha az alap ki van öntve, már a falazás nem lehet olyan nagy kaland... (=akár eljátszom vele én is).
Aztán mivel az agyvérzés már kerülgetett, hogy egyébként lenne mit csinálni nálam a kőmívesnek is, ha akarná, végül bontókalapácsot ragadtam magam, és levertem az amúgy is omló vakolatot a pince előtt. A héten még kibontottam egy felesleges hatos válaszfalat is, pont mákom volt, mert Zoli haverom átugrott segíteni, látva a facebookos iráni segédmunkás képemet. Aztán a vakolat alatt találtam szép sóskúti mészkövet tégla betoldásokkal. Közben találtam egy online supportot egyik kőmíves motoros haver személyében, rábacott szegényke, mert azóta nincs nyugta, mióta kibökte, hogy elméleti síkon tud segíteni, de melózni már csak jövőre ígérné.... A dolog most úgy néz ki, hogy lefotózom a feladatot, feltolom a privát csevelybe, ő meg elmondja hogy kell, én meg csinálom, ha kérdés merül fel, megválaszolja.
Egy ideig nézegettem a mészkövek közt a téglát, az online support szerint attól izgalmas a fal, szerintem meg szedett-vedett. Aztán megtárgyaltuk hogyan lehet azt onnan eltüntetni, és vésőgéppel nekiálltam, mert a fehér kőben a narancssárga foltok annyira összevisszák, hogy oda mészkövet kell helyette berakjak, az fog igazán jól esni a szememnek.
Szóval szombatra meg is érkezett a markolós, amikor is épp véstem megint a falat, erre is kistányérnyi szemekkel kérdezi, hogy mit fog ehhez szólni a kőműves? Aki egyébként odakint ácsorgott a jelölősprayt szorongatva. Persze úgy kérdezte, hogy az is hallja, a válaszom meg csak annyi volt, hogy annak más dolga van máshol, meg legalább ezt már nem kell kifizessem majd neki. Reggel már volt egy összezördülés a kőmívessel, mert az atyaúristent is lebetonozná (plusz melót próbál gondolom kicsikarni) végül a vita odáig fajult a markolós jelenlétében, hogy az azt találta mondani, hogy a megrendelő kérése mindig szent, nem értem miért vitatkozol, én meg rávicsorogtam és bólogattam, hogy jaja, és én leszek aki fizet is vagy nem, ugyebár. Addigra már az agyvizem a plafonon volt. Nem értem miért kell eljutni erre a pontra, amikor csak szépen kedves szőkeként elmagyarázom mit szeretnék , akkor még rám melegítenék a WTC újápítését is ha hagynám. Szerettem volna kihagyni a kanosabb kivitelű építésvezetői bazmegolást, de most úgy néz ki nem fogom megúszni ezt mégse. Miért nem lehet azt, hogy nem nézzük hülyének az embert és nem provokáljuk ki belőle az állatot? Hogy legyen így az ember bájos-kedves nő, ha folyamatosan megpróbálják hülyére venni...? Aztán meg jön az álszent csodálkozás, hogy te milyen brutális vagy... Mennyire meghat, ha a nőiességemen esik csorba őáltala. Eszébe nem jut, hogy nincs jelentősége számomra a véleményének. Ha nem néz hülyének, én se leszek vele brutális, ennyi. Legalább vegyük már egymást ember számba...
Hogy levezessem a dühömet visszamentem vakolatot bontani meg téglát fejteni a vésőgéppel, és délutánra már meg is volt az eredmény, kezd láthatóvá válni a boltív és a szép mészkövek.
No, mire levezettem a feszkót, újra tudtam bájosan vigyorogni meg bociszemeket mereszteni, ennek kombinálása végett sikerült is elkérni a bobcatet pár körre. Mivel szerdán folytatni kéne a forgókotróval de nincs emberük, lehet én fogok majd a kotró után bobcatezni... No és hát, ha már ott van, akkor majd a forgókotrót is kipróbálom....
Ha nem esik addig. Mert ha esik, ez a buli is tolódik megint...
De ha a mixerkocsi egyszer kiér, akkor már nyert ügyem van, onnantól menni fog mint a karikacsapás.
Mert ha az alap ki van öntve, már a falazás nem lehet olyan nagy kaland... (=akár eljátszom vele én is).
