Második nap reggel fél nyolc körül a békés madárcsicsergést hallgattam a sátorban fekve, mikor megint valami szpídmotor visítása verte fel az addig békés kis völgyet. Ettől aztán teljesen felébredtem, és éreztem hogy FÁJ a hátam. Az a fagyökér amin aludtam, úgy látszik nagyobb volt mint az este hittem… 
Álmosan lebattyogtam a fürdőbe, útközben a már szintén ébredező, este még utánam érkező motorosok barátságosan intettek a sátorból. Borotválkozás után visszafelé sétálva szóba elegyedtem velük. Két cseh srác volt, akik mint mondták most csak egy „kis” túrán vannak, Csehország-Szlovákia-Ausztria-Horvátország-Bosznia-Horvátország-Magyarorság-Szlovákia-Csehország útvonalon. Korábban már bejárták egész Európát, legközelebb Indiába készülnek… Itt dobtam hátast… Where? India??? Hey man, it’s fucking far away! Are you sure it’s india? Kiderült hogy jól értettem, és jövőre tényleg oda mennek. Bátor gyerekek, én nem biztos hogy be merném vállalni, de az már aztán tényleg hatalmas kaland lehet… Jót dumáltunk még, megmosolyogták az MZ-met, gratuláltak, hogy el mertem vele indulni, majd búcsút vettünk, mert nekem már el kellett indulnom. Még mindig a fülembe cseng az utolsó mondatuk… Ride careful man, and watch for the cars! Good bye, and take it easy my boy, take it easy! :csa
Induláskor aztán kiderült hogy az egyébként tényleg kulturált és szép kemping egész túrám legdrágább szállása volt. 2900Ft-ot hagytam ott az egy éjszakás sátorhelyért+ egy jegesteáért. De megérte, nem mindennap találkozok olyan emberekkel, mint a cseh gyerekek voltak. Remélem sikerül rendben megjárnotok az indiai túrát srácok!
Útnak indulva aznapi első célom Sátorhely határában a Mohácsi Történelmi Emlékhely volt. Itt néhány fénykép készítése, majd az emlékhely megtekintése volt a program, aztán indultam is tovább, Bátaszék – Baja útvonalon átmentem az épp felújítás alatt álló Duna-hídon, kicsit megálltam közben nézelődni a gemenci erdőben, tízórai mellett sétáltam ott egyet, aztán folytattam az utat Kecelre, ahol aznapi második állomásként a Haditechnikai Parkot néztem meg. Itt sokáig elvoltam, sok fényképet csináltam, és egy darázscsípést is sikerült összeszednem. Akit érdekel a haditechnika, mindenképpen nézze meg!
A további út némi eltévedés után Csengelére vezetett (kicsi eltévedés volt csak, kb 2 km után rájöttem hogy valami nem jó, mert nem volt meg az út ahova be kellett volna fordulnom…), ahol egy gyors rokonlátogatást ejtettem meg, évek óta nem látott távoli rokonoknál, aztán indultam tovább az aznapi célállomásra, Mártélyra, a Tiszapart Campingbe.
Az útnak ez a szakasza már tartogatott némi meglepetéseket és problémákat. Kezdve ott, hogy a rokonlátogatás elhúzódott, ezért megkésve indultam már el. Ópusztaszer környékén aztán egy kanyar után kigyorsítva furcsán kezdett viselkedni az MZ…5500-nál ugrándozni kezdett, gyújtáskimaradás tüneteit produkálva. 4-edikbe felváltva a jelenség megszűnt, szépen darált tovább a kis kétütemű. Sajnos visszaváltásoknál a jelenség újra jelentkezett, egyre erősebben, míg végül már 70 körülre limitálódott a sebességem, mert már 4000 körül is ledadogott. Megállni persze nem volt időm, lévén már nagyon közeledett az este… Már kezdtem ideges lenni, mikor eszembe jutottak a srácok a sikondai kempingből, és a bátorítás: Take it easy my boy, take it easy! Ez tartotta bennem a lelket, mikor az egyik kereszteződés után kigyorsítva a rossz minőségű úton hirtelen satufékkel meg kellett állnom, mert előttem valami egészen váratlan dolog terjeszkedett: a Tisza… Na itt már tényleg kezdtem aggódni, este volt, a motor haldoklott alattam, és még el is tévedek…. Mi jöhet még????
A térképet előkapva rájöttem, hogy eltévedésről nincs szó, egyszerűen felületes voltam az útvonal tervezésekor, és nem néztem hogy a kemping a Tisza túlpartján van, és itt bizony komp jár… Amiből szerencsére az aznapi utolsót sikerült még éppen elcsípnem, így némi késéssel 65-ös égrengető tempóval, ugrándozó, néha-néha visszadurrogó motorral berobogtam Mártélyra.
A kempinget egyből megtaláltam, a sátor felverése után neki is akartam kezdeni a motorjavításnak, de az éhség győzött, helyette inkább megkajáltam. Kaja után meg már kezdett sötétedni, így maradtam kétségek közt az éjszakára. Úgy képzeltem, hogy ha sikerül megcsinálni, akkor másnap folytatom az utat, ha nem, akkor egy napot ott töltök, és aztán csigatempóban elindulok hazafelé, hátha eljutok hazáig.
Az elalvás az aggódás miatt nehezen ment, de legalább gyökér most nem volt a sátram alatt, és míg elaludtam, próbáltam megnyugtatni magam, hogy nem lesz gáz a dadogásból, miközben még mindig a srácok szövege csengett a fülemben: Take it easy my boy, take it easy…
Álmosan lebattyogtam a fürdőbe, útközben a már szintén ébredező, este még utánam érkező motorosok barátságosan intettek a sátorból. Borotválkozás után visszafelé sétálva szóba elegyedtem velük. Két cseh srác volt, akik mint mondták most csak egy „kis” túrán vannak, Csehország-Szlovákia-Ausztria-Horvátország-Bosznia-Horvátország-Magyarorság-Szlovákia-Csehország útvonalon. Korábban már bejárták egész Európát, legközelebb Indiába készülnek… Itt dobtam hátast… Where? India??? Hey man, it’s fucking far away! Are you sure it’s india? Kiderült hogy jól értettem, és jövőre tényleg oda mennek. Bátor gyerekek, én nem biztos hogy be merném vállalni, de az már aztán tényleg hatalmas kaland lehet… Jót dumáltunk még, megmosolyogták az MZ-met, gratuláltak, hogy el mertem vele indulni, majd búcsút vettünk, mert nekem már el kellett indulnom. Még mindig a fülembe cseng az utolsó mondatuk… Ride careful man, and watch for the cars! Good bye, and take it easy my boy, take it easy! :csa
Induláskor aztán kiderült hogy az egyébként tényleg kulturált és szép kemping egész túrám legdrágább szállása volt. 2900Ft-ot hagytam ott az egy éjszakás sátorhelyért+ egy jegesteáért. De megérte, nem mindennap találkozok olyan emberekkel, mint a cseh gyerekek voltak. Remélem sikerül rendben megjárnotok az indiai túrát srácok!
Útnak indulva aznapi első célom Sátorhely határában a Mohácsi Történelmi Emlékhely volt. Itt néhány fénykép készítése, majd az emlékhely megtekintése volt a program, aztán indultam is tovább, Bátaszék – Baja útvonalon átmentem az épp felújítás alatt álló Duna-hídon, kicsit megálltam közben nézelődni a gemenci erdőben, tízórai mellett sétáltam ott egyet, aztán folytattam az utat Kecelre, ahol aznapi második állomásként a Haditechnikai Parkot néztem meg. Itt sokáig elvoltam, sok fényképet csináltam, és egy darázscsípést is sikerült összeszednem. Akit érdekel a haditechnika, mindenképpen nézze meg!
A további út némi eltévedés után Csengelére vezetett (kicsi eltévedés volt csak, kb 2 km után rájöttem hogy valami nem jó, mert nem volt meg az út ahova be kellett volna fordulnom…), ahol egy gyors rokonlátogatást ejtettem meg, évek óta nem látott távoli rokonoknál, aztán indultam tovább az aznapi célállomásra, Mártélyra, a Tiszapart Campingbe.
Az útnak ez a szakasza már tartogatott némi meglepetéseket és problémákat. Kezdve ott, hogy a rokonlátogatás elhúzódott, ezért megkésve indultam már el. Ópusztaszer környékén aztán egy kanyar után kigyorsítva furcsán kezdett viselkedni az MZ…5500-nál ugrándozni kezdett, gyújtáskimaradás tüneteit produkálva. 4-edikbe felváltva a jelenség megszűnt, szépen darált tovább a kis kétütemű. Sajnos visszaváltásoknál a jelenség újra jelentkezett, egyre erősebben, míg végül már 70 körülre limitálódott a sebességem, mert már 4000 körül is ledadogott. Megállni persze nem volt időm, lévén már nagyon közeledett az este… Már kezdtem ideges lenni, mikor eszembe jutottak a srácok a sikondai kempingből, és a bátorítás: Take it easy my boy, take it easy! Ez tartotta bennem a lelket, mikor az egyik kereszteződés után kigyorsítva a rossz minőségű úton hirtelen satufékkel meg kellett állnom, mert előttem valami egészen váratlan dolog terjeszkedett: a Tisza… Na itt már tényleg kezdtem aggódni, este volt, a motor haldoklott alattam, és még el is tévedek…. Mi jöhet még????
A térképet előkapva rájöttem, hogy eltévedésről nincs szó, egyszerűen felületes voltam az útvonal tervezésekor, és nem néztem hogy a kemping a Tisza túlpartján van, és itt bizony komp jár… Amiből szerencsére az aznapi utolsót sikerült még éppen elcsípnem, így némi késéssel 65-ös égrengető tempóval, ugrándozó, néha-néha visszadurrogó motorral berobogtam Mártélyra.
A kempinget egyből megtaláltam, a sátor felverése után neki is akartam kezdeni a motorjavításnak, de az éhség győzött, helyette inkább megkajáltam. Kaja után meg már kezdett sötétedni, így maradtam kétségek közt az éjszakára. Úgy képzeltem, hogy ha sikerül megcsinálni, akkor másnap folytatom az utat, ha nem, akkor egy napot ott töltök, és aztán csigatempóban elindulok hazafelé, hátha eljutok hazáig.
Az elalvás az aggódás miatt nehezen ment, de legalább gyökér most nem volt a sátram alatt, és míg elaludtam, próbáltam megnyugtatni magam, hogy nem lesz gáz a dadogásból, miközben még mindig a srácok szövege csengett a fülemben: Take it easy my boy, take it easy…
