Nem vagyok egy kifejezetten „blogírós” típus – azt hiszem, talán ez az első ilyen megmozdulásom – de olyan mérhetetlenül fel vagyok háborodva, hogy muszáj kiadni magamból dühömet. Úgy döntöttem tehát, klaviatúrát ragadok, és rátok zúdítom minden mérgemet.
Panelban lakom, környéken sehol egy kiadó garázs, fedett parkoló vagy bármilyen védett hely. Van a közelben egy nyitott, őrzött parkoló, ahol egy deka aszfaltot de még betonfoszlányokat se találtam. Na, mindegy, jobb híján ide álltam be esténként, letakarva, leláncolva várta szegény motorkám, hogy reggel kiszabadítsam. De hiába takartam le, reggelre mindig csupa szutyok volt (befújt a ponyva alá a szél) vagy ha esett az eső, akkor nyakig sárosak lettünk, mire kiértünk a parkolóból – mindezt persze jó pénzért kaptuk.
Aztán jöttek a novemberi fagyos-havas-hideg reggelek és akkor már nagyon megelégeltem a dolgot. Itt az idő! - keresni kell egy védett helyett!
Sokat nem gondolkodtam, úgy döntöttem, beállok a házunk lépcsőházába. Szezon alatt 2-3 motor is állt ott, de már rég a téli álmukat alukálták valahol máshol.
Szóval, nagy boldogan beálltam, meleg is, védett is, le is tudtam láncolni rendesen és még a szomszédok se szóltak egy szót se. Így teltek nagy boldogságban és melegben napjaink, mígnem szombaton reggel szaladok le, hogy kisuvickoljam motorkámat a vonulásra, és mit látok??!!
Csatolás megtekintése 13219
Hát ezt látom
Derült plafonból villanycsapás, beállt elém egy szezonális motoros, utoljára szeptemberben láttam őt. Egy kicsit rosszul esett a dolog, mert az ember tudta, hogy minden nap jövök-megyek a motorral. Emberemnek persze nem tudom se a nevét, sem azt hogy hol lakik, azt viszont igen, hogy egy kopasz, baromi agresszív kőkemény tag. Ezen jellemzőit figyelembe véve, inkább lemondtam a nagymosásról, vállalva a későbbi „koszos motorral nem illik felvonulásra menni” megjegyzéseket. Napközben többször is lementem, de csak nem változott semmit a helyzet. ¾ 4-kor elindultam, hogy akkor most kitolom a motorját, aztán megyek utamra. Gondolta Móricka - kormányzár bezárva, rátolva a falra, kerekek nem mozdulnak. Itt már idegesebb lettem a kelleténél, 
rohangáltam mint pók a falon, kérdezgettem mindenkit, ki tudja hol lakik emberem vagyis a barátnője, mert ő csak „gyakran ide látogató vendég” a házban. Senki nem tudott semmit, de volt olyan, aki megpróbálta fizikai erejét bevetni, de a motor erősebb volt nála 
Aztán jött egy FÉRFI,:liheg: aki gondolkodás nélkül nekiesett a motornak, én elől húztam, ő hátul emelte és tolta Nagy nehezen arrébb cibáltuk piroskát, aztán kitoltam az enyémet és vissza piroskát az eredeti helyére. Néhány helyen lejött a fal, de gyorsan eltüntettem az árulkodó nyomokat.
Végre szabad voltam!!! és fél hat :bömböl:
Most mit csináljak? A felvonulásba még be tudnék csatlakozni (Szentendrei útnál lakom) de minek? mindjárt vége és úgyse találnék meg senkit. Így hát, elmentem bevásárolni és gurultam egy kört a városban – egyedül
Piroskára azért tettem egy cetlit, hogy bocsi, de…, és válaszcetli jött reggel, hogy hol találom őt legközelebb. De beállni azóta sem tudok, mert nem férek be tőle. Már 2 napja a kapu előtt állok, kitéve motorkámat mindenféle zaklatásnak. Mindezt azért, mert piroska gazdája az erősebb és nem félne használni az erejét velem szemben sem, ha véletlenül akadályoznám őt a szabad mozgásban :törés:.
Hát, így nem jutottam el én a Citadellára
Panelban lakom, környéken sehol egy kiadó garázs, fedett parkoló vagy bármilyen védett hely. Van a közelben egy nyitott, őrzött parkoló, ahol egy deka aszfaltot de még betonfoszlányokat se találtam. Na, mindegy, jobb híján ide álltam be esténként, letakarva, leláncolva várta szegény motorkám, hogy reggel kiszabadítsam. De hiába takartam le, reggelre mindig csupa szutyok volt (befújt a ponyva alá a szél) vagy ha esett az eső, akkor nyakig sárosak lettünk, mire kiértünk a parkolóból – mindezt persze jó pénzért kaptuk.
Aztán jöttek a novemberi fagyos-havas-hideg reggelek és akkor már nagyon megelégeltem a dolgot. Itt az idő! - keresni kell egy védett helyett!
Sokat nem gondolkodtam, úgy döntöttem, beállok a házunk lépcsőházába. Szezon alatt 2-3 motor is állt ott, de már rég a téli álmukat alukálták valahol máshol.
Szóval, nagy boldogan beálltam, meleg is, védett is, le is tudtam láncolni rendesen és még a szomszédok se szóltak egy szót se. Így teltek nagy boldogságban és melegben napjaink, mígnem szombaton reggel szaladok le, hogy kisuvickoljam motorkámat a vonulásra, és mit látok??!!
Csatolás megtekintése 13219
Hát ezt látom
Derült plafonból villanycsapás, beállt elém egy szezonális motoros, utoljára szeptemberben láttam őt. Egy kicsit rosszul esett a dolog, mert az ember tudta, hogy minden nap jövök-megyek a motorral. Emberemnek persze nem tudom se a nevét, sem azt hogy hol lakik, azt viszont igen, hogy egy kopasz, baromi agresszív kőkemény tag. Ezen jellemzőit figyelembe véve, inkább lemondtam a nagymosásról, vállalva a későbbi „koszos motorral nem illik felvonulásra menni” megjegyzéseket. Napközben többször is lementem, de csak nem változott semmit a helyzet. ¾ 4-kor elindultam, hogy akkor most kitolom a motorját, aztán megyek utamra. Gondolta Móricka - kormányzár bezárva, rátolva a falra, kerekek nem mozdulnak. Itt már idegesebb lettem a kelleténél, rohangáltam mint pók a falon, kérdezgettem mindenkit, ki tudja hol lakik emberem vagyis a barátnője, mert ő csak „gyakran ide látogató vendég” a házban. Senki nem tudott semmit, de volt olyan, aki megpróbálta fizikai erejét bevetni, de a motor erősebb volt nála Aztán jött egy FÉRFI,:liheg: aki gondolkodás nélkül nekiesett a motornak, én elől húztam, ő hátul emelte és tolta
Nagy nehezen arrébb cibáltuk piroskát, aztán kitoltam az enyémet és vissza piroskát az eredeti helyére. Néhány helyen lejött a fal, de gyorsan eltüntettem az árulkodó nyomokat. Végre szabad voltam!!! és fél hat :bömböl:
Most mit csináljak? A felvonulásba még be tudnék csatlakozni (Szentendrei útnál lakom) de minek? mindjárt vége és úgyse találnék meg senkit. Így hát, elmentem bevásárolni és gurultam egy kört a városban – egyedül
Piroskára azért tettem egy cetlit, hogy bocsi, de…, és válaszcetli jött reggel, hogy hol találom őt legközelebb. De beállni azóta sem tudok, mert nem férek be tőle. Már 2 napja a kapu előtt állok, kitéve motorkámat mindenféle zaklatásnak. Mindezt azért, mert piroska gazdája az erősebb és nem félne használni az erejét velem szemben sem, ha véletlenül akadályoznám őt a szabad mozgásban :törés:.
Hát, így nem jutottam el én a Citadellára
