Alkony, nyüzsgő város, színes fények, dudaszó harsan, aztán kikanyarodok a forgalomból, megállok a pályaudvar mögött. Mögöttem 300 km, előttem még néhány, hogy hazaérjek. Mélykék az ég, a város fényei ilyenkor a legszebbek, a naplemente után, amikor még nem bújtak elő a csillagok. A forgalom zaja túlhallatszik az építkezésen, úgy dobol mint egy szívverés lüktetése. A motor blokkja forró levegőt piheg...
Aztán egyszer csak elnyom mindent egy édes latin dallam, döbbenten hallgatom a melódiát. A tánciskolában próbálnak. Az emberek körülöttem lelassítják lépteiket, egy pillanatra megáll az idő, a zene varázsport hint a levegőbe. Ülök a motoron és a bukóra támaszkodom, a dallam pedig titkos vágyakról és utakról mesél... aztán a zene elhalkul, a varázslat pedig elmúlik...
Hazaindulok.
Aztán egyszer csak elnyom mindent egy édes latin dallam, döbbenten hallgatom a melódiát. A tánciskolában próbálnak. Az emberek körülöttem lelassítják lépteiket, egy pillanatra megáll az idő, a zene varázsport hint a levegőbe. Ülök a motoron és a bukóra támaszkodom, a dallam pedig titkos vágyakról és utakról mesél... aztán a zene elhalkul, a varázslat pedig elmúlik...
Hazaindulok.
