Mármint itt a CSAM-on, amit kicsit szégyellek is, hiszen nem felejtettem el, hogy mennyi segítséget és támogatást kaptam itt akkor, amikor még csak gondolataimban motoszkált a motorozás. Na de hát ilyen az emberi természet... 
Ez tehát egy pironkodós hiánypótló blogbejegyzés lesz, avagy ezt történt velem amióta ide se dugtam az orrom
Na szóval.Túl vagyunk életem első teljes szezonján a ZiZi-vel. Sok szép helyen jártunk és sok mindent tanultam. Például, hogy arra ne számítson az ember lánya, hogy az autósok stop táblánál megállnak és elengednek. Nem. Simán bevágnak közéd és az elöl motorozó párod közé.Keresztbe.Aztán, hogy te fékezel, vagy felkenődsz rá, már a te dolgod...
Aztán azt is megtanultam, hogy attól hogy itt a szép nagy alföldön már egészen jól megy a motorozgatás, attól még hegyek közt állhatok teljes kétségbeesésben egy murvás kis úton, lejtőn lefelé a megfordulástól rettegve nagyjából 15 percig.Aztán persze úgy döntöttem, hogy jobb ha a férjem kiment a helyzetből
Általában rá szoktam magam venni, hogy megpróbáljam kihozni saját magam a számomra nehéz szituációkból, (hogy fejlődjek ugye), de a lejtőn forgolódás és a murva párosa a semmi közepén egy kicsit már sok volt. Majd legközelebb...
További fejlődési pontnak könyvelhetem el, hogy képes vagyok egy halom sóderen átmenni perec nélkül.Egyszer legalábbis..Ezt úgy sikerült felfedeznem, hogy Pé lefordult előttem, én meg szépen követtem. Nem jött a fülembe figyelmeztetés, hogy egy sóderdomb van a kanyar közepén, gondolta észreveszem.Hát, rosszul gondolta Igazából már csak akkor realizáltam a dolgot amikor esélyem nem volt kikerülni.Azt valahogy hál'istennek sikerült lejátszani magamban ott a pár másodperc alatt, hogy ha satuféket nyomok, akkor pont a domb közepén fogok megállni és pofára esni. Így megadtam a kezdőhangot egy olyan A-val amihez hangvillát lehetne igazítani mindeközben némileg lassítottam és vártam a puffanást. De nem volt. A hangot még mindig tartottam, és közben elsuhantam szerencsétlen Pé mellett aki a sikításra azonnal nyomott egy féket. Miután megnyugodott, hogy élek, kérte, hogy legközelebb az alsó C-t találjam meg, mert megsüketült...
Ezt legnagyobb sajnálatomra nem tudtam betartani. Ugyanis a következő esésgyanús szituációban megint azt a fránya felső A-t vettem elő. Igaz itt nem volt időm kitartani. Ez utóbbi eset már a fáradtság számlájára írható, hazafele jöttünk 3 nap folyamatos motorozás után. Már majdnem otthon voltunk, de én már csak zombiként vezettem a motort, nem volt erőm figyelni az útvonalat, gépiesen követtem az ER fenekét. Éppen ezért az egyik lefordulás valahogy meglepetésként ért (nem tudom miért akartam én ott egyenesen menni) és reflexből nyomtam egy féket kombinálva egy balos kanyarral.Vizes úton.Azt hiszem a segge indult meg a motornak, bár nehéz megmondani, annyira gyorsan zajlanak ilyenkor az események.Mint ahogy azt sem tudom megmondani a mai napig (pedig ó hányszor megpróbáltam visszajátszani a fejemben, mi történt), hogy hogy fogtam meg végül a gépet.Passz. Elég félelmetes élmény volt, szinte biztos voltam az esésben, emlékszem az futott át az agyamon, hogy basszus, pont az utolsó pár kilométeren töröm össze a ZiZi-t.Nem tudom, hogy maradtam végül mégis csak talpon, azaz keréken. Vegyes élmény volt, mert egyrészt megrémisztett mennyire kicsin múlik egy jó nagy perec, másrészt jólesett az önbizalmamnak, hogy ugyan nem tudom hogyan, de meg tudtam fogni a mocit. Azért még egyszer nem szeretném kipróbálni, szóval nagy tanulsága a dolognak, hogy fáradtan NEM motorozunk.Legalábbis kezdőként nem.
Hát tömören ennyi az ezévi tapasztalat (persze volt még ezer más élmény is, csak már így is kisregényt írtam )
Csak hogy az úti célokról is írjak pár sort: meleg szívvel ajánlom a következő célpontokat:
Edelény: nagyon szépen felújított kastély, idegenvezetéssel, 3D-s mozifilmmel, mi nagyon élveztük (végre egy igényes múzeum)
Hejce: itt szálltunk meg, egy nagyon cuki kis falu a világvégén.
Aggtelek: viszonylag jó utak, szép környék, főleg naplemente után, teliholdnál, amikor leszáll a köd a tájra Ha barlangba mennétek a hosszú túrát válasszátok, kicsit drágább, és előre be kell jelentkezni, de sokkal nagyobb élmény mint a többi.
Füzér vára: szintén gyönyörű környék, főleg ősszel, amikor ezer színben pompázik a táj. A vár most van felújítás alatt, de a már a kilátásért is megéri felkapaszkodni
Hollóháza: a porcelánmúzeum egy szabad rablás, az utak magyarosan vacakok, cserébe nagyon szép tájakon megy át az ember, és a rovarokon kívül nem sok minden zavarja meg a nyugalmat
Rakaca: itt egy ismerősnek van nyaralója, ott szálltunk meg.Eszméletlen szép kora reggel a tó, ahogy felkel felette a nap.Lejutni kicsit macerás, mert nincs kiépített út, de ha én esőben túléltem akkor más is túl fogja...
Szlovákia: érdemes átmenni, nagyon-nagyon jó minőségű útjaik vannak.Kassa is szép, csak a közlekedése egy katasztrófa, én oda motorral többet nem megyek...
Szlovákia - Háj vizesések: közel van a határhoz és nagyon szép hely. Arra kell csak figyelni, hogy az út mentén jó pár helyen tilos a parkolás. Nekünk sikerült ilyen helyen megállni, szóval arra érkeztünk vissza a motorokhoz, hogy mögöttünk villog a rendőrautó.Negatív élmény volt, hogy állítólag itt nem szoktak járőrözni maguktól a zsaruk, szóval valaki ránk hívta őket...Pozitív volt viszont, hogy az egyik rendőr magyar volt. Nem volt nálunk egy fillér sem, elvehették volna akár a jogsit is, mivel nem tudtunk helyben fizetni, ehelyett a magyar rendőr meggyőzte szlovák társát, hogy kísérjenek le minket egy bankautomatáig. Ja és csak egy motort büntetnek meg a kettőből.Az enyémet ő nem látta...így kemény 10 Eurós büntetést kaptunk, alig győztük megköszönni a rendőrnek, aki kedvesen mosolyogva figyelmeztetett minket, hogy máskor figyeljünk , mert ha nem vele akadunk össze nagyon rosszul járhattunk volna.Ezt amúgy sejtettük, már csak abból is, hogy képesek voltak a drága helyiek 1 óra alatt feldobni minket, úgy hogy egy kis szerpentin mellett álltunk, ami egyetlen falucskához visz fel,de amúgy zsákutca.
Na huhh...ez már lassan könyvnek is elmenne Jólesett ezt megírnom, remélem olvasni is jó lesz
Ez tehát egy pironkodós hiánypótló blogbejegyzés lesz, avagy ezt történt velem amióta ide se dugtam az orrom
Na szóval.Túl vagyunk életem első teljes szezonján a ZiZi-vel. Sok szép helyen jártunk és sok mindent tanultam. Például, hogy arra ne számítson az ember lánya, hogy az autósok stop táblánál megállnak és elengednek. Nem. Simán bevágnak közéd és az elöl motorozó párod közé.Keresztbe.Aztán, hogy te fékezel, vagy felkenődsz rá, már a te dolgod...
Aztán azt is megtanultam, hogy attól hogy itt a szép nagy alföldön már egészen jól megy a motorozgatás, attól még hegyek közt állhatok teljes kétségbeesésben egy murvás kis úton, lejtőn lefelé a megfordulástól rettegve nagyjából 15 percig.Aztán persze úgy döntöttem, hogy jobb ha a férjem kiment a helyzetből
Általában rá szoktam magam venni, hogy megpróbáljam kihozni saját magam a számomra nehéz szituációkból, (hogy fejlődjek ugye), de a lejtőn forgolódás és a murva párosa a semmi közepén egy kicsit már sok volt. Majd legközelebb... További fejlődési pontnak könyvelhetem el, hogy képes vagyok egy halom sóderen átmenni perec nélkül.Egyszer legalábbis..Ezt úgy sikerült felfedeznem, hogy Pé lefordult előttem, én meg szépen követtem. Nem jött a fülembe figyelmeztetés, hogy egy sóderdomb van a kanyar közepén, gondolta észreveszem.Hát, rosszul gondolta
Igazából már csak akkor realizáltam a dolgot amikor esélyem nem volt kikerülni.Azt valahogy hál'istennek sikerült lejátszani magamban ott a pár másodperc alatt, hogy ha satuféket nyomok, akkor pont a domb közepén fogok megállni és pofára esni. Így megadtam a kezdőhangot egy olyan A-val amihez hangvillát lehetne igazítani mindeközben némileg lassítottam és vártam a puffanást. De nem volt. A hangot még mindig tartottam, és közben elsuhantam szerencsétlen Pé mellett aki a sikításra azonnal nyomott egy féket. Miután megnyugodott, hogy élek, kérte, hogy legközelebb az alsó C-t találjam meg, mert megsüketült...Ezt legnagyobb sajnálatomra nem tudtam betartani. Ugyanis a következő esésgyanús szituációban megint azt a fránya felső A-t vettem elő. Igaz itt nem volt időm kitartani. Ez utóbbi eset már a fáradtság számlájára írható, hazafele jöttünk 3 nap folyamatos motorozás után. Már majdnem otthon voltunk, de én már csak zombiként vezettem a motort, nem volt erőm figyelni az útvonalat, gépiesen követtem az ER fenekét. Éppen ezért az egyik lefordulás valahogy meglepetésként ért (nem tudom miért akartam én ott egyenesen menni) és reflexből nyomtam egy féket kombinálva egy balos kanyarral.Vizes úton.Azt hiszem a segge indult meg a motornak, bár nehéz megmondani, annyira gyorsan zajlanak ilyenkor az események.Mint ahogy azt sem tudom megmondani a mai napig (pedig ó hányszor megpróbáltam visszajátszani a fejemben, mi történt), hogy hogy fogtam meg végül a gépet.Passz. Elég félelmetes élmény volt, szinte biztos voltam az esésben, emlékszem az futott át az agyamon, hogy basszus, pont az utolsó pár kilométeren töröm össze a ZiZi-t.Nem tudom, hogy maradtam végül mégis csak talpon, azaz keréken. Vegyes élmény volt, mert egyrészt megrémisztett mennyire kicsin múlik egy jó nagy perec, másrészt jólesett az önbizalmamnak, hogy ugyan nem tudom hogyan, de meg tudtam fogni a mocit. Azért még egyszer nem szeretném kipróbálni, szóval nagy tanulsága a dolognak, hogy fáradtan NEM motorozunk.Legalábbis kezdőként nem.
Hát tömören ennyi az ezévi tapasztalat (persze volt még ezer más élmény is, csak már így is kisregényt írtam )
Csak hogy az úti célokról is írjak pár sort: meleg szívvel ajánlom a következő célpontokat:
Edelény: nagyon szépen felújított kastély, idegenvezetéssel, 3D-s mozifilmmel, mi nagyon élveztük (végre egy igényes múzeum)
Hejce: itt szálltunk meg, egy nagyon cuki kis falu a világvégén.
Aggtelek: viszonylag jó utak, szép környék, főleg naplemente után, teliholdnál, amikor leszáll a köd a tájra
Ha barlangba mennétek a hosszú túrát válasszátok, kicsit drágább, és előre be kell jelentkezni, de sokkal nagyobb élmény mint a többi.Füzér vára: szintén gyönyörű környék, főleg ősszel, amikor ezer színben pompázik a táj. A vár most van felújítás alatt, de a már a kilátásért is megéri felkapaszkodni
Hollóháza: a porcelánmúzeum egy szabad rablás, az utak magyarosan vacakok, cserébe nagyon szép tájakon megy át az ember, és a rovarokon kívül nem sok minden zavarja meg a nyugalmat
Rakaca: itt egy ismerősnek van nyaralója, ott szálltunk meg.Eszméletlen szép kora reggel a tó, ahogy felkel felette a nap.Lejutni kicsit macerás, mert nincs kiépített út, de ha én esőben túléltem akkor más is túl fogja...
Szlovákia: érdemes átmenni, nagyon-nagyon jó minőségű útjaik vannak.Kassa is szép, csak a közlekedése egy katasztrófa, én oda motorral többet nem megyek...
Szlovákia - Háj vizesések: közel van a határhoz és nagyon szép hely. Arra kell csak figyelni, hogy az út mentén jó pár helyen tilos a parkolás. Nekünk sikerült ilyen helyen megállni, szóval arra érkeztünk vissza a motorokhoz, hogy mögöttünk villog a rendőrautó.Negatív élmény volt, hogy állítólag itt nem szoktak járőrözni maguktól a zsaruk, szóval valaki ránk hívta őket...Pozitív volt viszont, hogy az egyik rendőr magyar volt. Nem volt nálunk egy fillér sem, elvehették volna akár a jogsit is, mivel nem tudtunk helyben fizetni, ehelyett a magyar rendőr meggyőzte szlovák társát, hogy kísérjenek le minket egy bankautomatáig. Ja és csak egy motort büntetnek meg a kettőből.Az enyémet ő nem látta...így kemény 10 Eurós büntetést kaptunk, alig győztük megköszönni a rendőrnek, aki kedvesen mosolyogva figyelmeztetett minket, hogy máskor figyeljünk , mert ha nem vele akadunk össze nagyon rosszul járhattunk volna.Ezt amúgy sejtettük, már csak abból is, hogy képesek voltak a drága helyiek 1 óra alatt feldobni minket, úgy hogy egy kis szerpentin mellett álltunk, ami egyetlen falucskához visz fel,de amúgy zsákutca.
Na huhh...ez már lassan könyvnek is elmenne
Jólesett ezt megírnom, remélem olvasni is jó lesz 
