Hogyan lettem motorosok gyerekéből, motorosgyerek?

Kedves Rita! Előszöris üdv a Csapatban! Több dolognak is örülök. Először is: nekem úgy tűnik, tudsz írni és fogalmazni (a korosztályoddal foglalkozok tanárbácsiként, tudom, hogy ez nem is annyira magától értetődő dolog). A másik: örülök a lelkesedésednek, tartson ez ki úgy 50-60 évig! Sokan vannak, akik megáznak háromszor, megáll alattuk a vas kétszer, és lerúgják a sarokba, első adandó alkalommal autóra váltva. Remélem, nem szaporítod a számukat, és megmarad a lelkesedésed véglegesen. A motorozáshoz sok, a makacsság határát súroló kitartás kell.
Kitartás és türelem kell az idősebb korosztályhoz is. Majd meglátod, mennyien akarnak okosabbnak látszani majd Nálad, és ha leállítod őket, vérig lesznek sértve, merhogyezekamaifiatalok (ők se voltak jobbak ennyi idősen, én már csak tudom!) Ezért remélem, nem veszed tolakodásnak, ha bátorkodok ajánlani egy kis olvasnivalót, amit e-mailben szívesen elküldök, ha megadod nekem privát üzenetben a címed. Nem fogok visszaélni vele, pedagógus vagyok, nem pedofilvan nekem ugyanis egy ilyen kényszerbetegségem, hogy szeretném átadni a tapasztalataimat, persze anélkül, hogy okosabbnak akarnék látszani, vagy ki akarnék bárkit is oktatni. Ugyan a szüleid is motorosok, de a fene tudja, én azt tapasztaltam, hogy a Te korodban (ez nem hiba, csupán jellegzetesség) hajlamosabbak a fiatalok hallgatni egy "idegenre", mint a szülőkre, ismétlem, ez nem hiba, csak jellegzetesség. Amit küldenék, az pár összegyűjtött tapasztalat, motorkezeléssel, hibakereséssel kapcsolatban, és a saját motoros történetem. Hátha szórakoztat majd, hátha segít, hogy ne ess akkorát pofára, mint én (mondjuk anélkül nem megy, de legalább ne AKKORÁT).
Addigis nagyon-nagyon sok balesetmentes motoros kilométert utasként és sofőrként is, mindehhez jó egészséget és jókedvet!