Úgy tűnik, konmarizásom az utóbbi időben kissé elakadt. Ennek a fő oka az, hogy amit már kiselejteztem, érzelmileg elengedtem, attól fizikálisan nem tudok megválni. Kukába nem akarom dobni őket, hiszen teljesen jó cuccokról van szó, amit mások még tudnának használni, ahhoz viszont türelmem nincs, hogy egyesével eladogassam őket. Rengeteg munkával jár bárhova feltöltögetni a használt ruhákat például, és egy több ezer forintos gyerekruháért pár száz forintot adnak csak használtan... nem éri meg.
Viszont ahogy nemrég olvastam valahol: addig nem selejteztél, amíg a kiselejtezett holmitól meg nem szabadultál. Addig csak megváltoztattad a tárolóhelyét. - ez mennyire igaz.
Mondjuk szerencsére pont a gyerekruhákat van hova tovább- illetve vissza adni, szóval azokon már túl vagyok, az utolsó zsák ruha, ami már itt nem jó senkire, az ma ment tovább. A padláson egy egész nagy terület felszabadult.
Rendkívül szerencsésnek mondhatom magam, hiszen a gyerekeknek megszületésük óta alig kellett valamit vennem. Mivel a családban és az ismeretségi körben (meg szerintem a földkerekségen) mindenki hamarabb szült nálam, mindent örököltünk, mindent kaptunk valakitől. Tényleg csak olyasmikre költöttem, ami vagy nekem volt fontos, hogy legyen, vagy valami cukiság annyira megtetszett, hogy nem bírtam ott hagyni. Tényleg nem sok ilyesmi van.
Szóval mennyire lenne pofátlanság eladni azt, amit ingyen kaptam?
Mivel ennyi mindent ingyen kaptam, nekem is ingyen kell adnom azt, amire nekem már nincs szükségem. Csak éppen nem olyan egyszerű olyasvalakit találni, akinek nem okozok fejfájást azzal, hogy odahordom a cuccaimat, nem nála fognak állni helyekben ezentúl a fölösleges holmik.
Így jutott eszembe az adománybolt, amire Amerikában láttam jó példát, és mint nem olyan túl rég rájöttem, már Magyarországon is létezik ilyen. Ráadásul találtam egyet nem is olyan túl messze, Zuglóban.
Két hete felkerekedtem hát egy zsák ruhával, és felderítettem a Vöröskereszt Adományboltját a Bosnyák utca 3-ban.
Szuper hely, pont, amilyenre gondoltam. Mondjuk a Salvation Army amerikai üzletéhez képest - ami akkora, mint nálunk egy nagyobbacska ABC - egy kis lyuk a három-négy kis helységével, de itt tényleg minden van, amit csak el tudunk képzelni. A ruhák mellet játékok, könyvek, cipők, konyhafelszerelés, sportszerek, mondom, minden, amit az adományozók behoznak.
Az árak nagyon alacsonyak. Szerintem túl alacsonyak, bár az én szempontom nyilván más. Vadiújnak látszó farmereket láttam 500 Ft-ért, és egy hiper-szuper, férfi hótaposót 3500-ért, ami biztos legalább 20 000 Ft volt újkorában. Amerikában differenciálva voltak az árak, a jobb állapotú dolgokat kicsit drágábban adták, a hibásakat olcsóbban... itt minden póló ugyanannyi, minden ágynemű ugyanannyi. Így persze sokkal egyszerűbb.
A zsákomat egyből átvették. Csak ki kellett töltenem egy nyilatkozatot, hogy hoztam adományt, és beleegyezek, hogy eladják. Ez persze nem valami bonyolult nyomtatvány, lényegében a nevemet meg a dátumot kellett felírnom aláírva egy listára a többi adományozó mellé. Úgy láttam, hogy mindenki beleegyezett az eladásba, aki a lapot előttem aláírta.
Amíg én körülnéztem, az önkéntesek már ki is bontották a zsákot, és szétválogatták típus szerint. Igaz, hogy elvileg egy külön szobában csinálták, de nyitva maradt az ajtó, úgyhogy pár szófoszlányt elkaptam. Nagyon izgultam, hogy mit szólnak, megfelelőnek találják-e a holmit, amit hoztam, de mikor elköszöntem, már ki is tették belőle párat. Furcsa érzés volt, hogy valaki majd megveszi őket.
Egyébként, amit nem adhatnak el (meg gondolom azt is, amit egy bizonyos idő alatt nem tudnak eladni), szétosztják a rászorulóknak.
Ez az adománybolt szerda-csütörtök-péntek van csak nyitva (a többi napon adományosztás van), emiatt még nem jutottam el ismét a többi zsákommal. Meg az is vissza tart, hogy mivel a Bosnyák utcában nem lehet normálisan leparkolni az adománybolt környékén, egyedül kicsit húzós az összes holmi becuccolása.
Ma jutottam el arra a pontra, hogy írtam a Cseritinek, ami egy hasonló adománybolt-hálózat, hogy ők el tudják-e egyben szállítani az összeset. Elvileg nagyobb tétel vagy bútorok esetén eljönnek érte kocsival. Majd megírom, mire jutottam.
A motoros dolgaimat nem szívesen adományoznám el, hiszen azok használtan is jelentős értéket képviselnek, úgyhogy egyenlőre feltöltöttem őket az apróhirdetésekhez. ITT TALÁLOD MEG ŐKET!
Ha neked van használt motoros cuccod, amire már nincs szükséged, te is felteheted őket ingyen a Csajok a motoron apróhirdetései közé. Nem csak az oldalon jelennek meg, de betöltődnek ide a fórumba is, és a Facebook oldalunkon is egy csomó ember látja. (Nem úgy, mint azokat, amiket direktbe oda töltesz, mert azt egyből törlöm az oldalról.) Úgyis itt a tél, ideje átnézni a motoros felszerelést, van-e valami, ami cserére szorul vagy csak kínőted, kihíztad... másnak lehet,hogy jó lenne.
Viszont ahogy nemrég olvastam valahol: addig nem selejteztél, amíg a kiselejtezett holmitól meg nem szabadultál. Addig csak megváltoztattad a tárolóhelyét. - ez mennyire igaz.
Mondjuk szerencsére pont a gyerekruhákat van hova tovább- illetve vissza adni, szóval azokon már túl vagyok, az utolsó zsák ruha, ami már itt nem jó senkire, az ma ment tovább. A padláson egy egész nagy terület felszabadult.
Rendkívül szerencsésnek mondhatom magam, hiszen a gyerekeknek megszületésük óta alig kellett valamit vennem. Mivel a családban és az ismeretségi körben (meg szerintem a földkerekségen) mindenki hamarabb szült nálam, mindent örököltünk, mindent kaptunk valakitől. Tényleg csak olyasmikre költöttem, ami vagy nekem volt fontos, hogy legyen, vagy valami cukiság annyira megtetszett, hogy nem bírtam ott hagyni. Tényleg nem sok ilyesmi van.
Szóval mennyire lenne pofátlanság eladni azt, amit ingyen kaptam?
Mivel ennyi mindent ingyen kaptam, nekem is ingyen kell adnom azt, amire nekem már nincs szükségem. Csak éppen nem olyan egyszerű olyasvalakit találni, akinek nem okozok fejfájást azzal, hogy odahordom a cuccaimat, nem nála fognak állni helyekben ezentúl a fölösleges holmik.
Így jutott eszembe az adománybolt, amire Amerikában láttam jó példát, és mint nem olyan túl rég rájöttem, már Magyarországon is létezik ilyen. Ráadásul találtam egyet nem is olyan túl messze, Zuglóban.
Két hete felkerekedtem hát egy zsák ruhával, és felderítettem a Vöröskereszt Adományboltját a Bosnyák utca 3-ban.
Szuper hely, pont, amilyenre gondoltam. Mondjuk a Salvation Army amerikai üzletéhez képest - ami akkora, mint nálunk egy nagyobbacska ABC - egy kis lyuk a három-négy kis helységével, de itt tényleg minden van, amit csak el tudunk képzelni. A ruhák mellet játékok, könyvek, cipők, konyhafelszerelés, sportszerek, mondom, minden, amit az adományozók behoznak.
Az árak nagyon alacsonyak. Szerintem túl alacsonyak, bár az én szempontom nyilván más. Vadiújnak látszó farmereket láttam 500 Ft-ért, és egy hiper-szuper, férfi hótaposót 3500-ért, ami biztos legalább 20 000 Ft volt újkorában. Amerikában differenciálva voltak az árak, a jobb állapotú dolgokat kicsit drágábban adták, a hibásakat olcsóbban... itt minden póló ugyanannyi, minden ágynemű ugyanannyi. Így persze sokkal egyszerűbb.
A zsákomat egyből átvették. Csak ki kellett töltenem egy nyilatkozatot, hogy hoztam adományt, és beleegyezek, hogy eladják. Ez persze nem valami bonyolult nyomtatvány, lényegében a nevemet meg a dátumot kellett felírnom aláírva egy listára a többi adományozó mellé. Úgy láttam, hogy mindenki beleegyezett az eladásba, aki a lapot előttem aláírta.
Amíg én körülnéztem, az önkéntesek már ki is bontották a zsákot, és szétválogatták típus szerint. Igaz, hogy elvileg egy külön szobában csinálták, de nyitva maradt az ajtó, úgyhogy pár szófoszlányt elkaptam. Nagyon izgultam, hogy mit szólnak, megfelelőnek találják-e a holmit, amit hoztam, de mikor elköszöntem, már ki is tették belőle párat. Furcsa érzés volt, hogy valaki majd megveszi őket.
Egyébként, amit nem adhatnak el (meg gondolom azt is, amit egy bizonyos idő alatt nem tudnak eladni), szétosztják a rászorulóknak.
Ez az adománybolt szerda-csütörtök-péntek van csak nyitva (a többi napon adományosztás van), emiatt még nem jutottam el ismét a többi zsákommal. Meg az is vissza tart, hogy mivel a Bosnyák utcában nem lehet normálisan leparkolni az adománybolt környékén, egyedül kicsit húzós az összes holmi becuccolása.
Ma jutottam el arra a pontra, hogy írtam a Cseritinek, ami egy hasonló adománybolt-hálózat, hogy ők el tudják-e egyben szállítani az összeset. Elvileg nagyobb tétel vagy bútorok esetén eljönnek érte kocsival. Majd megírom, mire jutottam.
****
A motoros dolgaimat nem szívesen adományoznám el, hiszen azok használtan is jelentős értéket képviselnek, úgyhogy egyenlőre feltöltöttem őket az apróhirdetésekhez. ITT TALÁLOD MEG ŐKET!
Ha neked van használt motoros cuccod, amire már nincs szükséged, te is felteheted őket ingyen a Csajok a motoron apróhirdetései közé. Nem csak az oldalon jelennek meg, de betöltődnek ide a fórumba is, és a Facebook oldalunkon is egy csomó ember látja. (Nem úgy, mint azokat, amiket direktbe oda töltesz, mert azt egyből törlöm az oldalról.) Úgyis itt a tél, ideje átnézni a motoros felszerelést, van-e valami, ami cserére szorul vagy csak kínőted, kihíztad... másnak lehet,hogy jó lenne.
