Megy a srác az utcán a főiskola felé. Hosszú haj, szakáll, szakadt fekete tornacipő, ócska, olcsó, de dizájnos napszemüveg, kopott póló, a farmerja is csak azért új, mert az előző tulaj kihízta, mielőtt tönkrement volna. Egyszercsak ismerős dübörgés üti meg a fülét. A hang felé fordul. A piros-fehér chopperen egy aligsisakos fiatal srác. Mosolyogva felé int, pedig nem is ismeri. A motoros pedig visszaint. Ez nagyon-nagyon jólesik neki. De miért is?
A srác szereti a kis Czetkáját. Pedig nem tökéletes, de hát többre nem telik. A barátnőjét is szerette. Mindent megtett érte, mindent eltűrt tőle, pedig ő sem volt tökéletes. Így is kevés volt a lánynak.
Eszébe jut első motorja, első szerelme. Az arcán csorognak a könnyek. Szeretné magát motorosnak, férfinak tudni. Mindkettőhöz kevés. Most úgy néz ki, meglesz a második diplomája is. Mégsem tud magára emberként nézni, s nem érti, mások miért néznek mégis úgy rá, mintha az lenne. A motoros például, aki visszaintett. Úgy kellett az az intés neki, mint egy falat kenyér. S hogy ez mit jelent, azt igazán ő tudja, mert egy időben nem tellett neki arra, hogy kerüljön valami arra a kenyérre.
Most se jobb a helyzet. A motoros srác biztos nem tudja, milyen jót tett azzal az intéssel. Kimutatta ismeretlenül is a megbecsülését egy "embernek látszó élőlény" iránt, akinek erre nagy szüksége van. Ha le tudnám írni szebben, leírnám, de nem tudom: KÖSZÖNÖM!!
Eszébe jut, hogy neki is van kétkerekűje, amit benzin hajt. "Motornak látszó tárgy." "Miért nem veszel végre egy normális gépet? Itt az enyém, tuti állapotban, nem is kérek sokat érte." "Jaj, srácok, hiszen rendes kajára se telik. A dzsekim meg a fogam javítására elment az összes pénzem, amit nagy nehezen összekapartam a nyári találkozóra." A srác szereti a kis Czetkáját. Pedig nem tökéletes, de hát többre nem telik. A barátnőjét is szerette. Mindent megtett érte, mindent eltűrt tőle, pedig ő sem volt tökéletes. Így is kevés volt a lánynak.
Eszébe jut első motorja, első szerelme. Az arcán csorognak a könnyek. Szeretné magát motorosnak, férfinak tudni. Mindkettőhöz kevés. Most úgy néz ki, meglesz a második diplomája is. Mégsem tud magára emberként nézni, s nem érti, mások miért néznek mégis úgy rá, mintha az lenne. A motoros például, aki visszaintett. Úgy kellett az az intés neki, mint egy falat kenyér. S hogy ez mit jelent, azt igazán ő tudja, mert egy időben nem tellett neki arra, hogy kerüljön valami arra a kenyérre.
Most se jobb a helyzet. A motoros srác biztos nem tudja, milyen jót tett azzal az intéssel. Kimutatta ismeretlenül is a megbecsülését egy "embernek látszó élőlény" iránt, akinek erre nagy szüksége van. Ha le tudnám írni szebben, leírnám, de nem tudom: KÖSZÖNÖM!!
(1998)
