...bevallom, én még mostanáig soha. Nem is gondoltam, hogy kéne, hiszen minden magyar gyerek tudja ovis kora óta vagy még korábban, hogy ilyenkor meg kell locsolni a lányokat, a fiúk meg piros tojást kapnak.
Azt is megtanították nekünk később, hogy az egyházi ünnep ebben az esetben is egy pogány hagyományra telepedett rá. Eredetileg termékenység "varázslásról" van szó, vagyis a fiúk azért locsolják meg a lányokat, hogy termékenyek legyenek és a tojás is a termékenységet szimbolizálja, hiszen abból lesz a kiscsirke.
Na jó, ez mind ok, de gyerekkorom óta nem igazán erőltettük ezt a szép népszokást. Persze családon belül a férfiak meglocsolták a nőket, és 1-2 barát is be-be esett ilyenkor, de nálunk a családi hagyomány az volt, hogy húsvét hétfőn lábujjhegyen közlekedtünk a panel lakásban, nehogy a locsolók meghallják, hogy otthon vagyunk, aztán amikor tiszta volt a levegő, leléptünk a telekre. Mondjuk megértem apámat, hogy ilyen biztonsági intézkedéseket vezetett be, hiszen három lánya van.
Később, mikor már külön laktam, akkor is inkább kirándulni mentünk ilyenkor vagy még később motorozni. A csömöri motoros haverokkal ilyenkor mentünk mindig Abcra, aztán amikor egyre több lett a gyerek már csak autós kirándulások voltak. Idén nem tudom volt-e valami közös program.
Az én fiam már tavaly is locsolkodni ment az apjával, idén meg mi csajok már együtt vártuk itthon a locsolókat. Volt időm gondolkodni...
Szóval arra jutottam, hogy szép ez a sztori meg a termékenység varázslás meg ilyenek, de igazából itt arról van szó, hogy ilyenkor az apukák felkerekednek a fiaikkal, és meglátogatják azokat az ismerős családokat, akiknek hasonló korú lányuk van. Nem árt már idejében kiépíteni a kapcsolatokat, felmérni a terepet, hogy mire számíthatnak, jó lesz már időben kinézni a jövendőbelit a fiúnak.
Attól függően, hogy hol milyen a fogadtatás, levonhatják a következtetést, hogy mennyire vendégszerető, gondoskodó, jómódú az illető család, hiszen valószínűleg a kislányból is ilyen felnőtt nő lesz majd, és nagyjából tippelni lehet a leendő hozományra is. Később pedig, ha a fiú valahol piros tojást (is) kap, lehet sejteni, hogy kölcsönös a szimpátia.
Ahogy ezt végiggondoltam, összeroppantam a felelősség terhe alatt. Tehát rajtam fog múlni, hogy a lányomnak milyen férje lesz majd. Idén például a sok bába között elveszett a sonka. Én vettem volna, de a férjem azt mondta, hogy ő szerzett, aztán itt állunk húsvétkor és a lényeg lemaradt.
Amint idáig jutottam a gondolatmenetben, rádöbbentem, hogy az egyetlen locsolóinknak elfelejtettem odaadni a tojásokat, így üres kézzel távoztak. Szerény vigasz, hogy Ferkónak lánya van, ő pedig 4 évvel idősebb, mint az én fiam (bár később lehet, hogy ez a korkülönbség mit sem számít majd), a nagy fia pedig majdnem hússzal idősebb, mint a lányom.
Szóval most abban reménykedem, hogy az első éles húsvéti locsolkodással talán nem szúrtam el teljesen a gyerekeim jövőjét.
Azt is megtanították nekünk később, hogy az egyházi ünnep ebben az esetben is egy pogány hagyományra telepedett rá. Eredetileg termékenység "varázslásról" van szó, vagyis a fiúk azért locsolják meg a lányokat, hogy termékenyek legyenek és a tojás is a termékenységet szimbolizálja, hiszen abból lesz a kiscsirke.
Na jó, ez mind ok, de gyerekkorom óta nem igazán erőltettük ezt a szép népszokást. Persze családon belül a férfiak meglocsolták a nőket, és 1-2 barát is be-be esett ilyenkor, de nálunk a családi hagyomány az volt, hogy húsvét hétfőn lábujjhegyen közlekedtünk a panel lakásban, nehogy a locsolók meghallják, hogy otthon vagyunk, aztán amikor tiszta volt a levegő, leléptünk a telekre. Mondjuk megértem apámat, hogy ilyen biztonsági intézkedéseket vezetett be, hiszen három lánya van.
Később, mikor már külön laktam, akkor is inkább kirándulni mentünk ilyenkor vagy még később motorozni. A csömöri motoros haverokkal ilyenkor mentünk mindig Abcra, aztán amikor egyre több lett a gyerek már csak autós kirándulások voltak. Idén nem tudom volt-e valami közös program.
Az én fiam már tavaly is locsolkodni ment az apjával, idén meg mi csajok már együtt vártuk itthon a locsolókat. Volt időm gondolkodni...
Szóval arra jutottam, hogy szép ez a sztori meg a termékenység varázslás meg ilyenek, de igazából itt arról van szó, hogy ilyenkor az apukák felkerekednek a fiaikkal, és meglátogatják azokat az ismerős családokat, akiknek hasonló korú lányuk van. Nem árt már idejében kiépíteni a kapcsolatokat, felmérni a terepet, hogy mire számíthatnak, jó lesz már időben kinézni a jövendőbelit a fiúnak.
Attól függően, hogy hol milyen a fogadtatás, levonhatják a következtetést, hogy mennyire vendégszerető, gondoskodó, jómódú az illető család, hiszen valószínűleg a kislányból is ilyen felnőtt nő lesz majd, és nagyjából tippelni lehet a leendő hozományra is. Később pedig, ha a fiú valahol piros tojást (is) kap, lehet sejteni, hogy kölcsönös a szimpátia.
Ahogy ezt végiggondoltam, összeroppantam a felelősség terhe alatt. Tehát rajtam fog múlni, hogy a lányomnak milyen férje lesz majd. Idén például a sok bába között elveszett a sonka. Én vettem volna, de a férjem azt mondta, hogy ő szerzett, aztán itt állunk húsvétkor és a lényeg lemaradt.
Amint idáig jutottam a gondolatmenetben, rádöbbentem, hogy az egyetlen locsolóinknak elfelejtettem odaadni a tojásokat, így üres kézzel távoztak. Szerény vigasz, hogy Ferkónak lánya van, ő pedig 4 évvel idősebb, mint az én fiam (bár később lehet, hogy ez a korkülönbség mit sem számít majd), a nagy fia pedig majdnem hússzal idősebb, mint a lányom.
Szóval most abban reménykedem, hogy az első éles húsvéti locsolkodással talán nem szúrtam el teljesen a gyerekeim jövőjét.
