Hogyan bánjunk a férfival?

Van olyan ismerősöm (férfi), aki valóban kezelhetetlen lesz, ha nem kap időben enni. Amúgy ugyanez megfigyelhető a gyerekeknél is. Mindig kell, hogy legyen nálam valami szénhidrát, mert amikor leesik a vércukruk, kezelhetetlenek lesznek.

Az éjszakára elengedni... hát, ezzel azért vitatkoznék.

Én nem vagyok se férfi, se gyerek, de éhes ember ideges. Annyira, hogy még az egyházi szertartáson is elhangzott, mert a jegyesoktatáson a párom beleírta, hogy konfliktushelyzet, ha nem kapok enni
Én amúgy úgy gondolom, hogy nem szabad pórázon tartani senkit, főleg nem a férfit. Az én uram is olyan, hogy imád tenni venni, menni, a lehető legváratlanabb időpontokban. Ilyenkor hagyni kell és kész. Ha neki éjjel 11-kor támad kedve futni a szakadó esőben, akkor hagy menjen. Persze én addig halálra aggódom, hogy mi van, ha valaki leüti, elrabolja, akármi, de ez már az én gondom. Ő meg jókat mosolyog, hogy egy lélek sincs az utcán, miért aggódom

Aham, te még külön futtatod is!

Megfogalmazhatnám bővebben is, de egy szó csak: korrektül. Azt hiszem, ebben minden benne van. Egy párkapcsolatban, munkatársi kapcsolatban, barátságban ez az egy szó az alap. Amúgy ebből a szempontból mindkét nem ugyanúgy működik (vagy kéne működjön): amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten. És minél szorosabban markolod, annál nagyobb része csúszik ki a kezedből.
A mi kezelési utasításunkhoz leginkább az tartozik hozzá, hogy mi nem tudunk, de leginkább nem szeretünk a női kommunikációból érteni: megjegyzések, utalgatások, finom célzások stb. Nekünk a képünkbe kell vágni 1:1 a dolgokat, nem kertelve, nem kerülgetve, őszintén, egyenesen. Persze nem mellőzve az éppen a személynek aktuálisan megjáró mértékű tiszteletet, de őszintén azért. Nem fogunk érte haragudni, sőt, hálásak leszünk érte. Nagyjából ennyi, ami általánosságban igaz. A többi szerintem személyiség-függő. Olyan tekintetben is, hogy Ti milyenek vagytok, meg abban a tekintetben is, hogy ki az, akinek mondjátok.
Remélem, segítettem!

Vidékkel egyetértek: amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten.
Saját tapasztalatból tudom, hogy senkit nem szabad fogni. Nekem ott volt a "köcsög", aki ugye a 4 fal közé zárva tartott, persze, hogy megbolondultam. Meg láttam itthon is anyáméknál, hogy anyám semerre, apám bárhova kérdés nélkül, megtalálatlanul.
Épp múlt hét pénteken végre sikerült kimozdulnom, barátnőm is ráért. Este lesétáltam a városba hozzá, nem vitettem magam le Szőrmókkal, aki amúgy szó nélkül mondta, hogy menjek csak. Na hétfőn az ANYÁM nekem szegezte a kérdést, hogy mi az, hogy én este 9-kor egyedül mászkálgattam, látott engem az utcán. Mondom hát mentem traccspartizni bakker. "ÉÉÉs Levente ehhez mit szólt??? Kislányom, ez nem így működik!". Mé' bakker, hogy működjön? Ha Ő nem akar velem jönni, attól függetlenül én meg nem maradok otthon bezárva. Az lenne a normális, hogy mindig ugrásra várva ott legyek a Zuram lábánál, vagy mi a franc?! Na de anyámat hagyjuk is, mindig is megvolt alázkodva apám előtt, mert így "nevelte" ki az öregem. Szerintem meg ez a nem normális.
A lényeg: hagyni a másikat, de azért szervezni közös programokat is persze. De mindenkinek van egy élete, amit tisztelni kell.

Igen, ez kulcsfontosságú, hogy a párkapcsolatokban egyenlőek a felek és az se baj, ha mindkét fél így gondolja.

...és hagyni, hogy összenyalogasson.

bocs, ezt nem tudtam kihagyni

Amúgy meg milyen ember az, aki éjszakánként szabadon engedi a kutyáját??

Aki menni akar hagyni kell! Ha jó és hűséges a kutya nem megy sehova akkor sem ha el van engedve!

@birge annak kell éjszaka elengednie, aki nappal láncon tartja.

Szerintem a kapcsolatban résztvevõ felek habitusàhoz kell igazítani a dolgokat...

birge: És mit teszel, ha nem hagyja, hogy megnyalogasd?Nem panaszképpen, de nálunk ez van

Én mindenkinek azt mondom: egy kapcsolat alapja a bizalom. Ha ez nincs meg (és ennek a csunyaződszeműszörnyeteg a legfőbb jele) akkor azt abba kell hagyni a... szóval a fenébe.

Vidék épp fordítva, a nyalogatás az ő dolga

Pfujjj...

Zéé, akkor a szopogatás kié?

??

Témánál vagyunk