Energiaszintek

Időnként megkapom, mennyi mindent csinálok, és nem tudok nyugodtan ülni a fenekemen... Hát jah, nem tehetek róla, a nyüzsgés a véremben van. Nem tudok megállni és üres tekintettel bámulni egész nap az agyrágógumit (fordítom: tévé). Sőt, ha nincs mit csináljak, kifejezetten befordulásra hajlamos vagyok. Kénytelen vagyok pörögni, különben nem érzem jól magam. No persze én is leeresztek időnként, de az se tart túl sokáig, mert nem vagyok képes unatkozni, mindig van valami tennivaló amit megfaragnék.

Ülünk szombat este összeroskadva az aszal mellett, és a nagyobbik tini közli: "hú de kemény volt ez a hét". Évvégi dogák és közben nyomja a robeszra a kreszt, 5-6 órákat alszik, hogy minden meglegyen, mindenütt helyt álljon. Kérdezem nem ezt akartad? De igen, de olyan nehéz... el van kenődve. Nem kábítom, ilyen ez. Valamit valamiért, ha el akarsz bármit is érni ami egy fokkal több annál ami épp jutott, akkor meg kell feszítsed magad. Ha motorozni akarsz, akkor tanulni kell és helyt kell állnod a suliban is meg a kreszvizsgán is. A legszebb meg az az egészben, hogy baromira fognak az elért eredményért irigyelni (már most nagyon menő a suliban mióta elmondta, hogy robogni fog), de az senkinek se fog eszébe jutni, hogy mennyit küzdött érte, azt biza majd nem irigylik...csak kizárólag a végeredményt. És tényleg de jó lesz neked, robogni fogsz, miközben ők gyalogolnak! Elmosolyodik.

Ilyen ez. Az átlagembernek meg kell feszülni ha el akar érni valamit. És vannak emberek akik nem feszülnek meg, inkább azt mondják, áh, ez nem éri meg nekem... mindegy is mi az. Más energiaszinten mozognak, fontosabb a kényelem, a napi rutin nyújtotta biztonság, vagy ki tudja mi. Hogy kit mi mozgat, miféle motiváció? Közünk semmi. De az biztos, hogy az emberek különböző energiaszintekkel vannak megáldva, van aki búgócsigaként pörög jobbra-balra és nem bír leállni, és van aki komótosban nyomja, minimális variációszámmal. Az egyik szívrohamot kap attól a tempótól amivel a másik alapjáraton halad, és fordítva: a másiknak kihullik a haja a csigatempótól amivel a másik szerinte kérődzik a feladatokon. Az átjárás viszont nagyon ritka, hogy valaki lelassuljon, vagy felgyorsuljon. Baromi nagy motiváció kell a változtatni tudáshoz. Kívülről nem megy, csak odabentről.

Milyen unalmas is lenne a világ ha mindent egyformán csinálnánk...