MotoZem FreedConn FX PRO Mesh Bluetooth intercom fekete

Féktelenül, rendszám nélkül a Balkánon :D 2. rész

Tehát itt állok Nisnél, és Durresig két határ meg egy rendszám nélküli motor. Még délután van, kb sötétedésre fogok a koszovói határra érni. Ha rá tudok állni egy motoros brigádra, talán köztük átsurranok, de most hiába rajzolok rendszámot, legalább messziről hiteleset úgyis csak nyomtatóval tudnék összehozni, de azzal meg nem fogok gyorsan haladni ha most nekiállok keresni egy netes kávézót ahol mondjuk a Painttel összebarkácsolok valamit... Marad a jedi módszer: határozottan, szőkén mosolyogni. :D
A koszovói határig nem láttam egy motorost se, nem sikerült bekússzak egy csapatba, maradt az, hogy a határ előtt párszáz méterre megvártam míg jön két autó és közéjük beálltam a sorba, velük együtt landoltam a határőr előtt. Ismét le se kellett vegyem a bukósisakot, annyi zűr volt csak, hogy 10 eurós biztosítást kellett kössek a motorra. Baromi sok határőr volt a kis átkelőn, legalább 5-en korzóztak szerteszéjjel a határállomáson. Odébb gurultam a motorral, próbáltam úgy megállni a kis biztosítós konténer előtt, hogy a határőrök ne lássanak rá a motor rendszámára. De az egyik csak kiszúrta, ahogy elhajtottam a kis bódéjuktól, odajött, és szólt hogy nincs rendszámom... közben leperkáltam a 10 eurót és megkaptam a biztosítási kötvényt egy db A4-es papíron. Kérdezi: Why do you havent plate? Mondom neki szent meggyőződéssel: I have plate, I am sure, look at this: és mutatok rá magabiztos mosollyal a motor végére, mire odaint, és lelohad a mosoly a fejemről. Nemtom mennyire volt hiteles a színjáték... De elég elkenődött fejet vághattam, mert azért benne volt a pakliban, hogy most hazaküldenek. Kérdezem tőle, most akkor mi lesz?
Mondja kell egy rendszám. De elhagytam, még akkor ezek szerint Szerbiában. Mutassak rendőrségi papírt hogy a szerbek ezt igazolják. Mondom most vettem észre mert szólt, eddig megvolt....
csóválja a fejét, így nem mehetek tovább. Kérdezem akkor rajzoljak? Mondja az is jobb, mint a semmi.... Hát ezen ne múljon. Kértem a biztosítós sráctól papírt, nem adott, mondta rajzoljam a kötvényre. Adot egy iratbugyit meg 2x15 cm cellux darabot, én pedig jókislány módjára megrajzoltam a rendszámot meg H betűt is és imádkoztam hogy a cellux megfogja a bugyit a műanyag tartón. Mutatom a művet a határőrnek, bólint, int egyet, majdnem a nyakába ugrottam és elpucoltam gyorsan, amíg meg nem gondolja magát.
A legközelebbi faluban egy ezermesterboltnak tűnő kis boltnál nekiálltam celluxot venni. Próbáltam én minden nyelven szigetelőszalag, ragasztószalag és kézzellábbal pantomimmal emondani mit keresek, de végül az vált be, hogy áttúrtam a boltot, és egy polc hátsó bugyrában megtaláltam a celluxot. Boldog vigyorral a fejemen mondtam ezt kérem, az eladósrác mosolygott egyet és legyintett, vigyed ha ez boldoggá tesz. Elképesztően lazák ezek a balkániak...
Ezek után a helyi kocsma előtt előadtam a rendszámreparáló számot: hogyan tekerjük a bugyit körbe két irányból rögzítési céllal celluxxal, majd realizálva, hogy nincs nálam se olló, se kés, foggal elharapni a celluxot. Nem tudom mit gondoltak a helyi öregek, hogy csókolgatom a motor rendszámtábláját, de a produkciót megujjongták, majd próbáltak becsalni egy kávéra. Mondtam sietnem kell, mert Albániába megyek, mire elismerően bólogattak. A kocsma tulaja is előkerült, negyvenes fószer, mondta Pulában a Restorant Antonio Toni Medolin-ban vendége leszek egy pizzára, ha arra járok, mert ő a jövő héttől majd ott dolgozik egész nyáron. Még adott egy üveges rostos kis narancslét, mondta útközben igyak, ki ne száradjak. Micsoda gondos népek élnek koszóvóban...! Annyira kedves volt mindenki, elképesztően cukik.
Aztán útra keltem megint, és azon morfondíroztam kénytelen leszek egész éjjel motorozni, mert ez a megrajzolt rendszám éjjel kevésbé feltűnő talán, nem kapcsol le helyi rendőr, és a határőrök is ha fáradtabbak vagy kevesebben vannak, talán kevésbé veszik észre a trükközést. Most már csak párszáz km a cél, aztán ha valamelyik rendőr berág akkor már csak úgyis hazafelé toloncolgatnak.... Pristina előtt a GPS beadta a kulcsot, mindenféle K-For erőkre hivatkozva lezárásokat írogatot mindenfelé, ehhelyett viszont volt épülő autópálya mindenféle tereléssel, útfelbontással, úgyhogy sikeresen eltévedtem. Békefentartók persze már sehol se voltak, elővettem a Sygicet és mobilon megnéztem merre vagyok, kerestem egy alternatív útvonalat a hegyeken át. Rácsatlakoztam egy helyi vagányra aki biztos az anyámba kívánt, hogy végig mögötte motoroztam, de tökjó lendületesen haladt az erdőben, nekem meg biztonságot adott hogy valaki vadmentesíti előttem az utat. Le is villogta a hajamat amikor Pristinánál megelőztem, intettem neki, de tuti hogy nem köszönömnek értelmezte, viszont sokat segített, remélem az égiek meg tudják neki hálálni.
Éjfél környékén elértem az albán határt, jó széles, modern átkelő, 4 aktív átkelő, az egyiknél 3 határőr ácsorog. A kis boxok üvegesek, méregettem, hogy az egymás mellett álló boxokból vajon mennyire látni át a motor hátuljához... Muszály a háromhoz odamenni és előttük megállnom, talán akkor nem szaladnak szerteszéjjel, leveszem a bukót és szélesszájú kisbékaként vigyorogva talán megúszom, hogy amíg megcsodálják az éjfélkor egyedül motorozó szőkét.... És bejött! A boxban ülő határőr becsekolta a papirokat, 3 kint ácsorbó beszélgetett, visszamosolygott, mondták have good way, és béke volt meg nyugalom. Fejemre húztam a bukót, a tanktáskába bevágtam a kesztyűt a papirokkal és elhúztam az éjszakába. Durresig egyszer megálltam tankolni Tiranánál.
Folyt köv.
  • Like
Reactions: Vickancs

Hozzászólások

Nincsenek megjelenítendő megjegyzések.

Insta360 X5

Street Racer Aqua vízálló kabát fluo sárga

Blogbejegyzés információ

Szerző
Yamina
Olvasás
175
Utolsó frissítés

Tagok Blogjai további bejegyzései

Yamina további bejegyzései

Oszd meg ezt a bejegyzést

Insta360 X5

CsamShop kendők

Back
Oldal tetejére