A válasz pofon egyszerű egyeseknek,mások meg inkább nem vágynak ilyenre(ÉN SE!).Az egyesek megoldása:hát szülj egyet magadnak!
Egy baráti beszélgetésen jött fel szóba,hogy a nagylányom milyen dalokat ismer,ami bevallom a mi befolyásunk is.Az óvodában jókedvében Kárpátiát meg Aurórát énekelt.Erre az ismerős egyből rávágta,hogy ez milyen jó,hogy mi ezt beleneveljük a gyerekekbe,mert ezeket tudnia is kell.Erre én mondom,hogy nincs belenevelve,nem csak ilyen zenéket ismer,kívülről fújja az Icipici lencsilányt is,vagy a Vuk főcímdalát.Az ember csak erősködik,hogy ő bizony a fiával mást nem is hallgattat,mert ne is ismerje meg a többi nyálas sz..t.Hát én inkább itt befejeztem a beszélgetést,mert az ilyenektől a hajam eldobom.
Normális ember az,aki beszabályozza még a gondolatait is egy gyereknek?A világnézetről már nem is beszélve!
Saját tapasztalat:A lányomhoz akart jönni egy kislány játszani,nekem nem is lett volna bajom ezzel,de mondom kérdezd meg anyát is,hogy mikor jöhetnél.Erre másnap a kislány lógó orral közli,hogy anya nem engedi,mert sose ér rá ilyesmire.Ezt a gyerekek elpanaszolták az óvónőnek is,aki rákérdezett anyára,hogy miért nem.A nő előadta,hogy az ő lánya nem fog ilyen motoros bandák közé keveredni,meg mi lehet itt nálunk,biztos egész nap üvölt a metálzene,meg Apa folyamatosan részegen a motort bőgeti a haverjaival.
Az óvónővel szerencsére vagyunk olyan viszonyba(ismer gyerekkorom óta),hogy ezt elmondta.NO COMMENT!
A másik gyöngyszem:egyedül álló anya,pici fiának megtiltja,hogy szeressen egy bizonyos sportot,mivel ő egyáltalán nem tűri.Büszkén meséli ismerőseinek,hogy születése óta tiltva van neki,hogy ő akárcsak megpróbálja,mert az csúnya dolog.Nem állhat szóba a gyerek csak azzal,akit anya jóvá hagy.Csak azt hallgathatja,ami Anyának tetszik.Csak azt játszhatja,ami Anyának tetszik.Nem lehet önálló gondolata,akarta,csak ha Anyának tetszik.
Nem tudom ki hogy van vele,de én azért szültem gyereket(azonkívül,hogy mekkora jó dolog megcsinálni)hogy az apjukkal legyen(ek) valaki(k),aki(k),kettőnkből fakad(nak),meg azért mert szeretem annyira azt az embert,hogy feladom érte a lányságomat és anyává válok,ami persze nekem is jó.Amikor megszülettek,arra tudtam gondolni,hogy milyen nehéz is lesz(magamból kiindulva).Legfőképpen az a része,hogy önálló,felnőtt,talpraesett embereket neveljünk belőlük.Nem egy anyámasszonykatonáját,aki még 30 évesen is itt lakik,mert egyedül éhen halna vagy a kosz enné meg.Vagy hogy mindenben én döntsek helyette,mert az úgy sokkal könnyebb neki.Az életemnél is jobban szeretem őket,de tudatosan készítem őket az ÉLETRE!Amit én tudok,igyekszem átadni,de tudom,hogy ők nem én vagy a férjem.Ők különálló személyiségek,emberpalánták és jórészt rajtunk múlik,hogy milyenek lesznek.
Egy baráti beszélgetésen jött fel szóba,hogy a nagylányom milyen dalokat ismer,ami bevallom a mi befolyásunk is.Az óvodában jókedvében Kárpátiát meg Aurórát énekelt.Erre az ismerős egyből rávágta,hogy ez milyen jó,hogy mi ezt beleneveljük a gyerekekbe,mert ezeket tudnia is kell.Erre én mondom,hogy nincs belenevelve,nem csak ilyen zenéket ismer,kívülről fújja az Icipici lencsilányt is,vagy a Vuk főcímdalát.Az ember csak erősködik,hogy ő bizony a fiával mást nem is hallgattat,mert ne is ismerje meg a többi nyálas sz..t.Hát én inkább itt befejeztem a beszélgetést,mert az ilyenektől a hajam eldobom.
Normális ember az,aki beszabályozza még a gondolatait is egy gyereknek?A világnézetről már nem is beszélve!
Saját tapasztalat:A lányomhoz akart jönni egy kislány játszani,nekem nem is lett volna bajom ezzel,de mondom kérdezd meg anyát is,hogy mikor jöhetnél.Erre másnap a kislány lógó orral közli,hogy anya nem engedi,mert sose ér rá ilyesmire.Ezt a gyerekek elpanaszolták az óvónőnek is,aki rákérdezett anyára,hogy miért nem.A nő előadta,hogy az ő lánya nem fog ilyen motoros bandák közé keveredni,meg mi lehet itt nálunk,biztos egész nap üvölt a metálzene,meg Apa folyamatosan részegen a motort bőgeti a haverjaival.
Az óvónővel szerencsére vagyunk olyan viszonyba(ismer gyerekkorom óta),hogy ezt elmondta.NO COMMENT!A másik gyöngyszem:egyedül álló anya,pici fiának megtiltja,hogy szeressen egy bizonyos sportot,mivel ő egyáltalán nem tűri.Büszkén meséli ismerőseinek,hogy születése óta tiltva van neki,hogy ő akárcsak megpróbálja,mert az csúnya dolog.Nem állhat szóba a gyerek csak azzal,akit anya jóvá hagy.Csak azt hallgathatja,ami Anyának tetszik.Csak azt játszhatja,ami Anyának tetszik.Nem lehet önálló gondolata,akarta,csak ha Anyának tetszik.
Nem tudom ki hogy van vele,de én azért szültem gyereket(azonkívül,hogy mekkora jó dolog megcsinálni
)hogy az apjukkal legyen(ek) valaki(k),aki(k),kettőnkből fakad(nak),meg azért mert szeretem annyira azt az embert,hogy feladom érte a lányságomat és anyává válok,ami persze nekem is jó.Amikor megszülettek,arra tudtam gondolni,hogy milyen nehéz is lesz(magamból kiindulva).Legfőképpen az a része,hogy önálló,felnőtt,talpraesett embereket neveljünk belőlük.Nem egy anyámasszonykatonáját,aki még 30 évesen is itt lakik,mert egyedül éhen halna vagy a kosz enné meg.Vagy hogy mindenben én döntsek helyette,mert az úgy sokkal könnyebb neki.Az életemnél is jobban szeretem őket,de tudatosan készítem őket az ÉLETRE!Amit én tudok,igyekszem átadni,de tudom,hogy ők nem én vagy a férjem.Ők különálló személyiségek,emberpalánták és jórészt rajtunk múlik,hogy milyenek lesznek.
