Hiszel benne, hogy meglesz az álommotorod?
Igen, hiszel. Megteszel érte mindent, hogy meglegyen? Igen megteszel.
Bújod a hirdetéseket, akár a 30 éves motorhoz is találsz alkatrészt, ha a régimódi vasra vágysz, vagy legyártatod/legyártod ami kell, a szalonfriss, még alkatrész- utánpótlással még nem rendelkező modern csodához is, ha járni akarsz vele. Feltelefonálod az atyaúristent is, éjszakákon át bújod a netet, és szép lassan összeáll: a teremtő gondolat megvalósul. A két kerék életre kel, és a beletett energia társaddá válik.
Nincs lehetetlen.
Mert teszel érte.
Mert szerinted létezik a csodád, ott van, elérhető, és akarod.
Hiszel benne, lépésről lépésre, apró csavaronként összerakod, fillérről fillérre, apránként. Összeszorítod a fogad, áldozatot hozol ha kell, nem adod fel akkor sem, amikor falkában üvöltik melletted, hogy ÚGYSEM SIKERÜL, sokadszorra.
Nem adod fel. Hiszel benne, ez ad erőt.
A hited átrepít minden szakadékon.
Aztán pedig csodálkoznak a hitetlenek.
Mert te nem hitted el, hogy valamit nem lehet.
Te azt hitted, hogy lehet. Másik utat választottál.
A te lelkedben ott a teremtő erő.
Bárcsak a kapcsolatainkról is így gondolkodnánk/gondoskodnánk. Hinnénk benne, hogy működik, és mindent megteszünk érte, hogy működjön. Apró lépésenként, szikránként építve fel a ragaszkodás finom de acélsodronynál is erősebb kötelékét. Aztán pedig ugyanúgy ápolva gondoskodnánk folyamatosan egymásról, mint a tündérlelkű csodalényeinkről, a motorjainkról... Hogy az acélsodrony ne rozsdásodjon. Mert a motorok is tönkremennek, ha nem foglalkozunk velük, csak hajtjuk őket, vagy csak porosodnak egy garázsban letakarva, elfeledve...
Igen, hiszel. Megteszel érte mindent, hogy meglegyen? Igen megteszel.
Bújod a hirdetéseket, akár a 30 éves motorhoz is találsz alkatrészt, ha a régimódi vasra vágysz, vagy legyártatod/legyártod ami kell, a szalonfriss, még alkatrész- utánpótlással még nem rendelkező modern csodához is, ha járni akarsz vele. Feltelefonálod az atyaúristent is, éjszakákon át bújod a netet, és szép lassan összeáll: a teremtő gondolat megvalósul. A két kerék életre kel, és a beletett energia társaddá válik.
Nincs lehetetlen.
Mert teszel érte.
Mert szerinted létezik a csodád, ott van, elérhető, és akarod.
Hiszel benne, lépésről lépésre, apró csavaronként összerakod, fillérről fillérre, apránként. Összeszorítod a fogad, áldozatot hozol ha kell, nem adod fel akkor sem, amikor falkában üvöltik melletted, hogy ÚGYSEM SIKERÜL, sokadszorra.
Nem adod fel. Hiszel benne, ez ad erőt.
A hited átrepít minden szakadékon.
Aztán pedig csodálkoznak a hitetlenek.
Mert te nem hitted el, hogy valamit nem lehet.
Te azt hitted, hogy lehet. Másik utat választottál.
A te lelkedben ott a teremtő erő.
Bárcsak a kapcsolatainkról is így gondolkodnánk/gondoskodnánk. Hinnénk benne, hogy működik, és mindent megteszünk érte, hogy működjön. Apró lépésenként, szikránként építve fel a ragaszkodás finom de acélsodronynál is erősebb kötelékét. Aztán pedig ugyanúgy ápolva gondoskodnánk folyamatosan egymásról, mint a tündérlelkű csodalényeinkről, a motorjainkról... Hogy az acélsodrony ne rozsdásodjon. Mert a motorok is tönkremennek, ha nem foglalkozunk velük, csak hajtjuk őket, vagy csak porosodnak egy garázsban letakarva, elfeledve...
