Egyre többen kérdeznek a hennáról, ezért úgy gondoltam, megér a téma egy blogbejegyzést, még ha a motorozáshoz nincs is köze.
Kamaszkoromban én is átestem azon az időszakon, amikor mindenki keresi önmagát, a valódi személyiségét, és ebben nagyon nagy segítség a hajszín és a frizura váltogatása. Nekem is volt ticiánvörös, ami így visszanézve a régi képeket igen béna volt (mondjuk a 85 kiló sem vállt előnyömre a 180 cm-es magasságom mellett), volt dauerolt, mint Madonnának, és egy délután úgy éreztem, hogy most annyira kemény és punk vagyok, hogy mindkét oldalon kiborotváltam a hajam szüleim nagy örömére.
Az a szerencse, hogy a haj viszonylag hamar visszanő, tehát maradandó károsodást nem szenved egy kamasz sem a próbálkozással. Más a helyzet a hajfestékekkel, pont a kémiai anyagok miatt, de másképp nem lehet elérni, hogy egyik nap "suicide blond", a másik nap fekete legyen valakinek a frizurája.
Később, már közelebb a harminchoz mint a húszhoz, egy hosszú kapcsolat végén öncsonkításképp rövidre vágattam a hajam, és szőke csíkokat tetettem bele. Persze később a szakítást sem úsztam meg. Viszont rájöttem, hogy a rövid hajjal az a baj, hogy bár sokszor nagyon jól állt, szinte minden hónapban másképp sikerült a frizura, és ez a változatosság jópofa az unalmas időkben, nagyon keskeny a határmezsgye a divatos frizura és az öregasszonyhaj között, amit a negyvenen túli nők többsége előszeretettel visel még a mai napig is: kidauerolt, sablonnal rövidre vágott séró, kanócosra festve... Brrr....
Szóval egy-két havonta fodrászhoz járós év után rá kellett jönnöm, hogy belül még mindig hosszú hajú csaj vagyok, ráadásul hiába divatos a szőke melír, a sötétbarna alapszín miatt megfizethetetlen az a fodrász, akinek sikerül a kisebbségi sárga helyett tényleg szőkére "blansolni" a csíkokat.
Ehhez hozzátartozik, hogy kamaszkorom óta magamnak vágtam a hajam (vettem rendes fodrászollót meg ritkítót meg mindent), mert ha elmész egy fodrászhoz, nem bírja ki, hogy ne vágjon azonnal tíz centit, mondván, hogy nagyon törik a vége, és így nem lehet hajat növeszteni.
Visszakanyarodva a kamaszkori próbálkozásokhoz, ott már volt egy pillanat, amikor a mostani frizurámhoz kísértetiesen hasonlót viseltem, legalábbis ezt szerettem volna elérni: a sötétbarna hajamat valami Loreál színezővel színeztem mahagóni színűre (mint az indiai nők, akiknek olyan gyönyörű hajuk van), de nem találtam olyan fodrászt, aki normálisan megcsinálta volna bele a piros csíkokat.
Most nem azért, mert azt szeretném, hogy mindenkinek ugyanilyen frizurája legyen, mint nekem, a mostani állapot a következő módszerrel jön létre:
Kb. 2-3 havonta elmegyek Ricsihez, és csináltatok melírozott csíkokat. Ricsinek egyébként ha azt mondom, hogy most ne vágjon belőle, mert növesztem, akkor nem vág. Ha kitalálom, hogy vágjon frufrut, akkor vág frufrut, ha azt találom ki, hogy vágjon valami frizurát, akkor azt is megcsinálja. És ami csodálatos, hogy van nála olyan színező, amivel pirosat tud csinálni, vagy ha épp olyanom van, akkor ciklámen színűt... pl. a kiállítás előtt.
Erre egyébként csak addig van szükség, amíg haza nem megyek, illetve ezek a színezők 3-4 alkalom alatt kimosódnak, elhalványulnak. Na akkor jövök én és a henna. Kinézem a holdnaptárból, hogy mikor lehet jól hajat festeni (ez fontos, mert ha már természetes a hajfestés, akkor igazodjunk mindenben a természethez), és itthon szépen kikeverem a színezőt, és úgy másfél-két óra alatt beszínezem a hajam.
Nekem a sötét mahagóni árnyalat vált be. Egyszer próbáltam a barnát, de annak olyan zöldes az árnyalata, szerintem az én hajszínem nem olyan, vagy nem szeretném, ha olyan lenne. Ja, meg egyszer a rézvöröset is próbáltam, de az is világosabb, mint az eredeti hajszínem, ezért szintén nem sikerült olyan jól.
A henna beszínezi mahagóni színűre a sötétbarna tincseket, ha rásüt a nap, szép vöröses lesz a fénye, és a melírozott tincsek kifejezetten élénk pirosak lesznek tőle. Sokan azt is meg szokták kérdezni, hogy az ősz hajszálakat beszínezi-e. Igen, saját tapasztalatból mondom. Ez az árnyalat nekem beszínezi, de ugyanúgy, ahogy a melírozott csíkokat, világosabb árnyalatot kapnak, amitől szerintem természetesebb lesz a haj, mint ha valami kémiai festékkel festettem volna burára.
Azoknak, akiknek halvány lila fogalmuk sincs, hogy miről is van szó, elöljáróban annyit, hogy a henna növényi alapú hajszínező, ami nem tartalmaz mesterséges anyagokat, meg azt a sok szart, amit a kémiai festékek. Nyilván emiatt nem is olyan hatékony, tehát pl. a hajad saját árnyalatánál csak sötétebb színű hennával tudsz színváltozást elérni. Emiatt viszont nem is valószínű, hogy valami természetellenes színárnyalatot hozol létre, ami úgy néz ki a fejeden, mint egy paróka.Kamaszkoromban én is átestem azon az időszakon, amikor mindenki keresi önmagát, a valódi személyiségét, és ebben nagyon nagy segítség a hajszín és a frizura váltogatása. Nekem is volt ticiánvörös, ami így visszanézve a régi képeket igen béna volt (mondjuk a 85 kiló sem vállt előnyömre a 180 cm-es magasságom mellett), volt dauerolt, mint Madonnának, és egy délután úgy éreztem, hogy most annyira kemény és punk vagyok, hogy mindkét oldalon kiborotváltam a hajam szüleim nagy örömére.
Az a szerencse, hogy a haj viszonylag hamar visszanő, tehát maradandó károsodást nem szenved egy kamasz sem a próbálkozással. Más a helyzet a hajfestékekkel, pont a kémiai anyagok miatt, de másképp nem lehet elérni, hogy egyik nap "suicide blond", a másik nap fekete legyen valakinek a frizurája.
Később, már közelebb a harminchoz mint a húszhoz, egy hosszú kapcsolat végén öncsonkításképp rövidre vágattam a hajam, és szőke csíkokat tetettem bele. Persze később a szakítást sem úsztam meg. Viszont rájöttem, hogy a rövid hajjal az a baj, hogy bár sokszor nagyon jól állt, szinte minden hónapban másképp sikerült a frizura, és ez a változatosság jópofa az unalmas időkben, nagyon keskeny a határmezsgye a divatos frizura és az öregasszonyhaj között, amit a negyvenen túli nők többsége előszeretettel visel még a mai napig is: kidauerolt, sablonnal rövidre vágott séró, kanócosra festve... Brrr....
Szóval egy-két havonta fodrászhoz járós év után rá kellett jönnöm, hogy belül még mindig hosszú hajú csaj vagyok, ráadásul hiába divatos a szőke melír, a sötétbarna alapszín miatt megfizethetetlen az a fodrász, akinek sikerül a kisebbségi sárga helyett tényleg szőkére "blansolni" a csíkokat.
Ehhez hozzátartozik, hogy kamaszkorom óta magamnak vágtam a hajam (vettem rendes fodrászollót meg ritkítót meg mindent), mert ha elmész egy fodrászhoz, nem bírja ki, hogy ne vágjon azonnal tíz centit, mondván, hogy nagyon törik a vége, és így nem lehet hajat növeszteni.
Visszakanyarodva a kamaszkori próbálkozásokhoz, ott már volt egy pillanat, amikor a mostani frizurámhoz kísértetiesen hasonlót viseltem, legalábbis ezt szerettem volna elérni: a sötétbarna hajamat valami Loreál színezővel színeztem mahagóni színűre (mint az indiai nők, akiknek olyan gyönyörű hajuk van), de nem találtam olyan fodrászt, aki normálisan megcsinálta volna bele a piros csíkokat.
Most nem azért, mert azt szeretném, hogy mindenkinek ugyanilyen frizurája legyen, mint nekem, a mostani állapot a következő módszerrel jön létre:
Kb. 2-3 havonta elmegyek Ricsihez, és csináltatok melírozott csíkokat. Ricsinek egyébként ha azt mondom, hogy most ne vágjon belőle, mert növesztem, akkor nem vág. Ha kitalálom, hogy vágjon frufrut, akkor vág frufrut, ha azt találom ki, hogy vágjon valami frizurát, akkor azt is megcsinálja. És ami csodálatos, hogy van nála olyan színező, amivel pirosat tud csinálni, vagy ha épp olyanom van, akkor ciklámen színűt... pl. a kiállítás előtt.
Erre egyébként csak addig van szükség, amíg haza nem megyek, illetve ezek a színezők 3-4 alkalom alatt kimosódnak, elhalványulnak. Na akkor jövök én és a henna. Kinézem a holdnaptárból, hogy mikor lehet jól hajat festeni (ez fontos, mert ha már természetes a hajfestés, akkor igazodjunk mindenben a természethez), és itthon szépen kikeverem a színezőt, és úgy másfél-két óra alatt beszínezem a hajam.
Nekem a sötét mahagóni árnyalat vált be. Egyszer próbáltam a barnát, de annak olyan zöldes az árnyalata, szerintem az én hajszínem nem olyan, vagy nem szeretném, ha olyan lenne. Ja, meg egyszer a rézvöröset is próbáltam, de az is világosabb, mint az eredeti hajszínem, ezért szintén nem sikerült olyan jól.
A henna beszínezi mahagóni színűre a sötétbarna tincseket, ha rásüt a nap, szép vöröses lesz a fénye, és a melírozott tincsek kifejezetten élénk pirosak lesznek tőle. Sokan azt is meg szokták kérdezni, hogy az ősz hajszálakat beszínezi-e. Igen, saját tapasztalatból mondom. Ez az árnyalat nekem beszínezi, de ugyanúgy, ahogy a melírozott csíkokat, világosabb árnyalatot kapnak, amitől szerintem természetesebb lesz a haj, mint ha valami kémiai festékkel festettem volna burára.
