Nem, nem valamiféle új politikai irányzatról lesz szó. Habár a dolgok eredete politikai, pontosabban gazdaságpolitikai, de ne szaladjunk előre.
Kezdjük az elején.
Apám motorozott, és ugyan nem csapatban, nem is volt colorja (ugye a colorosok csak colorosokat vesznek motorosszámba), de szerette a motorjait, és a nyeregben mindig elkapta az a bizonyos tűz. Hát rám is ragadt belőle, első ábrándozásaimat egy roncs 175-ös csepptankos CZ ihlette. Meg is kaptam érte első és egyetlen szakrajz elégtelenemet, mert a füzetbe ezt (is) belerajzoltam. Aztán meglett a rendszámos Simson, amivel levizsgáztam, majd egy évvel később átnyergeltem édesapám 250-es CZ-jére.
Több kisebb kaland után, számos más, jópár nagyobb géppel szerzett kisebb tapasztalat után mégiscsak maradt Ő. Hallgathattam is miatta rendesen: "Motornak látszó tárgy." "Miért nem veszel egy rendes gépet? Itt van az enyém, tuti állapotban, nem is kérek sokat érte." Vagy amikor kinézett egy TwinSport Jawa: "Na végre motorod is lesz! Igazán eljöhetnél megmutatni!" Vagy amikor egy Yamaha Virago: "Na végre megjött az eszed, és motort veszel!" Vagy amikor alkatrész kellett hozzá: "Menj ki a bolt elé, parasztgyerek! Nézd meg, mi van kiírva! Nem Jawa-bolt! Motorbolt!" vagy amikor elfelejtettem, hogy áramtalanítottam, és gyorsan meg akartam mutatni a hangját a diákjaimnak, persze nem indult: "Be kő b...ni a csollányosba!" Vagy: "Tanbá, aszittem, a motorját fogja megmutatni! Mi ez a sz@r?" Vagy mikor a kollégista csajt akartam vinni vele egy rövidet, mert nem mindegy, ki viszi először: "Mint kollégiumvezető, hivatalosan megtiltom neked, hogy vigyél bárkit a motorodon, pláne egy kollégista lányt!"
Viszont ezzel szemben volt néhány dolog, ismerősök, diákok, néhányan őszintén megdicsérték. Amikor felújítottam, sok minden le lett krómozva meg polírozva, a közismerten nem szentimentális apám leült az udvarban a diófa rönkre, hozzá képest sokáig nézte, majd megszólalt: "Szép ez a motor. Jól van, fiam." (Aki ismeri, tudja, hogy ez olyan volt tőle, mintha más órákig méltatta volna.) Vagy itt a blogokban: "Mi az, hogy kis Czetka? Szuper Czetka! Új motorja bárkinek lehet! De Czetkája?!? Ami működik is!?! Apppukááám! Azon aztán igazán látszik, hogy szeretik!"
És most tekintsünk körül. Sokan lefikázzák, mert nekik csak a Heri a motor, és csak Alsóőrsön van motorostalálkozó. A kiscsajok (és egyre inkább az idősebbek is, tisztelet a kivételnek) a gazdag, izmos és bunkó pasasokra hajtanak. Az egész világ csak a külsőségekre figyel. A csajok ész nélkül tetováltatják meg festik maguk (tisztelet a kivételnek, aki ésszel vagy sehogyse csinálja), zsírt szívatnak, szoláriumba járnak. A gazdag pasasok motort vesznek, aztán colorral a hátukon leereszkedő stílusban diktálják a feltételeket azoknak, akik 35 éve Rigával kezdték, aztán megáznak kétszer és eladják a nyolcmillás Herit (Óriási tisztelet a kivételnek!!) Gyárigazgatóként, orvosként vagy így-úgy szerzett vagyonnal gazadagként olyanokat tekintenek őseiknek, akik a tengerentúlon fegyver-és kábítószer-kereskedelemből, motorlopásból tartották fenn maguk. És magasról lesz..ják az özvegy Mariska mamit, aki nem adja el senkinek a 20 éve be se indított T5-öst, pedig a Pista bácsit már rég széjjelették odalent a kukacok, mert az öreg szerette azt a gépet!! Akkor ki is az igazi előd? Ki is az igazi motoros?
Tálcán, nagyon sok pénzért kínált illúziók az élet kizárólagos mutatói a kapitalizmusban. És aki ezeket észreveszi, és megpróbál IGAZI dolgokat, dolgokból élni, azt lehetetlenné teszik. Nem felső utasításra, hanem önszántukból, hitből. És a megcsömörlött embernek egy bizonyos tapasztalati szint (észrevételem szerint nem kor függvénye) felett már az illúzió is elég. Egy kis Czetka, amivel két keréken közlekedhet. A szép nők látványa, mert egy se fogja megérteni. A diákok közötti látszólagos népszerűség, pedig tudja, hogy az elmulasztott szigor miatt később rájönnek, hogy tanulni jobb lett volna. A szülei meglopásával kölcsönadott pénz, ami a barátságot próbálja pótolni, pedig tudja jól, hogy csak kihasználják, és sose látja viszont. Az írás, pedig tudja, hogy senki nem akarja érteni. A beszéd, pedig tudja, hogy fölösleges bármit is mondania. A jópofizás a tükörben, már amikor muszáj belenéznie. A makacs, minden egyházat tagadó Isten-hit, pedig Isten létének bizonyítékai is csak a hitén magán múlnak. A mások előtt úgy tevés, mintha vona remény, pedig már egy évtizede anélkül él.
Mit ér az élete? A kérdés költői. E társadalom számára semmit. Akinek érne valamit, az ugyanúgy a szánalmas kis illúziójába kapaszkodik görcsösen, és belefelejtkezve élve temetteti el magát az illuzionizmus társadalmi-gazdasági rendszerével. A kiútra senki nem akar rálépni, mert az nem tűnik olyan kényelmesnek, pedig ha belegondolnának, mit adtak oda/fel az illúzióért cserébe, a kiút lenne a könnyebb. De az illúzió uralkodik az emberi elme fölött. Kizárólagosan és mindörökre.
Kezdjük az elején.
Apám motorozott, és ugyan nem csapatban, nem is volt colorja (ugye a colorosok csak colorosokat vesznek motorosszámba), de szerette a motorjait, és a nyeregben mindig elkapta az a bizonyos tűz. Hát rám is ragadt belőle, első ábrándozásaimat egy roncs 175-ös csepptankos CZ ihlette. Meg is kaptam érte első és egyetlen szakrajz elégtelenemet, mert a füzetbe ezt (is) belerajzoltam. Aztán meglett a rendszámos Simson, amivel levizsgáztam, majd egy évvel később átnyergeltem édesapám 250-es CZ-jére.
Több kisebb kaland után, számos más, jópár nagyobb géppel szerzett kisebb tapasztalat után mégiscsak maradt Ő. Hallgathattam is miatta rendesen: "Motornak látszó tárgy." "Miért nem veszel egy rendes gépet? Itt van az enyém, tuti állapotban, nem is kérek sokat érte." Vagy amikor kinézett egy TwinSport Jawa: "Na végre motorod is lesz! Igazán eljöhetnél megmutatni!" Vagy amikor egy Yamaha Virago: "Na végre megjött az eszed, és motort veszel!" Vagy amikor alkatrész kellett hozzá: "Menj ki a bolt elé, parasztgyerek! Nézd meg, mi van kiírva! Nem Jawa-bolt! Motorbolt!" vagy amikor elfelejtettem, hogy áramtalanítottam, és gyorsan meg akartam mutatni a hangját a diákjaimnak, persze nem indult: "Be kő b...ni a csollányosba!" Vagy: "Tanbá, aszittem, a motorját fogja megmutatni! Mi ez a sz@r?" Vagy mikor a kollégista csajt akartam vinni vele egy rövidet, mert nem mindegy, ki viszi először: "Mint kollégiumvezető, hivatalosan megtiltom neked, hogy vigyél bárkit a motorodon, pláne egy kollégista lányt!"
Viszont ezzel szemben volt néhány dolog, ismerősök, diákok, néhányan őszintén megdicsérték. Amikor felújítottam, sok minden le lett krómozva meg polírozva, a közismerten nem szentimentális apám leült az udvarban a diófa rönkre, hozzá képest sokáig nézte, majd megszólalt: "Szép ez a motor. Jól van, fiam." (Aki ismeri, tudja, hogy ez olyan volt tőle, mintha más órákig méltatta volna.) Vagy itt a blogokban: "Mi az, hogy kis Czetka? Szuper Czetka! Új motorja bárkinek lehet! De Czetkája?!? Ami működik is!?! Apppukááám! Azon aztán igazán látszik, hogy szeretik!"
És most tekintsünk körül. Sokan lefikázzák, mert nekik csak a Heri a motor, és csak Alsóőrsön van motorostalálkozó. A kiscsajok (és egyre inkább az idősebbek is, tisztelet a kivételnek) a gazdag, izmos és bunkó pasasokra hajtanak. Az egész világ csak a külsőségekre figyel. A csajok ész nélkül tetováltatják meg festik maguk (tisztelet a kivételnek, aki ésszel vagy sehogyse csinálja), zsírt szívatnak, szoláriumba járnak. A gazdag pasasok motort vesznek, aztán colorral a hátukon leereszkedő stílusban diktálják a feltételeket azoknak, akik 35 éve Rigával kezdték, aztán megáznak kétszer és eladják a nyolcmillás Herit (Óriási tisztelet a kivételnek!!) Gyárigazgatóként, orvosként vagy így-úgy szerzett vagyonnal gazadagként olyanokat tekintenek őseiknek, akik a tengerentúlon fegyver-és kábítószer-kereskedelemből, motorlopásból tartották fenn maguk. És magasról lesz..ják az özvegy Mariska mamit, aki nem adja el senkinek a 20 éve be se indított T5-öst, pedig a Pista bácsit már rég széjjelették odalent a kukacok, mert az öreg szerette azt a gépet!! Akkor ki is az igazi előd? Ki is az igazi motoros?
Tálcán, nagyon sok pénzért kínált illúziók az élet kizárólagos mutatói a kapitalizmusban. És aki ezeket észreveszi, és megpróbál IGAZI dolgokat, dolgokból élni, azt lehetetlenné teszik. Nem felső utasításra, hanem önszántukból, hitből. És a megcsömörlött embernek egy bizonyos tapasztalati szint (észrevételem szerint nem kor függvénye) felett már az illúzió is elég. Egy kis Czetka, amivel két keréken közlekedhet. A szép nők látványa, mert egy se fogja megérteni. A diákok közötti látszólagos népszerűség, pedig tudja, hogy az elmulasztott szigor miatt később rájönnek, hogy tanulni jobb lett volna. A szülei meglopásával kölcsönadott pénz, ami a barátságot próbálja pótolni, pedig tudja jól, hogy csak kihasználják, és sose látja viszont. Az írás, pedig tudja, hogy senki nem akarja érteni. A beszéd, pedig tudja, hogy fölösleges bármit is mondania. A jópofizás a tükörben, már amikor muszáj belenéznie. A makacs, minden egyházat tagadó Isten-hit, pedig Isten létének bizonyítékai is csak a hitén magán múlnak. A mások előtt úgy tevés, mintha vona remény, pedig már egy évtizede anélkül él.
Mit ér az élete? A kérdés költői. E társadalom számára semmit. Akinek érne valamit, az ugyanúgy a szánalmas kis illúziójába kapaszkodik görcsösen, és belefelejtkezve élve temetteti el magát az illuzionizmus társadalmi-gazdasági rendszerével. A kiútra senki nem akar rálépni, mert az nem tűnik olyan kényelmesnek, pedig ha belegondolnának, mit adtak oda/fel az illúzióért cserébe, a kiút lenne a könnyebb. De az illúzió uralkodik az emberi elme fölött. Kizárólagosan és mindörökre.
