Mennek a hírek, jönnek a felsorolások, motoros-teherautó, motoros-személyautó karambol, szörnyet halt az úton, a kórházban... Idén a baleseti statisztikák szerint augusztus közepére motorral sikerült meghalnia annyi embernek, mint múlt év egészében. Sokan vétlenül, szar szituban:a teherautó sávot váltott a lámpánál... meggondolta magát, egy motoros utas életébe került.
Aztán végre egy vidám hír, kőpapírollóznak a motoros rendőrök. Vidámak, emberiek, így rádióznak, mindenhová párosan, egymás mellett mennek, mert így tudnak jól kommunikálni, de most felelősségre vonják őket. Ezért, mert egymás mellett mennek, nem a kőpapírollóért. RAJTUK statuálnak példát, azokon, akiket még a jónép is szinte kivétel nélkül kedvel, mert tudja, hogy ok nélkül a motoros rendőr sose köt bele. Mintha a tűzoltót megbüntetnéd mert létrára mászott. Mondjuk felelősségre vonnám azt is, aki vezetés közben felvette őket, meg a HVG bajkeverő újságíróját is, de az a fene nagy igazságszolgáltatás, az ki tudja meddig ér... Az biztos, hogy az újságírói állatfaj megint süllyedt egy szintet, és lefele, mert a pöcegödör ki tudja milyen mély, a kattintásszámot meg generálni kell az uborka szezonban...
Néhány hete volt egy szarabb szériám, a zebránál várva a gyalogot úgy telibeverték alattam az autót, hogy három autót tolt egymásba a mögöttem érkező, ropira zúzva azt is, amiben ültem. Vétlenül kiszálltam egy roncsból, hálát adtam az égnek a kétheti hátfájásért, nyakhúzódásért.
Aztán azon a héten, háromra nőtt a környezetemben lezúzódó járgányok száma, köztük egy teherautó, mert a nép nem tiszteli a méretet se már, mind hasonló szituban. Mindig valaki vagy telefont nyomkodott, vagy beszélgetett, de a lényeg az, hogy mocskosul nem figyelt oda arra amit csinált épp, a vezetésre. Végül félve ültem az utolsó épkézláb járgányra: a motorra. Azon a héten már úgy közlekedtem mint az űzött vad: minden mozgó jármű potenciális ellenség, mert ki tudja milyen zombi ül a kormánynál...
Tudtam, hogy vissza kell üljek a motorra. Ha nem teszem, oda a magabiztosságom egy életre, minden járműre, nem csak a motorra. Eszembe jutott az öreg motorosok mondása:
"Úgy motorozz, mintha láthatatlan lennél, és próbáld kitalálni mire készülnek!"
Hogy mire készülnek.... hát a franc tudja mire készülnek... de az biztos, hogy van pár hely, az úton, ahol ha nem látszol, nem is számítanak rád, és jó eséllyel hajtanak keresztül rajtad. Hát jó, nézzük is a potenciális zombikat első körben autóval, a teljesség igénye nélkül:
- A sávban libegős: szinte napról-napra több az autós, aki menet közben is nyomkodja a telefonját. Az autó meg billeg alatta jobbra-balra, csak azt látod, hogy nem figyel, a feje lefele van a tükörben, nem is előre néz. Kiszámíthatatlan a mozgása, elfelejt indexelni, mert még elküld egy emojit, aztán rájön, hogy eltextelte az időt, és elmarad az index, a tükörbe vetett olcsó pillantás is, csak elkanyarodik rögtön azután, hogy felkapta a fejét. Ha ott a buszsáv, kihajt a busz elé jobb esetben, ha rosszabb, akkor eléd. Ezt a legnehezebb kiszámítani, hogy mire készül.
- Nyomakvós: húzza a kormányt az egyik sáv felé, de még nem indexel. Ha látod a szemét a tükörben, akkor keresi a lehetőséget a sávváltásra, de annyi esze nincs, hogy előbb kirakja az indexet, hogy a többi is keresse neki a lehetőséget és beengedjék. Ezt még könnyű kalkulálni, mert tolakvással jelzi szándékát, aztán egyszer csak eszébe jut indexelni. Mondjuk az én oktatóm rászoktatott arra, hogy előbb indexeljek és aztán fékezzek, húzzam a kormányt meg egyebek, de ezeknek csak eldőlt a féldisznó az ólban vizsgára menet...
- Fehérfurgon: siet, törtet, még oda befér, eszébe jut, hogy még ennél a boltnál hirtelen meg kéne állni és felvenni 3 köbméternyi göngyöleget... de ez még mindig jobb, mert legalább használja az indexet és határozottan halad a járgánnyal, nem szitál.
- Kisretek: (pirosszuzuki, puncimorris, nagyitatterszuzuki): a sofőr vagy nettó értelmi hiányosságokkal, vagy öregség miatt már nem funkcionáló reflexekkel és minimális agyi adatfeldolgozási képességekkel ül a volánnál. Egy kétsávos körforgalom totális memóriatulcsordulást és szellemi blokkot okoz, ami természetesen funkcionális lassulást jelent, mira a környezete "miazanyádatbaszakszolazútközepén" felkiáltásokkal, esetleg hangos dudaszóval jutalmaz. De ez csak további zavart okoz a jelfeldolgozó rendszerben, még tovább lassítva a feladatmegoldás sebességét, és tágítva környezete tűrőképességének határait... Motorral nagy ívben kerülendő, mert ha bekapcsol az agyában a kapkodós vészprogram, kő kövön nem marad közvetlen mellette. Csak tekeri a kormányt és nyomja a gázt, de se index, se tükör, csak menekül ész nélkül a szituációból.
- Kamion: kedvenc hobbijuk az előzés, 0,5 esetleg 1 km/h sebességkülönbséggel. Ez különösen kellemes, amikor fél km-es szerelvényekben utaznak, és tükör-index nélkül kezdik meg az előzést előtted valamelyik aztán rögtön mögötted is egy másik, és te közéjük szorulsz a kétsávos pályán, úgy, hogy három oldalról körbevesznek. Nos, ilyenkor átgondolja az ember az életét rásimulva a szalagkorlátra kilencvennel, bőszen integetve a mellette haladó kamionosnak a fülke magasságából, hogy ugye legalább te látod azért hogy itt vagyok...
- Nagyautós: (bömbi, merga, ódi, amik még a szociban menőnek számítottak) Rendszerint ő figyel a legjobban útközben, mert félti a szarját, mint az egója kiterjesztését, viszont bárhol kiesik alóla az autó. Villamossínen, buszmegállóban, záróvonal mellett, akárhol, ahol épp dolga akad, úgy hagyja el az autóját, mint eb a szaharát.. Menet közben jól kalkulálható a mozgása, mert figyeli, hogy figyelik-e a járgányában, elég menő-e...
- Zaklatottanyu: Ha sikerült menőbb fickót apává tennie, akkor kapott egy tanknyi terepjárót és hátul abban üvöltenek a porontyok, elvonva anyu figyelmét a vezetésről. Ha nem, akkor középkategóriás autóban küzd az elemekkel és a gyerekeivel. Az autó járása alapvetően egész kiszámítható, indexet is igyekszik használni, de amikor beszitál a járgány, akkor nyílik bent a pofonláda...
-Helyikismacsó: valami sportosabb, agyonmatricázott, funkció nélküli idomokal teliaggatott kis kiherélt kipuffogójú görccsel próbálja előadni Alain Delon és Alonso keverékét. A miniszoknyás potens nőstényeket észreveszi az úton, de a szemből érkező kamiont csak a dudaszónál, annyira fókuszál a testhajlatokra...
Ha nem seggre símuló bőrruhában nyelezed a vasat, csak akkor vesz észre, ha lámpánál mellé állsz. Versenyeznie kell, de majd mondod neki a következő lámpánál amikor gratulál, hogy jah, nem is vettem észre, hogy versenyeztünk...
Akkor lássuk is a motoros kollégákat. Ugye nem illik donorozni motorosoknak egymás között se, de én mégis előre venném a donor típust. Nem szép beszélni róla, tudom, de akkor is létezik a fajtája:
-Donorjelölt: lemegyek már tejért a busával a balcsira papucspólóban, közben nézünk egy végsebesség tesztet, jah és fél éves a jogsim, tehát mindent tudok az úton - vagy mégse. Buzimindenkiakikijönelé és nincs olyan aki nem jönne ki elé, mert senki se számít 250-el belvárosban száguldó rizsrakétára... valójában a motorosok is utálják, mert őket is veszélyezteti. Kiszámíthatatlan a reakciója, mert valójában ő se tudja hogy fogja megoldani az adott szituációt, abban bízik, hogy majd valahogy megoldja a lendület...
- Páva, vagy káférészer: rendszerint csak brünnyögteti valahol a forgalmasabb helyeken a vasat, esetleg kiül rá beszélgetni a hasonszőrű haverjaival, hogy jól lássák őket, de ha 20 km-nél többet kell mennie a motorjával, meghal a fáradtságtól. Egyszer egy ilyen figurával elmentem motorozni, mert azt mondta kéne csavarogni egy kicsit. 15 km után megkérdezte egy kereszteződésben, hogy odaértünk-e már egy kávézóhoz, mert ő most megállna pihenni... Nagyon ostobán néztem rá, és mondtam neki, hogy még nem melegedett meg a gumi se, mit akar kipihenni...
Jól kalkulálható a mozgása a motoron, ő is figyeli, hogy figyelik-e.
- Túramotoros: felmálházva, feldobozolva, szigorúan szabálykövet az úton. Nem néz se jobbra, se balra, a lámpánál nem barátkozik, de biccent vagy int a szembe jövő motorosnak, és kb 300-500 km-ként megáll pisilni (ha tehetné megkatéterezné magát és úgy motorozna hajnaltól éjszakáig egy huzamban, de a kaksi miatt akkor is le kell szállni, úgy meg már mindegy is...). Jól navigál, jól kalkulálható szabálykövető mozgása van az úton, megy mint a gép.
- Nyikhaj: apuanyutól ajándékba kapott fullos szalonverdán vereti magát, jó esetben némi jóérzés szorul belé és kibírja a jogosítványa első illetve második évéig, hogy ne zúzza le magát világmegváltó magabiztosságában. Ezzel hozza is a statisztikát. Igyekszik szabálykövetni, de amikor már túlságosan magabiztos, akkor kenődik fel az aszfaltra, majd elkezdi tisztelni a lóerőket. Jobb esetben lehet még belőle öreg motoros.
- Sarazós: a körforgalmon át egyenesen érkezik a kútra, a közben lévő csipkebokor csak annyira zavarja, hogy tankolás közben kihúzza a maradék gallyakat a lánckerék és a lánc közül... Mindig egyenesen közlekedik, mindenen át. Csak akkor ütik el, amikor kivételesen a zöldön megy át.
- Robis: a donor után következő második leginkább ön- és közveszélyes típus, a jobbról előzés bajnoka, akit vagy elcsapnak, vagy aki miatt csapnak el valakit... Futárként nagyobb túlélési esélyei vannak, de hasonlóan lelkesen füzi át magát minden dugón.
- Kaszáskapás: a babettától az ETZ-ig bármi, a kis járgányra felpókozva a kapa, vagy a horgász szerkó, világát nem tudja, mert vagy a szőlőből (a múlt évi bor jelentős megcsapolása után) jön-megy, vagy a sörivó halak mellől szabadult épp... A legcsinosabb, amikor a kaszát viszi élével befelé az útra... De láttam már láncfűrészest is.
- Coloros: A motorja szent állat, a ruhája egyenruha. Bár a szabadság bajnokaként lobogtatja hosszú haját a szélben menet közben, a motoros klubokban hierarchiájában szigorúbb rend van, mint a rendvédelmi szerveknél, közösen szeretnek és közösen utálnak is bárkit vagy bármit. Valójában roppant szabálykövető az úton ennek megfelelően, bár amikor leszáll a motorról, ő a megtestesült macsó lázadás külsősége: borosta, tetoválások, hörgős, csattogós, krómos motor.
Aztán végre egy vidám hír, kőpapírollóznak a motoros rendőrök. Vidámak, emberiek, így rádióznak, mindenhová párosan, egymás mellett mennek, mert így tudnak jól kommunikálni, de most felelősségre vonják őket. Ezért, mert egymás mellett mennek, nem a kőpapírollóért. RAJTUK statuálnak példát, azokon, akiket még a jónép is szinte kivétel nélkül kedvel, mert tudja, hogy ok nélkül a motoros rendőr sose köt bele. Mintha a tűzoltót megbüntetnéd mert létrára mászott. Mondjuk felelősségre vonnám azt is, aki vezetés közben felvette őket, meg a HVG bajkeverő újságíróját is, de az a fene nagy igazságszolgáltatás, az ki tudja meddig ér... Az biztos, hogy az újságírói állatfaj megint süllyedt egy szintet, és lefele, mert a pöcegödör ki tudja milyen mély, a kattintásszámot meg generálni kell az uborka szezonban...
Néhány hete volt egy szarabb szériám, a zebránál várva a gyalogot úgy telibeverték alattam az autót, hogy három autót tolt egymásba a mögöttem érkező, ropira zúzva azt is, amiben ültem. Vétlenül kiszálltam egy roncsból, hálát adtam az égnek a kétheti hátfájásért, nyakhúzódásért.
Aztán azon a héten, háromra nőtt a környezetemben lezúzódó járgányok száma, köztük egy teherautó, mert a nép nem tiszteli a méretet se már, mind hasonló szituban. Mindig valaki vagy telefont nyomkodott, vagy beszélgetett, de a lényeg az, hogy mocskosul nem figyelt oda arra amit csinált épp, a vezetésre. Végül félve ültem az utolsó épkézláb járgányra: a motorra. Azon a héten már úgy közlekedtem mint az űzött vad: minden mozgó jármű potenciális ellenség, mert ki tudja milyen zombi ül a kormánynál...
Tudtam, hogy vissza kell üljek a motorra. Ha nem teszem, oda a magabiztosságom egy életre, minden járműre, nem csak a motorra. Eszembe jutott az öreg motorosok mondása:
"Úgy motorozz, mintha láthatatlan lennél, és próbáld kitalálni mire készülnek!"
Hogy mire készülnek.... hát a franc tudja mire készülnek... de az biztos, hogy van pár hely, az úton, ahol ha nem látszol, nem is számítanak rád, és jó eséllyel hajtanak keresztül rajtad. Hát jó, nézzük is a potenciális zombikat első körben autóval, a teljesség igénye nélkül:
- A sávban libegős: szinte napról-napra több az autós, aki menet közben is nyomkodja a telefonját. Az autó meg billeg alatta jobbra-balra, csak azt látod, hogy nem figyel, a feje lefele van a tükörben, nem is előre néz. Kiszámíthatatlan a mozgása, elfelejt indexelni, mert még elküld egy emojit, aztán rájön, hogy eltextelte az időt, és elmarad az index, a tükörbe vetett olcsó pillantás is, csak elkanyarodik rögtön azután, hogy felkapta a fejét. Ha ott a buszsáv, kihajt a busz elé jobb esetben, ha rosszabb, akkor eléd. Ezt a legnehezebb kiszámítani, hogy mire készül.
- Nyomakvós: húzza a kormányt az egyik sáv felé, de még nem indexel. Ha látod a szemét a tükörben, akkor keresi a lehetőséget a sávváltásra, de annyi esze nincs, hogy előbb kirakja az indexet, hogy a többi is keresse neki a lehetőséget és beengedjék. Ezt még könnyű kalkulálni, mert tolakvással jelzi szándékát, aztán egyszer csak eszébe jut indexelni. Mondjuk az én oktatóm rászoktatott arra, hogy előbb indexeljek és aztán fékezzek, húzzam a kormányt meg egyebek, de ezeknek csak eldőlt a féldisznó az ólban vizsgára menet...
- Fehérfurgon: siet, törtet, még oda befér, eszébe jut, hogy még ennél a boltnál hirtelen meg kéne állni és felvenni 3 köbméternyi göngyöleget... de ez még mindig jobb, mert legalább használja az indexet és határozottan halad a járgánnyal, nem szitál.
- Kisretek: (pirosszuzuki, puncimorris, nagyitatterszuzuki): a sofőr vagy nettó értelmi hiányosságokkal, vagy öregség miatt már nem funkcionáló reflexekkel és minimális agyi adatfeldolgozási képességekkel ül a volánnál. Egy kétsávos körforgalom totális memóriatulcsordulást és szellemi blokkot okoz, ami természetesen funkcionális lassulást jelent, mira a környezete "miazanyádatbaszakszolazútközepén" felkiáltásokkal, esetleg hangos dudaszóval jutalmaz. De ez csak további zavart okoz a jelfeldolgozó rendszerben, még tovább lassítva a feladatmegoldás sebességét, és tágítva környezete tűrőképességének határait... Motorral nagy ívben kerülendő, mert ha bekapcsol az agyában a kapkodós vészprogram, kő kövön nem marad közvetlen mellette. Csak tekeri a kormányt és nyomja a gázt, de se index, se tükör, csak menekül ész nélkül a szituációból.
- Kamion: kedvenc hobbijuk az előzés, 0,5 esetleg 1 km/h sebességkülönbséggel. Ez különösen kellemes, amikor fél km-es szerelvényekben utaznak, és tükör-index nélkül kezdik meg az előzést előtted valamelyik aztán rögtön mögötted is egy másik, és te közéjük szorulsz a kétsávos pályán, úgy, hogy három oldalról körbevesznek. Nos, ilyenkor átgondolja az ember az életét rásimulva a szalagkorlátra kilencvennel, bőszen integetve a mellette haladó kamionosnak a fülke magasságából, hogy ugye legalább te látod azért hogy itt vagyok...
- Nagyautós: (bömbi, merga, ódi, amik még a szociban menőnek számítottak) Rendszerint ő figyel a legjobban útközben, mert félti a szarját, mint az egója kiterjesztését, viszont bárhol kiesik alóla az autó. Villamossínen, buszmegállóban, záróvonal mellett, akárhol, ahol épp dolga akad, úgy hagyja el az autóját, mint eb a szaharát.. Menet közben jól kalkulálható a mozgása, mert figyeli, hogy figyelik-e a járgányában, elég menő-e...
- Zaklatottanyu: Ha sikerült menőbb fickót apává tennie, akkor kapott egy tanknyi terepjárót és hátul abban üvöltenek a porontyok, elvonva anyu figyelmét a vezetésről. Ha nem, akkor középkategóriás autóban küzd az elemekkel és a gyerekeivel. Az autó járása alapvetően egész kiszámítható, indexet is igyekszik használni, de amikor beszitál a járgány, akkor nyílik bent a pofonláda...
-Helyikismacsó: valami sportosabb, agyonmatricázott, funkció nélküli idomokal teliaggatott kis kiherélt kipuffogójú görccsel próbálja előadni Alain Delon és Alonso keverékét. A miniszoknyás potens nőstényeket észreveszi az úton, de a szemből érkező kamiont csak a dudaszónál, annyira fókuszál a testhajlatokra...
Ha nem seggre símuló bőrruhában nyelezed a vasat, csak akkor vesz észre, ha lámpánál mellé állsz. Versenyeznie kell, de majd mondod neki a következő lámpánál amikor gratulál, hogy jah, nem is vettem észre, hogy versenyeztünk...
Akkor lássuk is a motoros kollégákat. Ugye nem illik donorozni motorosoknak egymás között se, de én mégis előre venném a donor típust. Nem szép beszélni róla, tudom, de akkor is létezik a fajtája:
-Donorjelölt: lemegyek már tejért a busával a balcsira papucspólóban, közben nézünk egy végsebesség tesztet, jah és fél éves a jogsim, tehát mindent tudok az úton - vagy mégse. Buzimindenkiakikijönelé és nincs olyan aki nem jönne ki elé, mert senki se számít 250-el belvárosban száguldó rizsrakétára... valójában a motorosok is utálják, mert őket is veszélyezteti. Kiszámíthatatlan a reakciója, mert valójában ő se tudja hogy fogja megoldani az adott szituációt, abban bízik, hogy majd valahogy megoldja a lendület...
- Páva, vagy káférészer: rendszerint csak brünnyögteti valahol a forgalmasabb helyeken a vasat, esetleg kiül rá beszélgetni a hasonszőrű haverjaival, hogy jól lássák őket, de ha 20 km-nél többet kell mennie a motorjával, meghal a fáradtságtól. Egyszer egy ilyen figurával elmentem motorozni, mert azt mondta kéne csavarogni egy kicsit. 15 km után megkérdezte egy kereszteződésben, hogy odaértünk-e már egy kávézóhoz, mert ő most megállna pihenni... Nagyon ostobán néztem rá, és mondtam neki, hogy még nem melegedett meg a gumi se, mit akar kipihenni...
Jól kalkulálható a mozgása a motoron, ő is figyeli, hogy figyelik-e.- Túramotoros: felmálházva, feldobozolva, szigorúan szabálykövet az úton. Nem néz se jobbra, se balra, a lámpánál nem barátkozik, de biccent vagy int a szembe jövő motorosnak, és kb 300-500 km-ként megáll pisilni (ha tehetné megkatéterezné magát és úgy motorozna hajnaltól éjszakáig egy huzamban, de a kaksi miatt akkor is le kell szállni, úgy meg már mindegy is...). Jól navigál, jól kalkulálható szabálykövető mozgása van az úton, megy mint a gép.
- Nyikhaj: apuanyutól ajándékba kapott fullos szalonverdán vereti magát, jó esetben némi jóérzés szorul belé és kibírja a jogosítványa első illetve második évéig, hogy ne zúzza le magát világmegváltó magabiztosságában. Ezzel hozza is a statisztikát. Igyekszik szabálykövetni, de amikor már túlságosan magabiztos, akkor kenődik fel az aszfaltra, majd elkezdi tisztelni a lóerőket. Jobb esetben lehet még belőle öreg motoros.
- Sarazós: a körforgalmon át egyenesen érkezik a kútra, a közben lévő csipkebokor csak annyira zavarja, hogy tankolás közben kihúzza a maradék gallyakat a lánckerék és a lánc közül... Mindig egyenesen közlekedik, mindenen át. Csak akkor ütik el, amikor kivételesen a zöldön megy át.
- Robis: a donor után következő második leginkább ön- és közveszélyes típus, a jobbról előzés bajnoka, akit vagy elcsapnak, vagy aki miatt csapnak el valakit... Futárként nagyobb túlélési esélyei vannak, de hasonlóan lelkesen füzi át magát minden dugón.
- Kaszáskapás: a babettától az ETZ-ig bármi, a kis járgányra felpókozva a kapa, vagy a horgász szerkó, világát nem tudja, mert vagy a szőlőből (a múlt évi bor jelentős megcsapolása után) jön-megy, vagy a sörivó halak mellől szabadult épp... A legcsinosabb, amikor a kaszát viszi élével befelé az útra... De láttam már láncfűrészest is.
- Coloros: A motorja szent állat, a ruhája egyenruha. Bár a szabadság bajnokaként lobogtatja hosszú haját a szélben menet közben, a motoros klubokban hierarchiájában szigorúbb rend van, mint a rendvédelmi szerveknél, közösen szeretnek és közösen utálnak is bárkit vagy bármit. Valójában roppant szabálykövető az úton ennek megfelelően, bár amikor leszáll a motorról, ő a megtestesült macsó lázadás külsősége: borosta, tetoválások, hörgős, csattogós, krómos motor.
