Az "öreg Lóóó nem vén ló" elvet szigorúan szem előtt tartva bizony le lett nyomva az Uborkahuszár. Az idei első komolyabb kanyar a kiskorú dinoszauruszé. Vasárnap késő délutánra összeállt a rendszer, és eljutottunk ismét arra a pontra, hogy akkor kéne vele menni egy-két karikát. Némi levegőcsavar tekergetés árán a kezdeti lelkes bakugrások lefinomodtak, és mire lement a nap, végre gurulhattam egy olyat vele, ami egy kétkerekűhöz is méltó.
Alkony, friss aszfalt, virágillat. A szemközti hegyoldalban pislákolnak a házak távoli fényei, a nap pirosan int még egy utolsót a hegy mögül.
Az agyamat és a lelkemet átmossa a motor hangja és a friss szél, megnyugszik a világ és csak az út létezik a dübörgő kétkerekű szívvel alattam... ....előre, még tovább...
Alkony, friss aszfalt, virágillat. A szemközti hegyoldalban pislákolnak a házak távoli fényei, a nap pirosan int még egy utolsót a hegy mögül.
Az agyamat és a lelkemet átmossa a motor hangja és a friss szél, megnyugszik a világ és csak az út létezik a dübörgő kétkerekű szívvel alattam... ....előre, még tovább...
